2015. december 16., szerda

the dead weather - dodge and burn

A The Dead Weather egy viszonylag régen létező „szupergrupp”. Nekem egy őrült „metal rajongó”, dobos hívta fel rá a figyelmem, ami azért lehet érdekes, mert itt egy igencsak eszement rock’n’roll bandáról van szó. Bizony, elvetemült r’n’r témák, megspékelve bluesos, itt-ott jazzes elemekkel, és egy teljesen beteg női énekkel. Milyen lehet egy ilyen maszlag? Csakis jó!

A főkolompos Jack White, akinek a neve leginkább a The White Stripes kapcsán ugorhat be! Bizony, emberünk él, alkot, és fejlődik. Aztán itt van még Dean Fertita a Queens Of The Stone Age soraiból illetve Alison Mosshart, mint énekes pacsirta. Ezek a nevek máris elegendőek lennének egy érdekes lemezhez, de ha hozzáveszem, hogy milyen irányba mozognak és hogy Jack mennyire összeszedett dalokkal rukkolt elő, hát egyből tovább növeltem az érdeklődésem.

2015. december 3., csütörtök

thy catafalque - sgùrr

Lassan enged magához közel az új Thy Catafalque album. Hogy mi? Kátai Tamás egyszemélyesre szűkült produkciója, akit több régi dolog kapcsán is ismerhetsz, de főleg a Gire lehet az, amiről be kell hogy ugorjon a magát komponistaként jellemző, makói zenész. Mára már skóciai lakhellyel rendelkező, francia kiadónál nyomuló, hatodik sorlemezét kiadó muzsikus egy újabb atmoszférikus black metal lemezzel jelentkezett.

Számomra Adamik Misi kollégám hívta fel a figyelmemet a Sgùrr című lemezre. Külön köszönet érte, a nyugaton ragadt harcostársuknak. Kiváló találat, pont egy ilyen avantgarde őrületre volt most szükségem. Amire viszont mindenképpen fel kell hívni minden leendő hallgató figyelmét, az az, hogy ide nagyfokú nyitottságra lesz szükség. Nagyon nehéz, többrétegű, mély érzéseket felszakító anyagról van szó. Ne klasszikus black metalra gondolj, inkább csak vesd bele magad a kalandba.

2015. december 1., kedd

clutch - psychic warfare

Nem is tudom, honnan kezdjem. Neil Fallon és csapata a Clutch előző, Earth Rocker című lemezével igen nagy hatást gyakorolt rám. Ennek nyomán előkerestem, az amúgy perceken belül 25 éves banda, 2004-s Blast Tyrant című anyagát, amiről mindenki szuperlatívuszokban értekezett(ik). Nem mondom, hogy rossz a Blast, de nekem az Earth Rocker jobban bejött. (bár elsőre azért kicsit utáltam)

Aztán pár hete kezembe vettem a Psychic Warfare című új anyagot és dobtam egy újabb hátast. Pedig a stoner nekem csak egy sajtótermék, a hard rock kifejezés jobban tetszik, de nehezen értelmezhető napjainkban. Erre tessék! Van, akinek mégiscsak sikerül megfogalmazni, méghozzá érthető módon.