Hogy mi is valójában a Torche? Nehéz lenne megmondani. Tíz éves pályafutásuk alatt négy stúdióanyaggal rukkoltak elő. Az elején kiköpött Melvins volt az egész, majd egyfajta dallamos sludget próbáltak gyártani a fiúk, ami igencsak fülbemászóra sikerült, viszont távolodott nagyon a metal szintérről. Majd jött nemrég a negyedik, Restarter nevezetű lemez, ami nevéből is adódóan valami újabb irány. Hogy mi is pontosan, nehéz lenne megmondani.
Steve Brooks és barátai nagyon megharagudhattak valakire vagy valamire, mert ennyire dühös még sosem volt a Torche. Mostanra újra kihallatszanak azok a mocsári elemek, amivel a Down féle modern-metal bandák operálnak. Viszont a popos dallamvezetések sem tűntek el teljesen. Hogy ez milyen lehet együtt? Hallgasd meg ezt a lemezt és rájössz.
skulld - skulld
Igazán nagy öröm számomra, ha újabb és újabb sludge/doom
bandákkal ismerkedhetek meg, pláne ha magyar srácok tolják értékelhetően ezt a
szívemnek kedves műfajt. Az pedig külön hab a tortán, hogy Tiszán erről is
léteznek említésre méltó formációk. Ilyen például a '14 karácsonyán debütáló
Skulld zenekar is, melynek alakulási pontja Szentkirály.
A kezemben tartott, öt számos bemutatkozó EP igazán erősre
sikerült. Zeneileg kiemelkedően ötletes, ének téren még fejlődésre váró
hanganyag lett! A felvételek Kiskunfélegyházán készültek, a hangzás minősége
példaértékű, bárcsak minden bemutatkozó EP így szólna. Számomra kellemes
meglepetés, amit a srácoktól hallok. Öröm beszámolni az ilyen és hasonló magyar
kezdeményezésekről. Na de nézzük, mit találunk a lemezen.
lumberjack commando - the heritage
A Lumberjack Commando (micsoda név!) egy olyan zenekar, aki
számomra igen kedves muzsikát játszik. Magyarországon egyre többen próbálkoznak
ezzel a stoner/doom vonallal, szerencsére egyre jobb minőségben. Kiváló példája
ennek a nagykanizsai csapat. Gyorsan megemelem előttük a kalapom, majd leírom
véleményem második EP-jükről, ami január végén látta meg a napvilágot, The
Heritage címmel!
A felvételt Szegeden Vári Gábor segítségével rögzítették. Ez
röviden és tömören garancia a kiváló hangzásra. Természetesen most sem kell
csalódni a producer munkásságában, csillagos ötös. Az új EP valamivel
döngölősebb, keményebb lett, mint a bemutatkozó korong, de ezzel engem
megnyertek maguknak. A már-már doomos megszólalás mindig örömmel tölti el a
szívem. Még sok ilyet, ha kérhetem.
code - mut
Nem gondoltam volna, hogy a Code ott lesz azon zenekarok
között, akik második posztot is érdemelnek majd a blogon. Pedig a brit-norvég
black metal zenekar olyan érdekes változásokon megy keresztül, hogy nem
hagyhattam szó nélkül a Mut című, új lemezüket. Annak idején rendesen
megdicsértem az Augur Nox-ot, főleg az ének miatt, de kapott piros pontot a
zenei megoldások repertoárja is.
Mit mondhatnék most, az új, Mut merőben eltér a két évvel
ezelőtti anyagtól. Ráadásul már olyan messze fordultak a black metal vonaltól,
hogy aki ezt a lemezt veszi először a kezébe, kinevet, mikor és hogyan lehetett
ez a mára már csak brit tagokat jegyző banda black metal?! Pedig az volt,
nyugodtan keresd vissza az első stúdió lemezt. Mostanra inkább progresszív
rock-metalt játszó csapat legerősebb fegyver továbbra is az ének. Wacian
nevezetű fiatal arc kiemelkedően bánik a hangjával, és nagyjából ezzel menti
meg a teljes bukástól az anyagot.
moonspell - extinct
Nem vagyok egy dark rajongó, sőt kifejezettem viccesnek találom sok esetben a sminkelt férfiakat a színpadon. De Axl Rose is meglehetősen vicces volt a színpadon száz meg száz jelmezével, így kizáró oknak semmiképpen sem tekinthetek erre a fintoromra. Hogy jön ez ide? Konkrétan úgy, hogy a Moonspeel 25 év munkásság után, új kiadóval egy olyan bitang dark lemezzel bújt elő, amitől leesett az álam.
Az egész hangzás, a zenei ötletek, a műfaj minden elemének kiaknázása valami olyan hatást kelt számomra, mintha a „nagy öregek” megpróbálták volna megmutatni a félig-meddig halott állapotban lévő konkurenciáknak, hogy bizony lehet így is csinálni. Mindenképpen eltalálták, és az egész lemez teljesen egyben van, bárki számára élvezhető lesz.
Az egész hangzás, a zenei ötletek, a műfaj minden elemének kiaknázása valami olyan hatást kelt számomra, mintha a „nagy öregek” megpróbálták volna megmutatni a félig-meddig halott állapotban lévő konkurenciáknak, hogy bizony lehet így is csinálni. Mindenképpen eltalálták, és az egész lemez teljesen egyben van, bárki számára élvezhető lesz.
kalapács - enigma
A blog történetének egyik legmegosztóbb posztja lesz ez. Nem
vitás. Hiszen amellett, hogy Kalapács Józsi az ország egyik legértékesebb férfi
énekhangja, munkássága mára sokak szemében kevésbé elismert. Hogy ennek mi az
oka, nem fejtegetném. Viszont számomra egyértelműen a gyermekkorom útkeresésének
oszlopos tagja. Amikor édesapám az aktuális Süsü a sárkány kazetta helyett,
véletlenül az akkor friss, Éjszakai Bevetést hozta haza a megboldogult
lemezboltból, anyám arca feledhetetlen volt. De az érzés is, ami akkor engem
megtöltött. Azóta is az egyik kedvenc lemezem ez a Pokolgép őskorából.
Józsi azóta is aktív,
hála istennek. Számolatlan produkcióban jeleskedett már, de talán legerősebben
a saját nevével fémjelzet, évtizedek óta ugyanabban a felállásban nyomuló,
Kalapács együttes ügyét képviseli. Igazán sok figyelmet a nemzeti érzésű
lemezekig voltam hajlandó fordítani az munkásságukra. Viszont ez az új Enigma
elnevezésű anyagon szerencsére teljesen eltűnt. Nincsenek kardok, szittyák,
tegezek, csak ős heavy metal és az az énekhang, amitől a ami napig libabőrős
leszek. Nehéz lesz nem szuperlatívuszokban értékelni a sorlemezt, de megteszek
majd mindent.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)