slash ft. myles kennedy & the conspirators - living the dream

Saul Hudson néven, 53 évvel ezelőtt Londonban született az egyik legnagyobb gitáros. Ezt elég nehéz lenne vitatni, számomra legalábbis egyértelmű, hogy Slash talán minden idők legjobbja. Kevés olyan munkája volt eddig, amire azt mondtam volna, hogy alulteljesített. Így van ez a harmadik Slash Ft. Myles Kennedy & The Conspirators lemezzel, a Living the Dreammel is. (World on Fire)

2016 óta újra Axel és Duff társaságában nyomult gitárhősünk, a Guns’n’Roses újraegyesülés kapcsán. Valahogy mégis maradt ideje összerántani régi barátait és megcsinálni ezt a végtelenül lendületes, örömzenélésre utaló új lemezt. Amit bizonyos sajtótermékek „iparos munkának” tituláltak, én viszont az gondolom, hogy bárcsak ilyen minőségben jönnének a „fél-komolyan” vett alkotások. Itt szó nincs erről, csak valamivel több időt igényel a felvétel Számos réteg bujkál a felvételen, kiváló dalokba sűrítve.

eartside - a dream in static

A zenekar, amiről most írni szeretnék az Earthside nevű formáció. Egyenlőre még nem vagyok túl a kellő számú hallgatáson, úgyhogy majd bővítgetem, ha úgy gondolom, hozzá kell majd tegyek valamit.

Gyorsan az elején (félve ugyan), de leszögezem. Ez a legkomolyabb munka, amit hallottam valaha egy elsőlemezes csapattól. Tény, hogy a fiuk 10 éve zenélgetnek együtt, de ez az Earthside első albumán és tényén mit sem változtat. Négytagú a banda és instrumentális. Saját énekesük nincsen, helyette vendégénekeseket "használnak". A Connecticuti New Heavenből jött srácok fiatalon, mégis vérprofin tolják, vegyítik a műfajokat egymásba.

dream theater - dream theater

Tulajdonképpen soha nem voltam igazi Dream Theater rajongó, de amióta kicsit felkavarodott a por a zenekar körül Mike Portnoy és Mike Mangini miatt, akaratlanul én is egyre jobban odafigyeltem a bandára. Ebből az következett, hogy meghallgattam az előző (akkor még friss) A Dramatic Turn Of Events c. albumukat. Eleinte kicsit küzdöttünk... néha rágós volt, néha túl átsült, túl fűszeres, egészében pedig túl sok. Egyébként meg tetszett! Őrület volt azokat a szinti és gitártémákat egy ilyen elképesztő dobos által kísérve hallgatni! Először egy-két szám, mint a régieknél, aztán már a felét is szeretni tudtam. 

Nagyon-nagyon sokat vártam, amíg végre kijött a következő lemez, az elmésen Dream Theaterre keresztelt monumentális metálorgia! Az album egy baljós, fenyegető, mégis pozitív energiáktól duzzadó intróval kezd. Ez úgy nagyjából előrevetíti a lemez hangulatát. Kicsit olyan, mintha valami mese csúcspontjába, csatájába csöppennénk.