Lassan ébredek a téli álomból, nem tehetek róla. Nyilván az
idő sem segít ezen, hiszen errefelé három hete késő őszi képet fest ez a
január. Mit is lehet ilyenkor tenni, mint súlyosabbnál súlyosabb doom zenéket
hallgatni, és várni a napsütést. Csodálatos ezekre az időkre az új Yob lemez,
ha eddig nem ismerted őket és bírod a hegyomlás riffeket, a lassú,
földbedöngölő klasszikus doom zenét, mindenképpen hallgasd meg.
Ráadásul ez a
sámánének annyit dob az egészen, hogy néha már könnycseppeket vagyok kénytelen
morzsolni zenehallgatás közben. Négy szám, picit több mint egy órában. Új
kiadó, maximumra járatott hangzás, mocsár, köd, sarat túró vaddisznók, sámánok,
minden, amit csak akartok.
