2018. szeptember 21., péntek

clutch - book of bad decisions

Idén 28 éve (!) aktív Clutch előjött új lemezével, ami már a 12. a sorban. Nem semmi, maradjunk annyiban. Mint ahogy az sem, hogy a Book Of Bad Decisions producere Vance Powell, hatszoros Grammy díjas mágus lett. Szóval a bizalom erős az amerikaiak mögött, viszont ez egy kisebb pálfordulást is eredményezett zenei téren. Na nem arról van szó, hogy rágógumi ízű, rádióbarát szarsággá változott volna a Clutch, de némi nagytakarítás volt a próbateremben.

De hogy mire is gondolok pontosan, konkrétan arra, hogy megjelentek (újra) zongora betétek, fúvósokat szintén találsz majd a dalokba rejtve, és a tempó inkább lett most bluesosabb, mintsem az elmúlt anyagokon hallható, tökön vágós sivatagi rock. Nézzük részletesebben, mire számíthatsz.
 
Elsőre - sőt bevallom másodikra is - nagyon meglepett a várva-várt lemez. Earth Rocker vagy akár az utolsó Psychic Warfare beböfögött sörszaga, vágatlan szakálla, kockás ingje és nyersessége nekem hiányzik a felvételről. Nem tűnt el teljesen, de az egyre nagyobb fókusz, a menő producer hatása kézzel fogható. Meg kell találni a fiatalabb közönséget, be kell dugni az amerikai rádiókba a cuccot, mert nem térül meg ez a „nagy befektetés”! Elég rosszul hangzik mindez, de azért nem ilyen siralmas a helyzet, nyugi.

Mégiscsak a Clutchról beszélünk és nem valami divatmajmokról, akik az anyjukat is eladnák némi rivaldafényért. A gyökereket kivágni nem lehet, így a hatvanas, hetvenes évek zenei alapjai bőven megmaradtak, viszont előjöttek a samplerek, megjelenik a zongora szőnyeg és a legmegdöbbentőbb a fúvósok bevetése volt. Ez az album nagyon jó lemez, viszont „clutchként” még szokni kell.

Változatos, egyetlen percig sem unalmas korong a 12. „kuplung” anyag, ami hordozza magában legalább annyira a divatos vintage elemeket, bőven van rock’n’roll, maga Hendrix szelleme is megidézésre kerül. A szövegek ismét végig telitalálat, hol röhögni támad kedved, hol azt sem tudom, miről próbál nyekeregni Neil Fallon. „Szerintem tudat alatt csinálom az egészet.” – mondta szövegírói stílusáról Neil. „Jobb, ha meg sem tudom válaszolni az összes felmerülő kérdést, csak hogy magam számára is érdekes maradjon. Néha egy rím csak rohadt jól hangzik, és azt sem tudom mit jelent, de mégis használom.“

„Általában sejtelmem sincs, miről dumál.” – nyilatkozta Jean-Paul Gaster - dobos, majd hozzá tette: „de a dalszöveg teljesen meghatározza, hogyan játszom mellette az adott hangot. Hogy pontosan megértem-e, miről énekel Neil, az mellékes. Azt hallgatom, ahogy énekli azokat a szavakat, és arra gondolok, számomra mit jelentenek, és ez az, ami alapvetően meghatározza, hogyan dobolom fel az adott számot.”

Összességében ez az egész lemez az életünk elcseszett dolgait próbálja körülrajzolni. Clutch mércével nagyon modern eszközökkel. Ahogy hallgatom és hallgatom egymás után a dalokat ezerszer, egyre közelebb enged magához, viszont biztosan nem fogom annyira csípni, mint az elmúlt két anyagot. Viszont értem a koncepciót és meghajolok előtte. A dalokról direkt nem írtam külön, találd meg a kedvencedet, mert bőven lesz rajta szeretnivaló rész, csak a többi, kevésbé érdekes dolog nehogy kinyírja mindezt. Ja és a legfontosabb, régen láttam ennyire „sejtelemes”, egyszerű, de sokat mondó lemezborítót. Éljen a ketrecbe zárt Amerika!

Értékelés: 5/4

infók:

tracklist:
01. Gimme the Keys
02. Spirit of '76
03. Book of Bad Decisions
04. How to Shake Hands
05. In Walks Barbarella
06. Vision Quest
07. Weird Times
08. Emily Dickinson
09. Sonic Counselor
10. A Good Fire
11. Ghoul Wrangler
12. H.B. Is in Control
13. Hot Bottom Feeder
14. Paper & Strife
15. Lorelei

Műfaj: stoner rock
Megjelenés: 2018.szeptember 7.
Kiadó: Weathermaker Music

1 megjegyzés: