tag:blogger.com,1999:blog-16255349530676867882024-03-13T18:41:29.552+01:00Privát Metalszentesi.janoshttp://www.blogger.com/profile/09046476458986809159noreply@blogger.comBlogger234125tag:blogger.com,1999:blog-1625534953067686788.post-87483219067192008162020-06-24T08:49:00.000+02:002020-06-24T09:04:56.844+02:00ajna - rengeteg<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOBtVrdUVTLZZCSljOMqb1fl74QEocx5qB82uJ43vz8k0kBB-dK6PgyhVWnvrNI57IhyWndwPOS92qs0qpRlIeHIsC79mW4-HSTSqtzHCYou1cerEW-KUvGirMEMt1eJLtN5JomSE0744/s1600/Ajna-Rengeteg-cover2020.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="300" data-original-width="300" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOBtVrdUVTLZZCSljOMqb1fl74QEocx5qB82uJ43vz8k0kBB-dK6PgyhVWnvrNI57IhyWndwPOS92qs0qpRlIeHIsC79mW4-HSTSqtzHCYou1cerEW-KUvGirMEMt1eJLtN5JomSE0744/s320/Ajna-Rengeteg-cover2020.jpg" width="320" /></a></div>
Érdekes, hogy egymás után két, instrumentális, post-rock lemez kerül bemutatásra. Az ember azt gondolná, ez a szegmens szinte teljesen kihalt az ezredfordulóra. De szerencsére ez nem igaz, és a Ghost Toast mellett, itt a szomszéd Kondorosról az Ajna. Nagy öröm ez a magamfajta zenebohócnak. Összetett, komplikált muzsika, ráadásul szinte a földim a társaság. <br />
<br />
Több alkalommal, Szentesen, és a Granáriumban is összefutottam már a zenekarral, mindig komoly benyomást tettek rám. Valahol mélyen, mindig azt gondoltam ilyenkor, "igazán bátrak a srácok, hogy ezt a fajta muzsikát ilyen elánnal és elszántsággal nyomatják. Le a kalappal előttük!" Aztán tessék, eltelik tíz év, és máris itt az első nagylemez. <i>Kell ennél több?</i><br />
<div>
<br />
<a name='more'></a>Rengeteg címen érkezett a közel 50 perces korong, ami 9 tételt tartalmaz. Összességében, egy a természeti elemekből építkező, jól megtekert, progresszív muzsikát kapunk, ami nem adja könnyen magát. Számomra „rengetegszeri” meghallgatás után sikerült csak azokat az összefüggéseket kihallani, amitől barátságosabbá tudott válni a felvétel. Bevallom férfiasan, elsőre túlkomplikált, önmutogató csalafintaságnak tűnt az egész. Meg is lepődtem mindezen, mert élőben egészen mást mutatott a banda. <br />
<br />
Aztán, ahogy mondani szokták, jóra hallgattam a történetet. Persze a jól kivehető hatások (Primus, Tool) segítettek az áttörésben. Mostanra mégis azt gondolom, sokkal többről beszélhetünk a kondorosi társaság kapcsán, mint egy ízléses nyúláshalmaz. Nyilván tíz év együtt zenélés lenyomata ez a kilenc dal, egészen máshogy vetül minden egyes dal, minden egyes momentuma, mintha egy klasszikus értelembe vett sorlemez bármelyikéről beszélnénk. <br />
<br />
Kicsit vizsgáljuk konkrétabban a zenét; a döntően prog-rockos, űr-rockos, keményre tekert basszus hangzással gyorsan megvehető vagyok. Helyen helyzetben különösen tetszik mindez, bár talán a dob erőteljesebb megszólalásának a kárára van, mégis, kellően feltölti a bőgő az összes dalt. Ez kiemelkedően igaz a keményebb, metálosabb tételekre. Talán valamivel több narrációt elbírt volna a felvétel, tovább színezve a dolgot. Persze ez zenekari döntés, innen felesleges beleokoskodni. <br />
<br />
Nagy kedvencem a Nyergelt táltos kancacsikók című szerzemény, ahol messze a legötletesebb gitártémák jelennek meg. Már-már jazzes megoldások élénkítik a felvételt. A lemez második felében népzenei utalások is megjelennek, de a legjobban a tiszta gitár hangzás emeli a tétet. Egybevéve mind a tíz év Ajna megjelenik a lemezen, ami egyrészt nagyon jól sikerült munkát igazol, másfelől viszont egy kicsit távolabb esnek egymástól a dalok. Szorítok a srácoknak, hogy a következő lemezre ne egy évtizedet keljen várni, és akkor talán ezek a nüánszok a helyükre kerülhetnek. <br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi598mHbBGNvb-ms9kp2jaHZroSlCFxjqFSkFesnr4yERrZxUpU4eorx_-gSa_JhhE31o4g-LNKQ9CvX4tFWVzw5Uwj7A_lYEoxXzRXOn_JeJrEXw4DCdbtti-x21RrR4FheeZDlpiR7CU/s1600/ajna-1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="432" data-original-width="768" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi598mHbBGNvb-ms9kp2jaHZroSlCFxjqFSkFesnr4yERrZxUpU4eorx_-gSa_JhhE31o4g-LNKQ9CvX4tFWVzw5Uwj7A_lYEoxXzRXOn_JeJrEXw4DCdbtti-x21RrR4FheeZDlpiR7CU/s640/ajna-1.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
A vírushelyzet lecsengését követően reménykedem egy erősebb progresszív estben valahol itt a környéken. Hiszen a Tiszán erről igazán kiemelkedő csapatok mozognak ezen a zenei palettán. Remélem mihamarabb találkozunk személyesen is valahol! <br />
<br />
A lemezhez fogatott klipről pedig olvassuk Piller György, basszusgitáros szavait, aki nem mellékesen a lemez igen jól sikerült borítóját is tervezte: <i>"Az új kislemez az album címadó dalához a Rengeteghez készült. Ez a szám az egyik legfrissebb a repertoárunkban és kicsit talán elüt az eddigiekhez képest. Befogadhatóbb, dallamosabb lett. Többek közt ezért is választottuk a lemez címadójának is, így nem is volt kérdés, hogy a tervezett videóklipet is ehhez a számhoz forgatjuk, amelyet én rendeztem. A közeli megjelenés miatt elég feszített tempóban kellett véghezvinni az előkészületeket. Kitalálni a történetet, ehhez megfelelő szereplőt színészt keresni, lehetséges helyszíneket feltérképezni és a legnehezebb egy olyan időpontot találni, amikor mindenki ráér. Emiatt magára a forgatásra mindösszesen egy napunk volt, amit az időjárás tönkre is tehetett volna, de ezzel szerencsénk volt. Nehezen, de sikerült egy napba belesűríteni majdnem mindent, amit szerettünk volna, néhány finomításokra használt felvétellel maradtunk csak el, az utómunkát pedig rekordidő alatt hozta össze Incze László barátunk, aki az operatőri munkát is végezte. Összességében nagyon elégedettek vagyunk a végeredménnyel." </i><br />
<br />
Értékelés: 5/3,5<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/ygNzs9WyqHw/0.jpg" src="https://www.youtube.com/embed/ygNzs9WyqHw?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe></div>
<br />
Info:<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
tracklist:<br />
01. Rengeteg<br />02. B’<br />03. Eta Carinae<br />04. Spirál<br />05. Nyergelt táltos kancacsikók<br />06. Hekate<br />07. Turba<br />08. Seiran<br />09. Zsuzsi mozog<br /><br />
Műfaj: progresszív rock</div>
<div class="MsoNormal">
Megjelenés: 2020. április 9.<br />
Kiadó: Inverse Records</div>
</div>
szentesi.janoshttp://www.blogger.com/profile/09046476458986809159noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1625534953067686788.post-49965731495172993752020-05-19T10:53:00.000+02:002020-06-24T09:03:09.960+02:00ghost toast - shape without form<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizjGfAB-S6oz5l7b8ZhfAGX0D-I7G-Vf2v2XaVQWK8LsDjYq4RzffpzQ2rDdXLbv6PRto7lrvzE9SmgY8iZ7tE28qg5PWFOyktaYQCMhRJFltBuGh8JqXhkkzzuNKiilWSg4EX9VOcNmA/s1600/ghost_toast_CD.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1072" data-original-width="1200" height="285" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizjGfAB-S6oz5l7b8ZhfAGX0D-I7G-Vf2v2XaVQWK8LsDjYq4RzffpzQ2rDdXLbv6PRto7lrvzE9SmgY8iZ7tE28qg5PWFOyktaYQCMhRJFltBuGh8JqXhkkzzuNKiilWSg4EX9VOcNmA/s320/ghost_toast_CD.jpg" width="320" /></a></div>
A debreceni Ghost Toast <a href="http://privatmetal.blogspot.com/2017/08/ghost-toast-out-of-this-world.html" target="_blank">előző nagylemez</a>ét szerzőtársam, Nagy Géza jegyezte, de számomra is radaron volt/van a csapat. Kiemelkedő megoldások, és magával ragadó zenei ötletözön jellemezte az Out of this World címmel ellátott, korábbi korongot. Az új, Shape Without Form pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol elődje letette, mégis bővített, továbbgondolt formában kapjuk meg a instrumentál/prog/rock vitézek friss anyagát. <br />
<br />
Érdekes összecsengés, hogy a nagy karantén időszakban került a kezembe, minden idők egyik legkomolyabb háborús filmopusának rendezői változata, az Apokalipszis most. A Kurtz ezredest alakító Brando szavalása megjelenik a prog-rockerek lemezén is. Kicsi a világ? Vagy hasonló az érdeklődési kör? Fene tudja, de annyi biztos, nagyon jól áll az új felvételnek a még több narráció, és a már említett hangszeres paletta bővítés. <br />
<br />
<a name='more'></a>A lemez dalaiban számolatlan esetben tűnnek fel filmes utalások, sőt maga az egész atmoszféra nagyon hasonlít egy sci-fi filmzenéjéhez. Persze ez azért egy elég erőltetett hasonlat, mégis végig ez motoszkált a fejemben, amikor ezredszer végigért a korong. Egyből az első, Frankestein’s című dal zongorás intrójánál megjelenik lelki szemeim előtt a stáblista. Igazán nyomatékos kezdés, egy már-már tökéletes album előjátéka. Azt leszögezhetjük, hogy egy jól átgondolt nyitódallal támogatták meg a nagylemezt.<br />
<br />
Az Eclipse szépen építkezik a nyitány sikerén, a lemez egyik gyorsabb tétele, ahol a dob és a gitár is csodálatosan szólal meg, beöltöztetve az egész szerzeményt. A kiállás basszusfutamaitól a hideg futkos a hátamon, nagyon szépen komponált, igazán ötletes, pompás hangulatot ad az egész dalnak. A végén megjelenő galoppos dob külön kedvenc. Az egész számomra kicsit <i>„korai örömös”</i>, amitől talán nagyobb dicséretet nehéz lenne ide írni. <br />
<br />
Az Y13 újra visszanyúlik a filmzenei elemekhez, itt jelenik meg erőteljesebben a narrátor hang, ami nagyon hatásos. Növeli a dal nívóját, egészen más formát ad a témáknak. A felbukkanó cselló nekem picit sok, elvesz a háttérben megbújó dögből. A Hunt of Life nyugisabban kezdődik, az izlandi Jón Thoroddsen művének „átdolgozása”. Egészen elektromos hangulatot áraszt. Itt írtam fel először a Colorstart, mint zenei hasonlóság. Ebben a tételben találtam a legtöbb világzenét, és ez nem kizárólag a felcsendülő acapella miatt mondom. Tetszik a végén megjelenő aránylag tisztán megszólaló gitár, és a holló effekt. <br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijpt9A35QnI_tsEQBgtRSvQC504tqMCl5MGVms6kYGCATvb9R8VOoZQ8oEbXRCo3jyr9t0BEcEFdv97zSJtJqB6vyDLyaTLIVMnSOc8_0Ypqg0yTvSnfw5VD6jKE8Brmnif1Syy1FGUUw/s1600/ghost_toast_band.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="393" data-original-width="600" height="417" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijpt9A35QnI_tsEQBgtRSvQC504tqMCl5MGVms6kYGCATvb9R8VOoZQ8oEbXRCo3jyr9t0BEcEFdv97zSJtJqB6vyDLyaTLIVMnSOc8_0Ypqg0yTvSnfw5VD6jKE8Brmnif1Syy1FGUUw/s640/ghost_toast_band.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
A Follow lett a lemez egyik legizgalmasabb része számomra. Szépen, nyugodtan, elszállósan nyit, majd a legmetálosabb dallá formálódik. Igazán izgalmas zenei megoldások, és megvalósítás ez. A dob összetettsége tovább növeli a tétet, kifejezetten odaver, nagyon élvezetes. Ha kritikusabb hangnemet akarnék megütni, annyit azért megjegyeznék, hogy kicsit egyszerűen, unalmasan ér véget. Persze ez a kiemelkedő GT szinthez képest értem.<br />
<br />
A Before Anything Happens egy zongorával dúsított, kellemes darab. A ritmusszekció jutalomjátéka. Viszont a harmadik perc után megérkező gitár témák besűrítik rendesen, ezek a témaváltások, a sztereo hatásra kihegyezett, átgondolt megoldásokkal előzi be, modernizálja a „nagy elődök” egyértelműen kihallható hatásait. Igazán rendben van. <br />
<br />
Az utolsó W.A.N.T. áriával nyit, majd Brando szavalja a versét, elég hatásos nyitány. A dal a lemez legsűrűbb tétele, minden feltűnik a szerzeményben, amitől Ghost Toast a zene. Ebben a témahalmozásban igazán nagyon a srácok, ahogy hallgatod a dalt, ahogy a nagy ívében kiteljesedik, már-már fullasztóvá válik, de az utolsó pillanatban jön egy lélegzetvételnyi szünet, pont akkora szusszanás, hogy tovább folytatódjon a zenei áradás, és vigyen magával a legtávolabbi bugyrok felé. <br />
<br />
Tényleg nagyon jól sikerült az egész lemez, átgondolt, agyas dalok, pontosan akkora mennyiségben, ami még nem üli meg a hallgató gyomrát, de az üzenet átjön. Kiemelkedő zenészek, nagyon ötletes, zeneileg is átgondolt, bátor munka. Csak így tovább! <br />
<br />
Értékelés: 5/5<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/PSbHUjtK6nU/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/PSbHUjtK6nU?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br />
Info:<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
tracklist:<br />
01. Frankenstein’s<br />
02. Eclipse<br />
03. Y13<br />
04. Hunt of Life<br />
05. Follow<br />
06. Before Anything Happens<br />
07. W.A.N.T.<br />
<br />
Műfaj: progresszív rock</div>
<div class="MsoNormal">
Megjelenés: 2020. március 3.<br />
Kiadó: Inverse Records<br />
<br />
<br />
<iframe seamless="" src="https://bandcamp.com/EmbeddedPlayer/album=2707994510/size=large/bgcol=ffffff/linkcol=0687f5/tracklist=false/artwork=small/transparent=true/" style="border: 0; height: 120px; width: 100%;"><a href="http://ghosttoastband.bandcamp.com/album/shape-without-form-2020">Shape Without Form /2020/ by Ghost Toast</a></iframe></div>
szentesi.janoshttp://www.blogger.com/profile/09046476458986809159noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1625534953067686788.post-9710948524869584832020-04-28T09:18:00.001+02:002020-05-19T10:54:08.071+02:00katatonia - city burials<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZaGn1DPYo4K46V5_fOrN1oJP9-dFgIIdia9KZtsgroBuXRNW122-kZWTdI0CDM9-2y-qHS9Yjn36g145k6KFQGptTiDmctucW9HZeMYew9ItSeSSE3YkEfnuvXkjlQX9UVn0eL0Sn_BQ/s1600/katatonia_borito_PM.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="800" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZaGn1DPYo4K46V5_fOrN1oJP9-dFgIIdia9KZtsgroBuXRNW122-kZWTdI0CDM9-2y-qHS9Yjn36g145k6KFQGptTiDmctucW9HZeMYew9ItSeSSE3YkEfnuvXkjlQX9UVn0eL0Sn_BQ/s320/katatonia_borito_PM.jpg" width="320" /></a></div>
A svéd Katatonia számomra egyike azon bandáknak, melyekhez rendkívül vegyes érzéseim társulnak: a '90-es évek második és a 2000-es évek első felében készült korongjaikat viszonylag sokat hallgattam, de a "Night Is The New Day" óta lelkesedésem már erősen csökkenni kezdett, valahogy unalmasnak kezdtem érezni a stúdióanyagaikat. Megfáradást érzékeltem már a dalaikban: azok a fantasztikusan fülbemászó, azonnal tapadó dallamok és refrének is hiányoztak, melyek a például a "Discouraged Ones" című lemezüket olyan magasra emelte. <br />
<br />
Jonas Renkse énekes és Anders Nyström gitáros bandája tulajdonképpen a minőség szinonimája is lehetne: sosem adtak ki kifejezetten gyenge produkciót a kezükből, a depressziós, sötét, melankolikus, rendkívül jellegzetes zenei világuk is állandónak mondható. A hangszerelés, a megközelítés, a hangsúlyok változnak, de az összhatás általában ugyanaz volt.<br />
<div>
<br />
<a name='more'></a>2016-os anyaguk progresszívabb és kissé post-metalosabb ízeket tartalmazott és kifejezetten erősre sikeredett: úgy éreztem, hogy a svédek újra rátaláltak a helyes útra és ki is jelölték az elkövetkező évek irányát. Aztán a turné lecsengését követően teljesen váratlanul, 2018-ban a Katatonia bejelentette, hogy meghatározatlan időre szüneteltetik a produkciót: kiégésre és inspirációhiányra hivatkoztak. Ennek ellenére 2019-ben megérkeztek az első életjelek, a 2009-es lemezük tízéves évfordulós turnéja újraélesztette őket és a Peaceville Records gondozásában aztán április 24-én meg is jelent tizenegyedik stúdióanyaguk "City Burials" címmel. <br />
<br />
Az elsőként kihozott Lacquer alaposan feladta a leckét mindenkinek: egy szintetizátoros, programozott dobokkal pulzáló, kifejezetten kortárs popdalt kaptunk, melyet sok rajongó akár arculcsapásként is felfoghatott. Nos, aki - hozzám hasonlóan - attól félt, hogy a Katatonia is meghúzta azt, amit mostanában egyre több metalbanda megtesz, azaz érezve annak népszerűségbeli visszaszorulását, kilép a saját stílusából és a popzene felé veszi az irányt, az szerencsére megnyugodhat! A svédek rockzenét játszanak, az alapatmoszféra is megmaradt, de ismét változások érzékelhetők. <br />
<br />
A lemezen tulajdonképpen csak három tisztán „poposabb dal” található, a már fentebb említett Lacquer és a Vanishers, illetve a rövid, szinte átkötésként értékelhető, alig kétperces Lachesis. A különböző bónusztételektől függően bő ötvenperces, tizenkét tételes anyagról ezeket lehagyva talán egy kompaktabb, feszesebb produkciót kaphattunk volna, de kétségtelen tény, hogy ezek a finomabb, lebegősebb, nyugodtabb darabok oldják a nyomasztó hangulatot. <br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1KmIYSXk7CqZnpo3R0i6H4GT5FLw7fSglSz_H-zKUKa4s5VkaLmn5jp3aODcRTIuUubFhG_AyDPrv-yWrcFPc77ndp5Kzoa_nycekNp9R8wAcW1TVOCxkR2g_kkFsAVuBmsZASWoI0w0/s1600/katatonia_band_PM.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="516" data-original-width="800" height="411" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1KmIYSXk7CqZnpo3R0i6H4GT5FLw7fSglSz_H-zKUKa4s5VkaLmn5jp3aODcRTIuUubFhG_AyDPrv-yWrcFPc77ndp5Kzoa_nycekNp9R8wAcW1TVOCxkR2g_kkFsAVuBmsZASWoI0w0/s640/katatonia_band_PM.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
A szintetizátoros-dobprogramos megoldások azonban szinte mindegyik számban megtalálhatóak, amik viszont fájóan hiányoznak, azok a gitárszólók! A gitárnak szinte végig színező, súlyosbító szerepe van csak, de nem viszi a hátán a dalokat, nem az adja azok alapvető lüktetését. Ez a feladat szinte kizárólagosan Jonas Renkse hangjára hárul, de úgy érzem, hogy az igazán emlékezetes dallamok hiányában ez nem sikerül mindig tökéletesen…<br />
<br />
Habár talán túlságosan klisésen hangozhat, de a "City Burials" tipikusan az az album, mely rendkívül lassan, szinte megerőszakolva adja csak meg magát. Legalább öt-hat meghallgatásra volt szükségem, hogy szépen lassan megszokjam az atmoszférát, bekússzanak a fülembe a refrének: nem állítom, hogy mostanra megbarátkoztunk egymással, de az az áthatolhatatlan massza, mely elsőre fogadott, szépen lassan kinyílt és már otthonosabban mozgok a szerzemények között. <br />
<br />
A Behind The Blood egyértelműen a kedvencem, pontosan azért, mert ez végre egy karcosabb, tempósabb, metalosabb tétel: ilyen még talán a három záró tétel (Neon Epitaph, Untrodden, Fighters), illetve a City Glaciers is. Ezek azok a nóták, melyeket a lemez csúcspontjának érzek és igen, úgy gondolom, hogy a Katatonia mindig akkor válik kissé köldöknézőssé és magába fordulóvá, így talán túlzottan egysíkúvá és érdektelenné is, amikor eltávolodik a hagyományos metalhangszereléstől. <br />
<br />
Részemről ez nem zenei szűklátókörűség, hanem egyszerűen a svédek sötét, depressziós, melankolikus miliőéhez tökéletes oldás vagy mankó a gitárok nyújtotta súlyosság. A "City Burials" tehát semmilyen értelemben nem jelent éles eltérést az eddigi diszkográfiától, abba szépen belesimul, de valahol itt van a gyengesége is: nem igazán maradnak meg bennünk külön dalok és melódiák, csak egy hangulati-érzelmi emlék. Előző lemezüket erősebbnek, kompaktabbnak éreztem: ám lehet, hogy a zenekarnak karrierje e fázisában pontosan erre volt szüksége, hogy újragondolja a jövőjét. Vélhetően időre van még szüksége a felvételnek, maradjunk ennyiben. <br />
<br />
Értékelés: 5/3,5<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/nQaN2elJ-dQ/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/nQaN2elJ-dQ?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br />
Info:<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
tracklist:<br />
01. Heart Set to Divide<br />
02. Behind the Blood<br />
03. Lacquer<br />
04. Rein<br />
05. The Winter of Our Passing<br />
06. Vanishers<br />
07. City Glaciers<br />
08. Flicker<br />
09. Lachesis<br />
10. Neo Epitaph<br />
11. Untrodden<br />
<br />
Műfaj: progresszív metal</div>
<div class="MsoNormal">
Megjelenés: 2020. április 24.<br />
Kiadó: Peaceville Records<br />
<br /></div>
</div>
szentesi.janoshttp://www.blogger.com/profile/09046476458986809159noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1625534953067686788.post-43065215739923401042020-03-06T08:46:00.000+01:002020-04-28T09:20:34.394+02:00muddy roots - wings on my back<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirQgv4KisbO-XWWmDSzA_53nK1oIHQuR-iDgKTwEQIxGe8tSm6GTr9uREZeRNX-0TPHCgsdT8mmIs7RI02M7Yhw7_fIHA6vgNh9NITgCb1F-AFgbKg9SJbitgneM6ke6uIye3till6wr4/s1600/mr_cover.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="804" data-original-width="800" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirQgv4KisbO-XWWmDSzA_53nK1oIHQuR-iDgKTwEQIxGe8tSm6GTr9uREZeRNX-0TPHCgsdT8mmIs7RI02M7Yhw7_fIHA6vgNh9NITgCb1F-AFgbKg9SJbitgneM6ke6uIye3till6wr4/s320/mr_cover.jpg" width="318" /></a></div>
Valamikor január végén akadt a kezembe a Muddy Roots első lemeze, Kőbánya stoner gyöngyszemei már Burning Full Throttle néven is nyomultak, amiről 2015-ben <a href="http://privatmetal.blogspot.com/2015/05/burning-full-throttle-traveler.html" target="_blank">megemlékeztünk</a>. Majd az előbb említett formáció romjain kiteljesedő Muddy Roots debütáló lemezzel jelentkezett, ami igazán jól sikerült. Kicsit más, kicsit máshogy szól, de a lényeg tök ugyanaz. De nézzük meg, pontosan mi ez! <br />
<br />
Ha röviden kellene jellemezni az anyagot, nagyjából annyit írnék róla; hogy egy időgéppel visszarepültünk a 70’s évek Amerikájába, beültünk egy motoros bárba és bátran elkezdtünk sörözni. Aztán az este folyamán a színpadon termett a Muddy Roots és lenyomta ezt a recsegős-ropogós morajlást. Ami persze mind a kocsma közönségének, mind nekem nagyon tetszett, majd a koncert végén tovább söröztünk, amihez a zenekar tagjai is csatlakoznak. Ehhez a jelenetsorhoz nagyon illene ez a muzsika.<br />
<br />
<a name='more'></a>Tetszik, ahogy a zenekar nem akarja túlgondolni magát, és a trió felállás szűkös eszköztárát használja teljes tudatossággal, és ami még fontosabb, magabiztossággal. Pozitív dolognak tartom, hogy lendületes dalok kerültek a félórás játékidőbe, nincs szükség alibi percekre, meg fölösleges vonatottságra. Óhatatlan az áthallás a Motörhead irányába, talán Mundi Csaba füstös hangja miatt, talán a dalok egyszerű-lendületessége miatt, nem tudom, de sokadik hallgatás után is többször felírtam a jegyzetek közé, hogy „Lemmy”. <br />
<br />
Az album élőben lett rögzítve, ami további előnyökkel ruházza fel a korongot. Olyan életszerű az egész hangzás, hogy a klub táncterén találod magad gyorsan. Nehezen értelmezhető ebben a műfajban a stúdió-tiszta hangzás, de ezt a srácok is nagyon jól tudják. Kiváló munka készült a Shaman Smoke Stúdióban. <br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDcWcon6C86fnyioa2lRSVSlVp1xL_SYuCLBrQYapt4jzChXLi1IytmKT8vi869pDkf6Z_exVm_NEq572YpJQZdrurkljjsWPAIn-kVIz6s9xE0EczlDgsgHoFUU7ptMERnK3wlmIN7jA/s1600/muddyroots19.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1244" data-original-width="1600" height="496" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDcWcon6C86fnyioa2lRSVSlVp1xL_SYuCLBrQYapt4jzChXLi1IytmKT8vi869pDkf6Z_exVm_NEq572YpJQZdrurkljjsWPAIn-kVIz6s9xE0EczlDgsgHoFUU7ptMERnK3wlmIN7jA/s640/muddyroots19.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
A dalok irányából közelítve a felvételt, nekem az intrónak szánt Angel az egyik kedvenc tételem. Lehet abban a dalocskában több lett volna. Persze nagyon hangulatossá teszi a kezdést, kétségtelen. A maradék hét szerzemény hasonló sémák alapján készült, „szűk” keretek közé szorítva. Nincs is ezzel semmi baj, sőt. Ha minden áron csomót keresnék, azt mondanám, hogy rövidecske lett a játékidő, fél óránál többet el tudnék képzelni mindebből, illetve az ének témák valamivel egyszerűbbek, mint a zenei megoldások. Persze inkább ilyen legyen az ének, mintsem túlgondolt.<br />
<br />
Annyi biztos, ezek a nóták élőben szintén nagyot ütnek majd, szóval irány az éjszaka és vadásszátok a Muddy Roots koncerteket. Például szombat este Kecskeméten (március 7.). Vagy március 27-én Szarvason a Granáriumban a Killer Mendez társaságában. Vagy a nyár folyamán az Alpárfeszten (július 5.), esetleg Tiszakécskén az Amerikai Autós Pikniken (július 12.). <br />
<br />
Értékelés: 5/4<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/1wHnk4A6x4s/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/1wHnk4A6x4s?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br />
Info:<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
tracklist:<br />
01. Angel<br />
02. Firestorm<br />
03. Wings On My Back<br />
04. Lend Me!<br />
05. Dance In The Sand<br />
06. Devil's Highway<br />
07. Goddess Waitress<br />
08. Woodoo Garden<br />
<br />
Műfaj: stoner</div>
<div class="MsoNormal">
Megjelenés: 2019. december 13.<br />
Kiadó: szerzői kiadás<br />
<br /></div>
szentesi.janoshttp://www.blogger.com/profile/09046476458986809159noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1625534953067686788.post-82223901232430156762020-02-24T10:05:00.000+01:002020-03-06T09:07:40.354+01:00kvelertak - splid<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7RDod6YCZSHErgbL2tF8BtUuHcod_zwVMZL166uzykgVaFJpm9HKkkGn8QDXdSx4zotTz7wfKh97BABqHuG3QGSy4ly05Ugg9MUGJtmr7DO8eECK9sZf7GQOXk1hMtc-cT0IjDiGhbXE/s1600/kvelertak_splid.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="800" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7RDod6YCZSHErgbL2tF8BtUuHcod_zwVMZL166uzykgVaFJpm9HKkkGn8QDXdSx4zotTz7wfKh97BABqHuG3QGSy4ly05Ugg9MUGJtmr7DO8eECK9sZf7GQOXk1hMtc-cT0IjDiGhbXE/s320/kvelertak_splid.jpg" width="320" /></a></div>
Az idén tíz éve, hogy a norvég Kvelertak megjelentette első nagylemezét. Óriási hatást gyakorolva előbb a skandináv térségre, majd villám gyorsan Európára is. Első két lemezük agyonnyerte magát, a legnagyobb metal zenekarok vitték magukkal az elvetemült norvégokat, és turnézták körbe a világot… aztán jött a harmadik korong, ami személy szerint nekem nagyon tetszett, viszont nemzetközi mércével jóval szerényebb sikereket könyvelhetett el, mint a kezdeti társai. Nyilván megvan ennek az oka. <br />
<br />
De északi barátaink nem csüggedtek, sőt. Átrendezték a sorokat. Egyrészt Ivar Nikolaisen lépett a mikrofon mögé, aki nagyon hasonló orgánummal bír, mint elődje, viszont a tisztább énekek terén sem fogy el a tudománya, mint ahogy ez Erlend Hjelviknek sajnos gyenge pontja volt. Kiadót is cseréltek, sőt, a norvég szövegeket helyenként angolra cserélték, amivel tovább növelték a befogadhatósági tényezőt. Nem mellékesen vendégénekesként beugrott a mastodonos Troy Sanders is egy dalra.<br />
<br />
<a name='more'></a>Szóval nyugodtan kijelenthetjük, a Kvelertak új lendületet vett, és igencsak sikerült is elérni azt a célt, amit maguk elé kitűztek. Az új, Splid című korong egyértelműen az első lemez bulisabb hangvételét kívánja megütni, úgy, hogy minden agyafúrtság megmaradt a későbbi útkeresésből. Ha röviden kellene összefoglalnom, talán most került a helyére felépítésében a Kvelertak, aztán hogy mire lesz elég ez a sűrű mezőnyben nem tudom, de annyi fix, nálam ugrottak egy szintet.<br />
<div>
<br />
Az angol nyelv bevetése sokat segít, kiváló példa erre a nyitó Rogaland című dal. Úgy rúgja rád az ajtó, mint kevés nyitódal, olyan ízes, rock'n rollos gitárszólót, majd ikergitáros játékot kapunk a remek refrén mellé, hogy lehetetlen egy helyben, mozdulatlanul ülnünk a hallgatása közben. A klipes Crack Of Doom szintén szenzációs, megtámogatva Troy mesterrel különös csemege. <br />
<br />
Később a kiemelkedő speed/thrash darálásba átcsapó Fanden ta dette hull! szintén nagy kedvenc, nem is beszélve a telitalálat énekdallamokról. A tömörebb, punkosabb számok szintén kiválóak: az Uglas hegemoni instant energiabomba, ráadásul Ivar Nikolaisen itt megmutatja, hogy tiszta éneke is rendben van. Az első hét tétel gyakorlatilag hibátlan: óriási dallamok, kiváló szólók, riffóriások és sodrás végtelenségig. <br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixZMmkvd0kYqMXmIpGtO6ZyeI8B4H5S9gVKgNZ7E4yHon3-mlfqddKn_CSbCyAXC3rWQaAS2Z-2h7v8ktYFY90N3f476oz2XW9-sVGsU1Uw6qmIuot6np9XU8p_dpGVBu99cmSTpmla3U/s1600/kvelertak_2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="666" data-original-width="1000" height="425" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixZMmkvd0kYqMXmIpGtO6ZyeI8B4H5S9gVKgNZ7E4yHon3-mlfqddKn_CSbCyAXC3rWQaAS2Z-2h7v8ktYFY90N3f476oz2XW9-sVGsU1Uw6qmIuot6np9XU8p_dpGVBu99cmSTpmla3U/s640/kvelertak_2.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
A lemez utolsó harmada viszont „stílust” vált, mondhatnám úgy is, kicsit leül a dolog. Talán azért, mert ezek a dalok komorabb, sötétebb hangulatúak, tempóban is visszafogottabbak, illetve ezekben némileg visszaköszön a "Nattesferd" útkeresése és progosabb megközelítése. Tökéletesen átgondolt, jól megírt számok ezek is, csak teljesen más atmoszférájúak és megakasztják azt a lendületet , amely addig jellemezte az első 30 percet.<br />
<br />
Ezt a lemezt bátran ajánlom minden hangulathoz. Simán lehoz a mély depresszióról is, mert eltereli minden gondolatodat. Ahhoz, hogy meglegyen a teljes kép, minden idegszáladdal a zenére kell koncentrálni, de megéri. Aki pedig eddig is kedvelte mindezt a zenei őrületet, az csalódni nem fog. Sőt olyan mosollyal hallgatja majd a 2020-s év egyik legkiemelkedőbb lemezét, amit nem is gondolt volna soha. <br />
<br />
Az előző Kvelertak kritikámat egy ehhez hasonló gondolattal zártam, amit most is teszek. Nem tudom hova futhat ki egy ilyen őrült társaság, mint ez, és erre választ még a negyedik sorlemez sem adott. De az biztos, hogy korának egyik meghatározó bandájaként emlékszünk majd vissza a norvégokra. Nem mellékesen március 10-én lemezbemutató koncert a Dürerben. <br />
<br />
Értékelés: 5/5<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/VTgGTLys078/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/VTgGTLys078?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br />
Info:<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
tracklist:<br />
01. Rogaland<br />
02. Crack Of Doom (feat. Troy Sanders)<br />
03. Necrosoft<br />
04. Discord<br />
05. Bråtebrann<br />
06. Uglas Hegemoni<br />
07. Fanden Ta Dette Hull!<br />
08. Tevling<br />
09. Stevnemøte Med Satan<br />
10. Delirium Tremens<br />
11. Ved Bredden Av Nihil<br />
<br />
Műfaj: progresszív rock / metal</div>
<div class="MsoNormal">
Megjelenés: 2020. február 14.<br />
Kiadó: Rise Records</div>
</div>
szentesi.janoshttp://www.blogger.com/profile/09046476458986809159noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1625534953067686788.post-25491636359001185972020-02-13T09:42:00.001+01:002020-02-24T10:26:16.252+01:00turbo - csillagból emberré<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrqvcnUruuTH2E99K5TmVA7Lw0i10D6rvew4miG303fLjm2KefrM3SwT43F5Ke2GeVBDYHG4aj04T9v4KWik-hVdoizLP_5xxjQ1vN-YcNAa9grrNCnHxuuwwAEC8S9WTIy6ZBwxW3sfI/s1600/turbo.csillag-ember.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="700" data-original-width="700" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrqvcnUruuTH2E99K5TmVA7Lw0i10D6rvew4miG303fLjm2KefrM3SwT43F5Ke2GeVBDYHG4aj04T9v4KWik-hVdoizLP_5xxjQ1vN-YcNAa9grrNCnHxuuwwAEC8S9WTIy6ZBwxW3sfI/s320/turbo.csillag-ember.jpg" width="320" /></a></div>
A Turbo zenekar mindig is rajta volt a radaromon. Figyeltem 2015-ig tartó, „hivatalos” működésüket, főleg Jero rememberes munkássága miatt. Ifjú süldő koromba, nagyon oda volt a Fibulával közösen szerkesztett csapatukért, még a Loksiba is jártam egy koncerten, valamikor a 2000-s évek első felében. Pont. Ez bőven elegendő volt, hogy a Turbo képernyőn maradjon nálam. Aztán jött a leállás, és a gondolat, hogy egy ilyen erős, magyar, prog csapat befejezi. <br />
<br />
Majd derült égből villámcsapásként ért a hír, miszerint újra zenél, lemezt készít, ráadásul magyar nyelven a társaság. Na szép, el sem tudtam képzelni ebből mi lesz; de ha mondhatom ezt, a magyarosítás kockázata nem hogy rossz hatással lenne a dalokra, inkább még egy polccal feljebb pakolta a dolgot. Legalábbis az én értékrendemben. Szögezzük le az elején, iszonyatosan tetszik az új lemez, amiről az Iránytű klipje kapcsán vertem homlokon magam, és szántam rá billentyűzetemet, hogy véleményt formáljak. <br />
<br />
<a name='more'></a>A blog történetében egyetlen Turbo lemezről sem számoltam be, ennek több oka van, de ezt itt nem szeretném ecsetelni. Maradjunk annyiban, hogy a tavaly ősszel megjelent Csillagból emberré című korong megkapja a „magáét”! A 2015-ös, utolsó lemez (Lullabies) inkább volt visszaemlékezés, mintsem teljes értékű nagylemez, így a 2014-s Pentagram után tökéletesen illik a képbe az új anyag. Zeneileg, és szövegvilágát tekintve. <br />
<br />
Hosszú ideig nem kell azon gondolkodni, hogy kire hasonlít Tanka Balázs, magas énekhangja. Nyilván a progresszív zenei megoldások tovább fűzik ezt a párhuzamot. Igen, a nyolcvanas évek második felében, Takács Tamással fémjelzett EAST zenekar a megoldás. Ha tudod mit csináltak a vasfüggöny halványuló árnyékában Pálvölgyi Gézáék, akkor nagyjából sejted, mire számíthatsz a Turbotól. Persze ez csak egy egyszerű párhuzam, ami jól kihallatszik. <br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOeHlRD6s_J9Q7HypzC9nEbpu0MtJj3cgzju5eON89_f8jvDX-5mdDcrib5N9Ooc8AzdO2SZImgscU8nOHJeq4CXANffKr8Xrwek8sQs_F_I-tirS2ixZDU_KeVZmx-rkkllSbt8sTfYw/s1600/turbo.csillag-ember2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="492" data-original-width="821" height="380" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOeHlRD6s_J9Q7HypzC9nEbpu0MtJj3cgzju5eON89_f8jvDX-5mdDcrib5N9Ooc8AzdO2SZImgscU8nOHJeq4CXANffKr8Xrwek8sQs_F_I-tirS2ixZDU_KeVZmx-rkkllSbt8sTfYw/s640/turbo.csillag-ember2.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
Jero basszusfutami adják a markáns énektémák mellett a dalok vázát. Ritka a magyar zenei palettán az ennyire kimunkált felépítés. De ritmus/szólógitár, billentyű és dob vonalon is kiemelkedő zenei teljesítménnyel találkozunk. Talán a klasszikus értelembe vett gitárszólókból van kevesebb, de a riffek minőség és agyassága kárpótol mindezért. Olyan „mastodonos” kavarodások, elszállós pszicho-space rock elemek tűnnek fel, amitől feláll az ember hátán a szőr. Mindez sok esetben megtámogatva fülbemászó refrénekkel. Például az Iránytű annyira talált, hogy szinte slágeres, már-már rádióbarát lehetne, ha a mondanivalót el lehetett volna darálni 3-4 perc alatt. Ez szerencsére nem sikerült, így a mestermű túllépi a hat perces játékidőt.<br />
<br />
Mindemellett számos igazán „metalos” megoldást is találunk. Döngölős, fejrázós részekkel. Persze a zenei megoldások mellett legalább annyira fontos a dalszövegek milyensége is az ilyen daloknál. Megnyugtathatok mindenkit, ezen a téren szintén nagyon erős végeredmény született. Összegezve, mindenképpen szerettem volna ideírni, hogy egyre erősödik érzésem szerint a magyar rockzenei közeg. Számomra kellemes érzés, ilyen zenekarokat hallgatni. Bár a köztévés szereplés nekem nehezen értelmezhető, de ez legyen a srácok döntése. (<a href="https://nullahategy.hu/megnyugtatok-mindenkit-a-lottoshow-ban-ezutan-sem-fogunk-feltunni-turbo-interju/" target="_blank">Erről bővebben itt olvashatsz</a>) <br />
<br />
Ez egy igen erős zenei és szövegvilággal operáló, összetett muzsika. Leginkább progresszív rock, vagány riffelésekkel, dallamos refrénekkel megtámogatva. Az ötödik Turbo lemez mestermunka, amit minden zeneileg nyitott arcnak ajánlani tudok. Ígérem egy koncertre is eljutok lassan. Létezik, lélegzik a magyar rock zenei undergrund, és ez jó hír. <br />
<br />
Értékelés: 5/5<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/gkbrqeIIbWE/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/gkbrqeIIbWE?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br />
<br />
infók:<br />
<div>
<br /></div>
<div>
<div class="MsoNormal">
tracklist:<br />
01. Változz át!<br />
02. Kettévált út<br />
03. Túl a fényeken<br />
04. Sűrű erdő <br />
05. Iránytű<br />
06. A végtelen benned <br />
07. Gravitáció <br />
08. Csillagból emberré<br />
09. Illúzió<br />
10. A híd köztünk<br />
<br />
Műfaj: rock</div>
<div class="MsoNormal">
Megjelenés: 2019. október<br />
Kiadó: Pongo Pongo Collective<br />
<br />
<b>Itt az egész lemezt meghallgathatod:</b><br />
<br />
<iframe seamless="" src="https://bandcamp.com/EmbeddedPlayer/album=555677458/size=large/bgcol=ffffff/linkcol=0687f5/tracklist=false/artwork=small/transparent=true/" style="border: 0; height: 120px; width: 100%;"><a href="http://turboband.bandcamp.com/album/csillagb-l-emberr">Csillagból emberré by Turbo</a></iframe></div>
</div>
szentesi.janoshttp://www.blogger.com/profile/09046476458986809159noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1625534953067686788.post-1311257694422848032020-02-05T10:56:00.000+01:002020-02-13T09:43:43.217+01:00british lion - the burning<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpM5nPSkE3ZAwawG7E8JR1K6vSmDOOUenWxWeKwJ1tTubDci3BlW_VT_WMntoRozmKy32JSNljv4NZjOZTl4WFRvzw8RO4k2Baxj8RJVTiYtXNoKKY3PLB-4goAhiqO2ewju7pxSJiDyk/s1600/british-lion-classic-hard-rock-book-on-the-burning.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1000" data-original-width="1000" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpM5nPSkE3ZAwawG7E8JR1K6vSmDOOUenWxWeKwJ1tTubDci3BlW_VT_WMntoRozmKy32JSNljv4NZjOZTl4WFRvzw8RO4k2Baxj8RJVTiYtXNoKKY3PLB-4goAhiqO2ewju7pxSJiDyk/s320/british-lion-classic-hard-rock-book-on-the-burning.jpg" width="320" /></a></div>
Steve Harrist nem kell senkinek bemutatni. Ha jobban követed az Iron Maiden főnök munkásságát, akkor a British Lionról is hallottál már. Második lemezét dobta januárban piacra ez a „szóló” project, és most megnézzük, az első – szóra sem érdemes próbálkozás után mit tud a The Burning névvel ellátott anyag. <br />
<br />
Első hallásra is szimpatikusabb volt a történet, mint a 2012-s első felvonás. A Harris által „dal szerzett”, előadott, „producerkedett” projekt sokak szerint felesleges, és a 17. Iron Maiden lemezre kellene ellőni ezeket az, amúgy jól átgondolt, hard rockos dalokra elhasznált töltényeket. Nehéz ebben a kérdésben állást foglalni. Véleményem szerint egy akkor nagyágyú, mint Steve Harris nagyjából azt csinál, amit akar. Ha éppen ezzel a formációval kíván klasszikus értelembe vett rock zenét gyártani, akkor megteszi. Szerencsére most egy kicsit ügyesebben, mint első próbálkozásra. <br />
<br />
<a name='more'></a>David Hawkins és Graham Leslie nagyon jó gitárosok, Simon Dawson egy korrekt dobos, Richard Taylor pedig ebbe a zenei világba jól illeszkedő énekes. Aki ugyan nem vállal semmilyen kockázatot, és magabiztosan használja azokat az énektartományokat, amikben jól boldogul. Ez helyénvaló. Az pedig hogy Steve Harris milyen basszusgitáros különösebben nem kell taglalni, ahogy azt sem, hogy milyen dalszerző. Tehát az alapanyag rendelkezésre áll egy tetszetős korong létrehozásához. <br />
<br />
Ami véleményem szerint sikerült is. Nem Iron Maiden lemez, műfajilag is inkább egy hard rock anyag, nem heavy metal. Részemről ez oké, nem is hasonmásversenyről kell beszéljük. Egészen fogós dallal nyit a lemez (City Of Fallen Angels), ami egyből a füledben marad. De a Legend című nóta a személyes kedvencem. A zenei megoldások, az énektémák itt találták meg leginkább az összhangot. Viszont a Lightning is megér egy kicsit nagyobb odafigyelést. Eljátszva a gondolattal, ha nem ismerné az ember a dalszerzőt, most milyen szinten áradozna a zenei sajtó, hogy régen látott tehetséges dalszerző bukkant fel a brit szigeten. Persze ez egy vicces felütés mindössze, mivel az Iron Maiden megkerülhetetlen. <br />
<br />
Pont ez vethet némi árnyékot a Brit Oroszlánra. Ez egy leküzdhetetlen félhomály lesz mindig. Amikor ezek a fiatalemberek beszálltak Harris mellé ebbe a hajóba, tisztába kellett legyenek mindezzel. Így nehéz is objektíven megítélni ennek az anyagnak a valós erejét. Gyakorlatilag agyon nyomja az Iron Maiden örökség. Pedig ettől többet érdemelne. <br />
<br />
Nekem sikerült jóra hallgatnom, mára szinte teljesen eltűnt belőlem az az érzés, <i>„hogy basszameg’ ez mekkora ötlet, milyen jól mutatna Dickinsonnal egy Iron Maiden lemezen.”</i> Ha megpróbáljuk távolabbról szemlélni, inkább a zenét hallgatni, mint agyalni ehhez hasonló dolgokon, akkor megtalálható benne az érték. Biztosan jó lehet egy ilyen zenei kikapcsolódás Harris számára is. Az meg hogy jön új Maiden lemez, fixre vehető. Akiben ennyi dalötlet bujkál a hatodik X után, az nem fogja magában tartani. <br />
<br />
Nem mellékesen a téli, európai körút után, január-februárban az USA-ban is megturnéztatják az új anyagot. Szóval van itt még bőven kakaó, aggodalomra semmi ok. A The Burning egy nagyon jól sikerült rock lemez, ami nehezen látszik ki az Iron Maiden árnyékából, pedig megérdemelne némileg nagyobb fényt. Én megpróbálok így tekinteni rá, és mindenkinek ajánlani fogom. <br />
<br />
Értékelés: 5/4,5 <br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/pGjI6PORqCA/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/pGjI6PORqCA?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br />
infók:<br />
<div>
<br /></div>
<div>
<div class="MsoNormal">
tracklist:<br />
<div class="MsoNormal">
01. City Of Fallen Angels<br />
02. The Burning<br />
03. Father Lucifer<br />
04. Elysium<br />
05. Lightning<br />
06. Last Chance<br />
07. Legend<br />
08. Spit Fire<br />
09. Land Of The Perfect People<br />
10. Bible Black<br />
11. Native Son<o:p></o:p></div>
<br />
Műfaj: hard rock</div>
<div class="MsoNormal">
Megjelenés: 2020. január 17.<br />
Kiadó: Warner<br />
<br /></div>
</div>
szentesi.janoshttp://www.blogger.com/profile/09046476458986809159noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1625534953067686788.post-31910465844392434892019-09-18T09:22:00.000+02:002020-02-05T10:58:33.312+01:00tool - fear inoculum<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghaYJ0IB8eCWl4SpzAF6NkuLRq-m0XFZzdWCDKb1in5N0dqDmIawp1gOu9bjwdvP8jibgTmRq7SpZCgeZIvGNzpuN7s6O7sEdr0iQ_QyUGAVcdTrOXHDi7YhFhyXPG5KdLpIidw0yC7p4/s1600/Tool-Fear-Inoculum-1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="807" data-original-width="807" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghaYJ0IB8eCWl4SpzAF6NkuLRq-m0XFZzdWCDKb1in5N0dqDmIawp1gOu9bjwdvP8jibgTmRq7SpZCgeZIvGNzpuN7s6O7sEdr0iQ_QyUGAVcdTrOXHDi7YhFhyXPG5KdLpIidw0yC7p4/s200/Tool-Fear-Inoculum-1.jpg" width="200" /></a></div>
Több mint egy évtizedes hallgatás után megtörni a csendet, és kidobni egy közmegelégedéssel fogadott korongot nem egyszerű. Pláne nem úgy, ha az utóbbi időben már szándékosan szívatod kedves közönséged, és a végtelenségig játszol az idegrendszerekkel. Majd napvilágra kerül a Fear Inoculum! <br />
<br />
Szerencsére nem kellett 10.000 napot várni, ahogy a srácok ígérték. Röpke 13 év elég volt egy új Tool lemez megszületéséhez. De milyen lett ez a lemez, hogy is lehet ezt megfogalmazni akár egy posztban, akár egy hosszabb gondolat sorban? Még nem tudom, de megpróbálom.<br />
<br />
<a name='more'></a>Tudatosan kivártam, végig rágtam - talán helytelenül - a kritikák jelentős részét, ami megjelent az új anyag kapcsán. Normál esetben ez a taktika nem szokott működni, de itt más a helyzet. Engedtem magamnak, hogy minden kis részlet felszínre kerüljön, sőt megkerestem a mások által talált apróságokat, végül összeállt egy elfogadható összkép erről a monstrumról, erről a hét dalról, amit a Tool ma transzcendentális metalnak gondol.<br />
<br />
Tavaly év elején megjelent néhány komolyan vehető stúdiófotó, megszólaltak bennfentes zenésztársak, aztán Joe Barresi producer is. Felbukkant két sosem hallott dal koncertfelvétele, aztán az idén a „várható megjelenésből” végül „megjelenés” lett a nyilatkozatokban. Augusztus 7-én hivatalos előzetesként és digitális kislemezként publikálta a banda a címadó dalt, amely mára túl van a 10 milliós nézettségen, valamint ezzel egyidőben digitálisan is elérhetővé vált a Tool-életmű a streaming szolgáltatóknál, aminek idáig ellenálltak. A felhajtás nem volt véletlen, mert olyan album volt érkezőben, amely – ilyen hosszú várakozás után – új korszakot jelent a banda életében.<br />
<br />
Elvetették Danny Carey eredeti ötletét, hogy egyetlen zenefolyam legyen a lemez, így 7 különálló dalból áll az anyag, de így is a CD formátum fizikai határán van a több mint 79 percnyi játékidő. Inkább nevezhetőek ezek tételeknek, mint daloknak, súlyos falat mindegyik. A súlyt persze most se két oktávval lehangolt gitárokkal sikerült elérni, hanem a szigorú hangszereléssel, a sötét hangulattal, amelyet óriási dallamok szőnek át, James Maynard Keenan alighanem pályája legjobbját hozta az ének teljesítményével! <br />
<br />
Valamennyi tétel lassan bontakozik ki, akár egy drámai mű, az expozíciót konfliktus, harc, krízis, majd végkifejlet követi a Tool védjegynek számító zenei eszköztárával, Keenan azt nyilatkozta, hogy sok meghallgatás szükséges az album megértéséhez, amelynek fő témája az idősebbé és bölcsebbé válás: „Honnan, hová jutottunk el, és min mentünk keresztül.” Arról is beszélt, hogy a 7-es szám visszatérő motívum mind az album koncepciójában, mind a szokatlan zenei ütemekben. <br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/8ZJIldL5TZU/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/8ZJIldL5TZU?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br />
Egyre többször meghallgatva még mindig nagyon friss számomra mindez, de azt egyből érzem rajta, hogy sok időbe fog telni, amíg mindenki – magamat is beleértve – igazán értékelni tudja az új mesterművet. Nincsenek benne a Soberhöz vagy a Schismhez hasonló „slágerek”, viszont formailag talán ez a legletisztultabb Tool, ahol a komolyzenei minimalizmus mintájára alapuló építkezések minden korábbinál erőteljesebben érvényesülnek, ahol minden változás az ismétlésekben egy új színt és érzést hoz.<br />
<br />
A zenekar virtuózainak számító Justin Chancellor basszusgitáros és Danny Carey dobos pedig minden korábbinál tökösebben szólnak. De a legnagyobb egyéni teljesítmény díját ezúttal is Danny Carey érdemli. Valami elképesztő, hogy miket dobolt össze ezen az albumon is, nem feltétlenül technikai, hanem kompozíciós szempontból!<br />
<br />
A 7 dal nem olyan sok, hogy egyenként ne érjen meg néhány szót: a már említett címadó dal az első, nagyon erős kezdés akkor is, ha ez csupán egy nagyszerű dallam, ismerős hangszeres megoldások gyűjteményében, a dobjáték egyenesen a Reflectiont idézi. A Pneuma pszicho riffelgetése a Revolver magazin spanglizós <a href="https://www.revolvermag.com/sites/default/files/styles/banner/public/media/images/article/tool_credit_travisshinn.jpg?itok=_z4ELCn0&timestamp=1563813741">képét</a> juttatja eszembe, amiből egy zord űrutazás bontakozik ki, a katarzis viszont sajnos önismétlés. Az Invincible volt az egyik élőben megszellőztetett előzetes, ez is remek dal, amiben sokat merítettek saját maguktól.<br />
<div>
<br /></div>
<div>
Mindkét állítás igaz az ezt követő Descendingre is, aminek csodaszép az ének dallama. A Culling Voices a lemez talán legnehezebben kibontakozó tétele, valóságos rapszódia, erős csúcsponttal. A Chocolate Chip Trip kicsit kilóg a sorbó,l mind a viszonylagos rövidségével, mind azzal, hogy ez Danny Carey instrumentális elektro-borulata dobszólóval, nem érzem a sorba illőnek, de lehet, hogy passzol a történethez, én eddig még nem jutottam el. A 7empest kiváló lezárás, sikerült a Vicarious dühödt befejezésének hangulatát egy 15 perces tétellé fokozni.<br />
<br />
Összességében egy nagyon ütős, magával ragadó lemezt kapunk, ami olyan sokrétegű, hogy hónapokba telik még a teljes feltárás. Ha megvalósul egyáltalán mindez. Ritka, hogy egy zenekar ennyire kiforrott, stílusos zenét játsszon. Zenei élményben nálam felnőttek a Pink Floyd szintjére. Mindenképpen dicséretes, hogy ez az album megszületett, megjelent. Sokat hozzátesz az egyetemes rock történelemhez, még ha egy másik megközelítésből is érkezik. <br />
<br />
Értékelés: 5/5<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/MM62wjLrgmA/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/MM62wjLrgmA?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br />
infók:<br />
<div>
<br /></div>
<div>
<div class="MsoNormal">
tracklist:<br />
01. Fear Inoculum<br />
02. Pneuma<br />
03. Invincible<br />
04. Descending<br />
05. Culling Voices<br />
06. Chocolate Chip Trip<br />
07. 7empest<br />
<br />
Műfaj: transzcendentális metal</div>
<div class="MsoNormal">
Megjelenés: 2019. augusztus 30.<br />
Kiadó: RCA Records<br />
<br /></div>
</div>
</div>
szentesi.janoshttp://www.blogger.com/profile/09046476458986809159noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1625534953067686788.post-73867187503528058992019-09-12T11:08:00.001+02:002019-09-18T09:26:07.525+02:00sacred reich - awakening<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhteEu9NEkceFGm1VK07dtkIqmQYhpQPLe2EsdVNuO71mzBlEXfzqXhF3DOUQXWPnf0sf8Nt1RdL6i_qPNhSJ0w6aPKl8E8pIAbFTF4DQ26t6VRc28i91yqH4fUhiTk-JLq4PMSxcetpxk/s1600/sacred_reich.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="800" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhteEu9NEkceFGm1VK07dtkIqmQYhpQPLe2EsdVNuO71mzBlEXfzqXhF3DOUQXWPnf0sf8Nt1RdL6i_qPNhSJ0w6aPKl8E8pIAbFTF4DQ26t6VRc28i91yqH4fUhiTk-JLq4PMSxcetpxk/s200/sacred_reich.jpg" width="200" /></a></div>
Igen régen hallgatunk kritikák tekintetében. Ennek számos oka van, amit nem szándékozok itt felsorolni. Viszont egy nagyon kellemes visszatérőt találtam erre a sokat váratott posztra. Mi ugyan nem álltunk 23 évet, mégis pont jó lesz most ide a Sacred Reich néven elhíresült, amerikai thrash társaság visszatérése. A 80’s évek végén, 90’s évek elején tomboló thrash őrület akkora hullámokat gerjesztett, hogy számos, amúgy kiváló zenekar sajnos nem fért oda a nagy fazékhoz. Ezer ilyen példa mellett itt van nekünk Phil Rind fémjelezte Sacred Reich.<br />
<br />
Erősen vissza kellett keresnem a régi dolgaim között, hogy egyáltalán mire emlékszem a négy nagylemezig jutó, tisztesen helytálló amerikai csapatra. Bevallom férfiasan, sok minden nem maradt meg belőlük az emlékezetemben, viszont az újonnan érkezett, Awakening címre keresztelt sorlemez megfogott. Mindjárt megpróbálom elmondani miért.<br />
<div>
<br />
<a name='more'></a>Nyilván Rind kénytelen volt újraszervezi alakulatát, miután Jason Rainey és Greg Hall nem kívánták újramelegíteni a leveset. Szerencsére az énekes-basszeros zenekarvezető nem esett kétségbe, és maga mellé csábította Dave McClaint a Machine Head "szabadon" igazolható dobosát, aki egyébiránt zenélt már a csapatban a 90’s évek első felében. Illetve jött egy fiatal titán, Joey Radziwill személyében, aki nem mellékesen igen penge gitáros benyomását kelti a lemez hallatán. <br />
<br />
Így nyilatkozott erről McClaint:<i> "Annyira izgatott vagyok, hogy újra csatlakozom a Sacred Reich-beli tesóimhoz. Óriási lehetőség, hogy az egyik kedvenc metal bandámmal játszhatok és lemezt készíthetek, mindig is reménykedtem abban, hogy ez bekövetkezhet. Alig várom, hogy halljátok a lemezt, amit februárban veszünk majd fel, és hogy lássatok bennünket a 2019-es, 2020-as turnékon!"</i><br />
<br />
Ez a felfrissített felállás készítette el tehát az Awakening korongot: a Sacred Reich pedig nagyon okosan állt hozzá ehhez a visszatérés; a múltból dologhoz. Egész egyszerűen vegyítette a korai időszak tisztán thrash metal dolgait a későbbi éra groove-os, hagyományosabb metal megoldásaival, így a jut is - marad is elve alapján mindenki elégedett lehet. <br />
<br />
Egészen döbbenetes hallgatni egyébként, hogy Phil Rind énekhangja semmit nem változott. Nem lenne most korrekt dolog a rock szakmából jól ismert sztárokat felhozni, akik inkább már csak szánalmas paródiái egykori önmaguknak és a közönség is inkább lehajtott fejjel bólogat a koncerteken és jólneveltégből nem zavarja le egykori bálványát a színpadról. Bőven akad erre példa, de most maradjunk a tárgynál. A lemez egyik erőssége ez az énekteljesítmény, kár lenne vitatni. <br />
<br />
A zenei megoldások szintén nagyon ülnek. Amellett, hogy a műfaj darálását végig megtalálod majd a lemezen, bőven lesznek dallamos elemek is, refrének, amik szinte azonnal a füledbe ülnek. A hullámzó dob, sokat tesz azért, hogy a kora kilencvenes években érezze magát a hallgató. Ezen tovább emel az old school hangzás is, ami itt egyáltalán nem negatív kritika. <br />
<br />
Összességében egy tisztességes visszatérés tanúi lehetünk, ami egy rövidke korongon testesül. Egyértelmű, jót tett a vérfrissítés a csapatnak, mert egyszerre tudnak a modernebb elemekkel operálni, de mégis a távoli múltban repkednek. Nekem kellemes nosztalgikus érzés volt végighallgatni a lemezt, ha bírtad a thrash hullámot, ezt a lemezt is szeretni fogod. <br />
<br />
Értékelés: 5/4,5<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/awCqzmUVbQc/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/awCqzmUVbQc?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br />
infók:<br />
<div>
<br /></div>
<div>
<div class="MsoNormal">
tracklist:<br />
01. Awakening<br />
02. Divide & Conquer<br />
03. Salvation<br />
04. Manifest Reality<br />
05. Killing Machine<br />
06. Death Valley<br />
07. Revolution<br />
08. Something To Believe<br />
<br />
Műfaj: thrash metal</div>
<div class="MsoNormal">
Megjelenés: 2019. augusztus 23.<br />
Kiadó: Metal Blade<br />
<br /></div>
</div>
</div>
szentesi.janoshttp://www.blogger.com/profile/09046476458986809159noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1625534953067686788.post-53188456062894965682019-08-09T09:05:00.000+02:002019-09-12T11:09:47.021+02:00jesus chrüsler supercar - lücifer<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhuVCHLhF6tORtB-_PEzMFRj2nvAA_5__DDAoPL3207i2K3ydKvGagn9T3k3rgDpsPXPATBzfp8Q0lPzLijVZJkFUOGdsISvq_ylrv0g7Y4wPElEePYB35L1xQ3VtmuzUyAknTfxx8VSo/s1600/lucifer.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="496" data-original-width="500" height="198" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhuVCHLhF6tORtB-_PEzMFRj2nvAA_5__DDAoPL3207i2K3ydKvGagn9T3k3rgDpsPXPATBzfp8Q0lPzLijVZJkFUOGdsISvq_ylrv0g7Y4wPElEePYB35L1xQ3VtmuzUyAknTfxx8VSo/s200/lucifer.jpg" width="200" /></a></div>
A svédországi Jesus Chrüsler Supercar-ra ismét megbízható informátorom, Misi hívta fel a figyelmem. És milyen jól tette, egy kellemes búgású, Lemmy fénykorát idéző torok és a <i>death’n’roll</i>. Nem mondom, hogy elsőre mellbe vert, de több hallgatás után nagyon gyorsan kibújtak a finomságok, apróságok, ami miatt ezt az amúgy egyszerű muzsikát szeretni lehet. <br />
<br />
A társaságról magyar lenyomatot nem találtam a sajtóban, (ez költői túlzás, ami ebben a formában nem igaz, 2018 májusában játszottak másik két svéd bandával a Dürerben, sőt a Fémforgács is beszámolt új lemezükről) ennek számos oka lehet, ezeket ne firtassuk. A lényeg, hogy beszivárgott közén, és most, még ha amatőr módon is, de átvilágítjuk a zenekart és harmadik nagylemezét a Lücifert. <br />
<br />
<a name='more'></a>A zenekar négytagú, két gitáros mellett a basszus-énekes és a dobos alkotja a formációt. Komoly zenei előmenetelnek nyoma sincs. Viszont a követett zenei irányzatok elég egyértelműek még a magamfajta botfülű zenebohócnak is. Vegyél egy jó formában lévő Lemmyt, dobjál hozzá egy stonres torzítókkal operáló, amúgy rock’n’roll bandát, dugjál a dalokba itt-ott egy-egy metalos szólót és már készen is vagyunk. Megkapjuk ezt a roppant ötletes névvel ellátott északi brigantit. <br />
<br />
Az előbbi bekezdés ne tévesszen meg senkit, a srácok, mint már említettem három stúdiólemeznél járnak, turnéztak többek között a Clutch társaságban, a Spiritual Beggars és a Warrior Soul oldalán, felléptek a Wackenen és számos skandináv rock fesztiválon. Szóval nem kezdők a szőrös svédek, és ez a muzsikájukon szintén hallható. Előző két lemezük nagyban hasonlít a most megjelentre, ha utalni akarunk a klasszikus motoros filmre, akkor azt mondhatnánk, hogy az Among The Ruins And Desolate Lands és a 35 Supersonic is igazi audiofil pokoljárásként jellemezhető, ahol egy pillanatra sem engedjük el a lángokkal és koponyákkal dekorált sivatagi chopperünk gázkarját. <br />
<br />
Összességében egy kiváló lemez lett a Lücifer, nem árul zsákbamacskát, pontosan olyan élményt kapsz, amint amire számítasz a fenti bekezdések alapján. Karcos hangzása a lemeznek külön tetszik, mivel az arányok nagyon el lettek találva. Pontosan annyira poros és karcos, hogy még nem menjen az élvezhetőség kárára. Csak ajánlani tudom minden Motörhead fannak, de más stoner rajongót is boldoggá tesz majd ez az eltérő megközelítés. A borító pedig külön csillagos ötös.<br />
<br />
Értékelés: 5/4<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/XInaCMwhbQo/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/XInaCMwhbQo?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br />
<br />
infók:<br />
<div>
<br /></div>
<div>
<div class="MsoNormal">
tracklist:<br />
01. Lucifer<br />
02. Flesh ’n’ Bones<br />
03. Never Sleep Again<br />
04. High Times For Low Crimes<br />
05. Boogeyman<br />
06. Suck On My Balls<br />
07. Out Of My Head<br />
08. From Death To Dawn<br />
09. Straight To Hell<br />
10. You Can‘t Spell Diesel Without Die<br />
11. Black Blood<br />
<br />
Műfaj: death'n'roll</div>
<div class="MsoNormal">
Megjelenés: 2019. május 24.<br />
Kiadó: Dr Music Records<br />
<br /></div>
</div>
szentesi.janoshttp://www.blogger.com/profile/09046476458986809159noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1625534953067686788.post-87373968759162918512019-08-03T11:37:00.000+02:002019-08-09T09:07:34.592+02:00idle hands - mana <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjipeai_WhdluNTnTBcoKL5CB6gzi47ZZswHYOfkUq_EOPoVZ6gcQnwZn9p7yiHGsGKU1WYSOYmA9VxRBTQqhBjIswjd0uKnojJ9swtj-3EFs_gE5DfKkJnNsKcQDxjc3_nXbNEhAT4mZw/s1600/mana.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="700" data-original-width="700" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjipeai_WhdluNTnTBcoKL5CB6gzi47ZZswHYOfkUq_EOPoVZ6gcQnwZn9p7yiHGsGKU1WYSOYmA9VxRBTQqhBjIswjd0uKnojJ9swtj-3EFs_gE5DfKkJnNsKcQDxjc3_nXbNEhAT4mZw/s200/mana.jpg" width="200" /></a></div>
Létezik egy szuper album, amely egy szuper banda harmadik sorlemeze, kiknek az előző két anyaguk is kimondottan tetszett már, és amiről emígyen írni is fogok. Majd egyszer. Mert bizony ez most nem az. Ez egy másik szuper banda, első nagylemeze, ami csak úgy bekúszott abba a bizonyos legnagyobb videó megosztó portál ajánlati listájába, mint következő zene.<br />
<div>
<br /></div>
<div>
Mosogatok nagyban, rendes háziasszony módjára, hallgatom azt a bizonyos albumot, agyalgatok, hogyan is kezdődjön a cikk, mikor is… „Mi ez, ami szól?”, kapom fel hirtelen a fejem. Mert amit hallottam az valami olyasmi, amit már nagyon régen nem, pedig de mennyire szerettem. Hirtelen négy banda ugrott be. Sisters of Mercy, Sentenced, Killing Joke és a már biztosan sokak által elfeledett (teszem hozzá, ez főben járó bűn) az F.O. System.</div>
<div>
<br />
<a name='more'></a></div>
<div>
Gyorsan vissza is tekertem az anyagot az elejére, hangerőt neki és adjad! Adta. Visszarepültem egyből a kilencvenes évek végére és a kétezres évek elejére, ahol is a sok doom, dark csapat, mint a Katatonia, Anathema, Amorphis, Paradise Lost, egyebek, elkezdtek énekelni hörgés helyett és így megszerettették magukat velem. A Paradise Lost lassú témájú, üvöltéses új vonala nekem nem jön be. De ez persze csupán én vagyok, viszont ez az anyag nagyon is a szám ízének megfelelő és szerintem lesznek ezzel még így egy páran. Az eddigi kritikák már igen és nem lennék meglepve, ha az év végi legjobb albumok listáin, itt-ott feltűnne majd. </div>
<div>
<br />
A srácok 2018-ban adták ki első EP-jüket Don't Waste Your Time címmel. Majd jött a 2019 május 10. és napvilágot látott Mana névre hallgató nagylemez. Május 14. meg már be is mutatták élőben tehetségüket itt magyar honban. Persze, hogy nem is tudtam róla, hisz még nem is ismertem e négy remek portlandi legényt. Az anyag egytől egyig remek, fülbemászó nótákkal, tiszta gitárral, tiszta énekkel, néha egy-egy aprócska üvöltésfélével van megpakolva, mely felkiáltások pont megfelelően fejezik ki a dark/fantasys, melankolikus, elhagyatottság, meg némi öngyilkossági szándék, uralkodó hatásának kétségbeeséssé robbanó pillanatait, mielőtt visszacsobbanna a csodás tempóban hömpölygő dark/heavy/new wave hármas hatású, szürke, de egyáltalán nem unalmas folyójába.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Ez nem egy végtelenül elhúzott, unalomig depresszáló korong. Persze vannak lassabb nóták, de nem véletlen van ott a heavy jelző a stílusismertetésnél. Külön nincs értelme beszélni a dalokról, mert jók. Mind jó, persze vannak kedvencek az albumról, mint rögtön az album kezdő nótája a Nightfall. Az a lendület, amivel belecsapnak, azonnal megmutatja, hogy miféle élményre is számíthatunk. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
Vagy a Give me to the night, de akár a korong legvégére került címadó dal a Mana is. Nehéz dönteni, mert a többi is kiváló. Tehát nem is kell különösebben rangsorolni, csak élvezni. Élvezni viszont annál inkább. Akiknek elege van a sok halál unalmas, mély depressziós elborulásokból már, és azoknak, akik annak idején rongyosra hallgatták a F.O.S. másolt kazijukat, de akik csak végre rendes zenét akarnak hallani szinte kötelező. Persze dark, de lám lehet ezt megint rendesen is csinálni. Csak ajánlani tudom mindenkinek. <br />
<br />
Béke veletek, meg más ilyen furaságok! <br />
<br />
5/5 <br />
<br /></div>
<div>
Nagy Géza<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/PY1rbEmUj-E/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/PY1rbEmUj-E?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br />
<br />
infók:<br />
<div>
<br /></div>
<div>
<div class="MsoNormal">
tracklist:<br />
<div class="MsoNormal">
01. Nightfall<br />
02. Jackie<br />
03. Cosmic Overdrive<br />
04. Don't Waste Your Time<br />
05. Give Me To The Night<br />
06. Blade And The Will<br />
07. Dragon, Why Do You Cry?<br />
08. Double Negative<br />
09. It'll Be Over Before You Know It<br />
10. A Single Solemn Rose<br />
11. Mana<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Műfaj: new wave / heavy dark</div>
<div class="MsoNormal">
Megjelenés: 2019. május<br />
Kiadó: Eisenwald Tonschmiede<br />
<br /></div>
</div>
</div>
szentesi.janoshttp://www.blogger.com/profile/09046476458986809159noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1625534953067686788.post-19658943925416739162019-06-06T09:16:00.000+02:002019-08-03T11:42:53.914+02:00soen - lotus<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpLqKgsiRWXXmLkbM4NK2_IDZ_4W8-pXv8Z1rniu9XRb_nrvH4dq7EsBEAS1A20fDbVdaVdczuAKIaeYnIq-8L0C3Gr6uqxfZDc_ReYFr2cZu1W6Fyz1UG2KyXJ6_uY4YZmnsDaxEhcig/s1600/soen-lotus.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="355" data-original-width="355" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpLqKgsiRWXXmLkbM4NK2_IDZ_4W8-pXv8Z1rniu9XRb_nrvH4dq7EsBEAS1A20fDbVdaVdczuAKIaeYnIq-8L0C3Gr6uqxfZDc_ReYFr2cZu1W6Fyz1UG2KyXJ6_uY4YZmnsDaxEhcig/s200/soen-lotus.jpg" width="200" /></a></div>
Tomboló <i>„Tool-láz”</i> kering a baráti társaságban. Prágai, bécsi koncert, beígért nyári lemez, minden, amit egy edzett Tool rajongó nehezen hisz. Viszont a nagy hangulatvadászok árnyékában, és az elmúlt 13 (!) éves hallgatás során számos hasonló zenei társulat jött létre, hogy betöltse az űrt. Kiváló példa erre a svéd Soen. Nem akármilyen garázsbandáról van itt szó, komoly zenészek prog-rock örömzenélése inkább. <br />
<br />
Martin Lopez, ex-Opeth ütős nevével fémjelzett Soen, hoz valami olyat a Lotus névre keresztelt, negyedik (!) stúdiólemezén, amit igazán szívesen hallgat az ember. A napokban találkoztam velük először, viszont nyugodtan ideírhatom, szerelem ez első látásra (hallásra). Na szép… <br />
<br />
<a name='more'></a>A Soen tulajdonképpen az extrémebb műfajok felől érkező muzsikusok progresszív/art rock projektje, kb. mint a Wolverine és a Swanö testvérek által életre hívott Nightingale, melyek – érdekes egybeesés! – ugyancsak svéd csapatok. Lopez által megálmodott Soen mindig is kategorikusan elutasította a rájuk erőltetett „Tool-epigon” státuszt, de a tagcseréket követően, főleg Lars Åhlund billentyűs csatlakozása után az együttes tényleg kezdett ebből a skatulyából tudatosan kitörni.<br />
<div>
<br />
Nekem nagyon szimpatikus, hogy a Soenben fele annyi kosz, depresszió sincs, mint a nyomasztó elborulásra hajlamos Toolban, noha a súlyos és merengős részek jó arányérzékkel megáldott keverése náluk is meghatározó ismertetőjel. Dallamosabbnak, fölszabadultabbnak, szellősebbnek érzem ezeket a svédeket, és ez még soha nem volt olyan tetten érhető, mint épp ezen a lemezen. <br />
<br />
A "Lotus" nem elsőre letaglózó alkotás, megköveteli az osztatlan figyelmet, a hosszabb ideig tartó simogatást, de meghálálja. Jól kitalált recept szerint váltakoznak a lüktető groove-ok és a már-már Pink Floyd-szerű lebegős részek, nagy figyelmet fordítanak arra, hogy megközelíthető, tetszetős dallamokkal lazítsák az összképet nehogy belefojtsanak minden életörömöt az emberfia megszorult mellkasába. <br />
<br />
A kezdő nóta engem maximálisan meggyőz, hisz benne van minden, amiért a Soen-t szeretni lehet! Erő, lendület, de a leállós résznél a hatalmas hangulat, érzékenység is. Esszenciális Soen dal. Bár hatások tekintetében még mindig érezhető bizonyos zenekarok befolyása (főleg Tool, Opeth, Katatonia), de szerintem mégis beszélhetünk egy tipikus „Soen-soundról”. <br />
<br />
A Lascivious-ba megjelenő refrén konkrétan a lemez fénypontja számomra! De a meditatív, finom billentyűzéssel és dobolással felvértezett középrész is telitalálat. Ráadásul Lopez Mester dobja is úgy szólal meg, ahogy kell! A Martyrs magában hordozza a slágerpotenciált, bár a klipjével személy szerint nem nagyon tudok mit kezdeni, azon kívül, hogy elismerem rendhagyó voltát… A leállós rész ebben a számban is törvényszerűen érkezik, ebből a szempontból talán túl kiszámítható lett ez a lemez, de a nagybetűs feeling miatt ez sem érdekel különösebben. <br />
<br />
A nyugis etapok ellenére az első három dal alapvetően a tempósabb, keményebb szerzemények közé tartozik. Nem úgy, mint a negyedikként érkező címadó, ami egy kiegyensúlyozott, leheletfinom megoldásokat fölvonultató, andalító tétel. A gitárszólója zseniális, David Gilmour sem játszaná szebben! A melankolikus muzsikák kedvelői számára gyönyör a köbön! <br />
<br />
Az ötödik daltól kezdve szinte váltogatják egymást a tempósabb, keményebb és a lassabb, lágyabb hangvételű, de a zúzások közepette is spirituális szerzemények. Kialakítva a korongot körüllengő, elszállós hangulatot. Zseniális arányok, kiváló munka.<br />
<br />
Értékelés: 5/4,5<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/qLSh0E0Rikc/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/qLSh0E0Rikc?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br />
infók:<br />
<div>
<br /></div>
<div>
<div class="MsoNormal">
tracklist:<br />
01. Opponent<br />
02. Lascivious<br />
03. Martyrs<br />
04. Lotus<br />
05. Covenant<br />
06. Penance<br />
07. River<br />
08. Rival<br />
09. Lunacy<br />
<br />
Műfaj: prog.rock </div>
<div class="MsoNormal">
Megjelenés: 2019. február 1.<br />
Kiadó: Silver Lining Music<br />
<br /></div>
</div>
</div>
szentesi.janoshttp://www.blogger.com/profile/09046476458986809159noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1625534953067686788.post-89960346784329562412019-06-04T09:35:00.002+02:002019-06-06T09:17:09.531+02:00monovine - d.y.e.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiq4JNfi-Eec_ngbA60yfgxW8TAZ6J4MN0a7cPduev-MKqo4mKXUGpBGYcJKc4lYD1doRdqa-DO33bNp4japX1-gs4XxvFfvk1nIYdXjBFOx3LuUrcYXi5nfAK9XTDF5LkZKI0uZmMVPQ/s1600/Monovine.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="700" data-original-width="700" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiq4JNfi-Eec_ngbA60yfgxW8TAZ6J4MN0a7cPduev-MKqo4mKXUGpBGYcJKc4lYD1doRdqa-DO33bNp4japX1-gs4XxvFfvk1nIYdXjBFOx3LuUrcYXi5nfAK9XTDF5LkZKI0uZmMVPQ/s200/Monovine.jpg" width="200" /></a></div>
Az athéni székhelyű Monovine zenekar, ha minden igaz, 2008-ban kezdte meg pályafutását, majd 2011-ben ki is adta Cliche címmel ellátott debütáló anyagát, mely, azóta szépen klasszikussá is vált a dél-európai zenei színtéren. Nagy öröm volt ez akkoriban a stoner zene uralta göröghonban, mert ezzel valami feltámadt hamvaiból. Ez pedig nem volt más, mint a grunge. Bezony. Nem csak halni tudnak ám e stílus képviselői, léteznek még kik újszerű úttörőkként ismételten köztudatba hoztak, egy sajnos gyorsan elvirágzott, ellenben nagy és jelentős zenei stílust. <br />
<br />
Majd jött 2014-ben a Swallow, ahol is a háromtagú csapat duóvá csökkent. Mindezek után pedig ismételten trióvá bővült banda, 2018 végén digitálisan, majd 2019 elején kézzel fogható CD és korlátozott számban 180grammos vinil formában is kiadták harmadik, D.Y.E. címre keresztelt nagylemezüket. És ez az eddigi legjobb.<br />
<div>
<br />
<a name='more'></a>Az album tizenegy nótát hallgathatunk végig, negyvenpercnyi játékidő alatt, kreativitásról, önpusztításról, megtagadásról, elfogadásról, örömről, bánatról. Mindezt erős Nirvana, és persze az egész „seattlei-grunge” színtér hatásai alatt, megspékelve némi punkkal. Node nem a magam alá szarok és őrülök neki brit-punkkal szerencsére. Azonban felfedezhetünk picike new-york-i alternatív elszálldogálós hatást, egy csipet keleties és azért mondjuk ki stoneres falatkákat is. <br />
<br />
Az egész album kellemes keveredés, valami olyan újdonság, amit már hallottunk, de mégis olyan jól esik megint, vagy ismét, vagy újra. Nem is akarnak semmi hatalmasat újítani és mégis sikerül előhozakodni valamivel. Igen, szeretik a Nirvanát. Ez bizony érződik is, de nem akarják ezt eltitkolni, vagy nem akarnak ők felé kerekedni, nem akarnak nagyobbat, vagy ugyan olyat, viszont tudják, amit tudnak és ettől annyira jó ez. <br />
<br />
Rögtön az első tétel a Mellow pont ilyen, vagy esetleg a Void. Bár itt érződik a Queens Of The Stone Age hatása is. Személy szerint a Messed Up a kedvencem a korongról, mely viszont egyértelműen punk nóta. A Why Don't You Shoot Me In The Head pedig grunge. <br />
<br />
Úgyhogy lehet szemezgetni. Az album utolsó dala gyenge. Ezen nem is kell sokat agyalni, viszont maga az egész, úgy ahogy van remek kis album. Nem esik túlzásokba zeneileg, és szuperül hallgatható. <br />
<br />
Összefoglalva. Monovineék albumról albumra érnek és remek kis dalokat alkotnak. Csak ajánlani tudom. A csajoknak is be fog jönni. No, béke veletek, meg ilyen furaságok!<br />
<div>
<br /></div>
<div>
Értékelés: 5/4</div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Nagy Géza</div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/JuuQqrKi4PA/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/JuuQqrKi4PA?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div>
<br />
infók:<br />
<div>
<br /></div>
<div>
<div class="MsoNormal">
tracklist:<br />
01. Mellow<br />
02. Throw Me A Bone<br />
03. For A Sun<br />
04. Void<br />
05. Your Figure Smells<br />
06. Messed Up<br />
07. Burn it<br />
08. Me (Raphe Nuclei)<br />
09. Ring A Bell?<br />
10. Why Don't You Shoot Me In The Head<br />
11. Haunt<br />
<br />
Műfaj: grunge</div>
<div class="MsoNormal">
Megjelenés: 2018. november 7.<br />
Kiadó: Monovine<br />
<br /></div>
</div>
</div>
szentesi.janoshttp://www.blogger.com/profile/09046476458986809159noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1625534953067686788.post-65361719919503275632019-05-23T08:45:00.000+02:002019-06-04T09:37:27.810+02:00rammstein - rammstein<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNcbX0IUlNsoGQzCDJJC9x-993UNFo_4iBmhjdgIMuWG-kEvm-QFilyU3UmPeQlj_KFamyPFxVBYmOtPR307bLG_T0Wk3AsUWopVtaSp9FWlnR7g0uOaPKe89ys9YAPuD0XR1xGZycEOo/s1600/rammsteinc.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="280" data-original-width="280" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNcbX0IUlNsoGQzCDJJC9x-993UNFo_4iBmhjdgIMuWG-kEvm-QFilyU3UmPeQlj_KFamyPFxVBYmOtPR307bLG_T0Wk3AsUWopVtaSp9FWlnR7g0uOaPKe89ys9YAPuD0XR1xGZycEOo/s200/rammsteinc.jpg" width="200" /></a></div>
Lindemannék tíz év hallgatás után törték meg a csendet, és előbújtak hetedik sorlemezükkel. Persze a történet ettől jóval bonyolultabb, most megpróbáljuk megfejteni. Van egy német zenekar, aki a Mutter környékén felkerült a világtérképre, majd koncertteljesítményével tovább emeltet a tétet, és már minden zenét hallgató homo sapiens ismeri a Rammstein néven elhír(hedt)esült társaságot. <br />
<br />
Nyilván mutat valamit, ha egy zenekar tíz évig nem jelentkezik új lemezzel. Nagy megfejtéseket nem szeretnénk összehordani, annyit viszont kijelenthetünk bátran; ügyesen állítgatták a potmétereket élő fellépés és lemezfelvétel között. Azt csinálták, ami jobban megy, ennyire egyszerű ez. (Több más zenekart is idesorolhatunk példaként, lásd <i>Metallica</i>)<br />
<div>
<br />
<a name='more'></a>Egy annyira markáns megjelenésű alakulat, mint a Rammstein nehezen fog „megújulni”, nincs is rá szüksége. Akik szeretik, azok pontosan emiatt az egyszerűségbe oltott keménység miatt, és az igazán agyas dalszövegeik kapcsán kerültek közel a zenekarhoz. Most sem dobtak el a hidrogénbombát, egyszerűen összeraktak egy meggyőző, tizenegy tételes, cím nélküli, igen komoly lemezt. Amikor jöttek az előfutárok, előbb a Deutschland, majd a Radio igencsak csóváltam a fejem. <br />
<br />
Előbbi klipje komplett keleti országok filmgyártásának éves költségvetésből megvalósított, rövidfilm. Eszméletlen video, olyan, amire 10-15 év múlva is fogunk emlékezni. Viszont a dal, ami a vizuál mögött megbújt, kevésbé tetszett. Sőt, egyenesen önnyúlásnak éreztem. Ha hallottad már a dalt, tudod, mire gondolok. Aztán jött a Radio, ami egy teljesen másfajta megközelítése a „rammsteini” örökségnek. Inkább bátor, mintsem hivalkodó. Ezen a környéken éreztem, ezen a korongon lesz még potenciál bőven. <br />
<br />
Ez a lemez úgy lesz a kedvenced, hogy közben nem is tudsz róla. De minimum azon jár az eszed, hogy ezeket a kliséket hol hallottam már? Nagyon egyszerű a válasz, valamelyik korábbi Rammstein lemezen. Hogy milyenek a dalok, külön-külön? A klipeseket már láttuk, hallottuk, a véleményemet is leírtam. Viszont a kedvencem egyértelműen a Puppe, konkrétan, amikor először hallottam, egy erős b*zdme’ volt a reakcióm. Ahogy ez a dal pofán vág, olyan nagyon ritkán történik. <br />
<br />
Akad a tizenegy tétel között némi töltelék, ami kisebb valószínűséggel kerül majd a koncert programba, ilyen az utolsó tétel, a Hallomann. Gyengébb a Sex című dal is, viszont ott a reakciók miatt biztosan lesznek élő változatok. Annyi szent, megérte várni erre a felvételre. Nem érzem izzadságszagúnak, olyan ez inkább, mint egy késői gyerek, akit nagyon szeretnek a szülei, csak azt is tudják, hogy a diplomaosztóján már nem lehetnek ott. <br />
<br />
Zenei teljesítményekről a Rammstein esetében nehezebb beszélni. De amit például ének vonalon hoz Lindemann azt előtt fejet kell hajtani. Pont az ő teljesítménye emeli magasabbra ezt az egész felvételt. Sajnos még nem volt szerencsém élőben látni ezeket a német állatokat, de egyre közelebb érzem magam ahhoz, hogy ezen változtassak. Nem közvetlenül az én zeném ez, de ahogy képes magába szippantani, az nehezen megfogalmazható. Itt lehet a sikerült titka is elásva. <br />
<br />
Értékelés: 5/4<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/z0NfI2NeDHI/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/z0NfI2NeDHI?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br />
<br />
infók:<br />
<div>
<br /></div>
<div>
<div class="MsoNormal">
tracklist:<br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="margin-left: 18pt; text-indent: -18pt;">
<div class="MsoNormal">
01. Deutschland </div>
<div class="MsoNormal">
02. Radio</div>
<div class="MsoNormal">
03. Zeig dich</div>
<div class="MsoNormal">
04. Ausländer </div>
<div class="MsoNormal">
05. Sex </div>
<div class="MsoNormal">
06. Puppe </div>
<div class="MsoNormal">
<span style="text-indent: -18pt;">07. Was ich liebe </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="text-indent: -18pt;">08. Diamant</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="text-indent: -18pt;">09. Weit weg</span></div>
<div class="MsoNormal">
10. Tattoo</div>
<div class="MsoNormal">
11. Hallomann</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Műfaj: rock</div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
Megjelenés: 2019. május 17.<br />
Kiadó: Universal<span style="color: white;"> </span><br />
<div>
<br /></div>
</div>
</div>
</div>
szentesi.janoshttp://www.blogger.com/profile/09046476458986809159noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1625534953067686788.post-15883461379001585322019-05-03T08:11:00.001+02:002019-05-23T08:49:35.585+02:00palehørse – palehørse<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjgZ-8CAYKPnrcr0OQOgYejRmqRyrLBSRE4UyX8VZq9L8csiSZS2RK0z2GJ2EVw7s2PY4z89MMbBxF8hnL8x__TQy_9krweVCm2oEMqvB-qgitsuPDiFoYHBHRMEYYUivH-wTStKuBUI4/s1600/Palehorse+%25E2%2580%2593+Palehorse.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="800" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjgZ-8CAYKPnrcr0OQOgYejRmqRyrLBSRE4UyX8VZq9L8csiSZS2RK0z2GJ2EVw7s2PY4z89MMbBxF8hnL8x__TQy_9krweVCm2oEMqvB-qgitsuPDiFoYHBHRMEYYUivH-wTStKuBUI4/s200/Palehorse+%25E2%2580%2593+Palehorse.jpg" width="200" /></a></div>
Így rögtön kezdésnek bevallanám, hogy annyira sok információ nem áll rendelkezésemre erről az egyébként is debütáló anyagról. Találtam azért, de így nagyjából és többségében a saját érzéseim fogják alkotni ezen írás gerincét.<br />
<div>
<br /></div>
<div>
Azonban azt is rögtön kezdésképpen szögezném le, hogy ez a cucc bizony az <i>(azt a ku..a, de bitang jó ez a zeneeeeee!)</i>, kategóriába esik. Csak, hogy tudjátok mi vár rátok, ha esetleg meg is hallgatjátok. Az úgy volt, hogy mostanában csak böngésztem, böngésztem, meg még egy kicsit böngésztem, és találtam is pár, hát jó-jó, hallgatni sem rossz albumot, de ez felrobbantott. Nem másról van szó, mint a Palehørse – Palehørse névre keresztelt debütáló anyagáról. </div>
<div>
<br />
<a name='more'></a></div>
<div>
Mit is tudunk róluk? Ezek a finn fiúk már tíz éve a pályán vannak, bár korábban Amendfoil néven futtatták magukat. Saját kiadású anyaguk is létezik, de ebbe most nem másznék bele. Megvallom, nem is ismerem. Most csak és kizárólag, ezzel az új névvel kiadott albummal foglalkoznék. Időszámításunk utáni, kettőezer tizenkilencedik év, április ötödikén jelent meg a lemez, az Indie Recordings gondozásában. A játékidő negyven perc és nincs megállás. Nem kell leülni, mert folyvást lendületben tart. Ahogy olvastam egy cikkben, ugye abban, amit találtam, <i>„a korong csupa energikus, pozitív felhangú, összességében kellemes dalt tartalmaz, ami tökéletes aláfestő zene az embereket tavasszal elöntő hormon,- és életkedvlökethez.”</i>. (Rozsdagyár) </div>
<div>
<br /></div>
<div>
Kénytelen voltam átemelni, mert teszik ez a mondat. Én viszont még annyit hozzátennék, hogy nem kell ehhez az anyaghoz az újjászületés évszakának, rózsaszín ködében lubickolni, hogy élvezzük. Lehet ezt nagyon mély hangulati vermekben is bömböltetni, mert megragadja a tököd és rángat kifelé. Ami tény, hogy igazi energiabomba. Nem lehet rá nem léggitározni, ugrálni, az üvöltős részeknél az énekes-gitáros Lassi Mäki-Kalaval együtt üvölteni, pedig még csak a szöveget sem volt idő megtanulni. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
Ha már vaskos barátunknál tartunk, meg kell említeni technikás gitárjátékát és igen széles skálán mozgó énekhangját. Nem is fukarkodik vele, megmutatja, mit tud. Alapvetően tiszta énekhangú, igazán dallamos, de tényleg, fülbemászóan dallamos számokról van itt szó, melyek amikor, és ahol kell, csapnak át érdességbe, üvöltésbe, akár rövidke hörgésbe, pont annyira, amennyire kell. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
A zene frontján ugyan ez a helyzet. Stílusok sokszínű kavarodása, igazán képzett és technikás zenészektől. Mint akár Samu Honko igen változatos, a Catharsis-ban szinte, már-már death metálos dobolása. Itt kéne felhördülni, hogy ó, abból semmi jó nem sül ki, meg már halálba unjuk a minden honnan kavaró, érthetetlen progot. Na ja. De ez nem az, nem-nem. Itt, mint már korábban az énekhangnál is említettük, pont annyi van mindenből, és pont ott, amennyi és ahol kell. Egyik sincs túlzásba véve, és nincsenek oda nem illő, idegesítő művészkedések, csak mert annyira profik, hogy muszáj megmutatniuk. Amúgy azok. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
Dinamikus, változó, profi az egész album. Ami pedig még megkoronázza a dolgokat, vagy felteszi a cseresznyét a hab tetejére, kinek, hogyan tetszik, az a folyamatos kettős vokál hatása, mely könnyedebbé, és ha lehet, még élettel telibbé teszi az egész anyagot.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Külön nem elmélkednék a dalokról magukról, mert egytől egyig remek szerzemények, és mindegyikük magáért beszél. Meghallod és tudni fogod, hogy ez jó. Egyetlen dologtól félek csupán. Méghozzá, hogy megcsömörlésig fogom hallgatni, és úgy ját, mint a Baroness-Purple korongja. Egy év pihenő, mire újból elővettem, de még mindig csudijó, azaz már megint, de kellett az-az év. Mégis azt ajánlom, csak hallgassátok unalomig, mert jelenleg az egyik legjobb újdonság, amit találtam. </div>
<div>
<br />
5/5 <i>(Részegen 5/6 ;) ) </i></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b>Nagy Géza</b></div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/uUIjNAa10QQ/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/uUIjNAa10QQ?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div>
<br />
infók:<br />
<div>
<br /></div>
<div>
<div class="MsoNormal">
tracklist:<br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="margin-left: 18.0pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><strong><span style="border: 1pt none; font-family: inherit , serif; font-weight: normal; padding: 0cm;">01.<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span></span></strong><!--[endif]--><strong><span style="border: 1pt none; font-family: inherit , serif; font-weight: normal; padding: 0cm;">Dead Wrong<o:p></o:p></span></strong></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 18.0pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><strong><span style="border: 1pt none; font-family: inherit , serif; font-weight: normal; padding: 0cm;">02.<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span></span></strong><!--[endif]--><strong><span style="border: 1pt none; font-family: inherit , serif; font-weight: normal; padding: 0cm;">Pale Horse<o:p></o:p></span></strong></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 18.0pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><strong><span style="border: 1pt none; font-family: inherit , serif; font-weight: normal; padding: 0cm;">03.<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span></span></strong><!--[endif]--><strong><span style="border: 1pt none; font-family: inherit , serif; font-weight: normal; padding: 0cm;">The Passenger<o:p></o:p></span></strong></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 18.0pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><strong><span style="border: 1pt none; font-family: inherit , serif; font-weight: normal; padding: 0cm;">04.<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span></span></strong><!--[endif]--><strong><span style="border: 1pt none; font-family: inherit , serif; font-weight: normal; padding: 0cm;">Darken Waters<o:p></o:p></span></strong></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 18.0pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><strong><span style="border: 1pt none; font-family: inherit , serif; font-weight: normal; padding: 0cm;">05.<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span></span></strong><!--[endif]--><strong><span style="border: 1pt none; font-family: inherit , serif; font-weight: normal; padding: 0cm;">Catalyst<o:p></o:p></span></strong></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 18.0pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><strong><span style="border: 1pt none; font-family: inherit , serif; font-weight: normal; padding: 0cm;">06.<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span></span></strong><!--[endif]--><strong><span style="border: 1pt none; font-family: inherit , serif; font-weight: normal; padding: 0cm;">Catharsis<o:p></o:p></span></strong></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 18.0pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><strong><span style="border: 1pt none; font-family: inherit , serif; font-weight: normal; padding: 0cm;">07.<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span></span></strong><!--[endif]--><strong><span style="border: 1pt none; font-family: inherit , serif; font-weight: normal; padding: 0cm;">Odious<o:p></o:p></span></strong></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 18.0pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><strong><span style="border: 1pt none; font-family: inherit , serif; font-weight: normal; padding: 0cm;">08.<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span></span></strong><!--[endif]--><strong><span style="border: 1pt none; font-family: inherit , serif; font-weight: normal; padding: 0cm;">Less Than a Ghost<o:p></o:p></span></strong></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 18.0pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><strong><span style="border: 1pt none; font-family: inherit , serif; font-weight: normal; padding: 0cm;">09.<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span></span></strong><!--[endif]--><strong><span style="border: 1pt none; font-family: inherit , serif; font-weight: normal; padding: 0cm;">Omnivore<o:p></o:p></span></strong></div>
<strong style="text-indent: -18pt;"><span style="border: 1pt none; font-family: inherit , serif; font-weight: normal; padding: 0cm;">10.<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span></span></strong><strong style="text-indent: -18pt;"><span style="border: 1pt none; font-family: inherit , serif; font-weight: normal; padding: 0cm;">Quicksand</span></strong><br />
<br />
Műfaj: rock</div>
<div class="MsoNormal">
Megjelenés: 2019. április 5.<br />
Kiadó:<span style="color: white;"> </span>Indie Recordings<br />
<br />
<div>
</div>
</div>
</div>
</div>
szentesi.janoshttp://www.blogger.com/profile/09046476458986809159noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1625534953067686788.post-40221814566263644312019-04-01T11:01:00.001+02:002019-05-03T08:14:20.018+02:00storm the studio - storm the studio<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFsxXdwLYqelWvrN34LGHW5q_9f2JX5kl-VQPDJqCV40qMhQhNNfJM1k65FRenw2zHts8u605I4oleEorvKiYgXrD9mSNsiH_yyON0Z8YnuX-CWTKIwqalqThq2r8YrvhXKL1zANwtY7Q/s1600/stormthestudio.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="281" data-original-width="280" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFsxXdwLYqelWvrN34LGHW5q_9f2JX5kl-VQPDJqCV40qMhQhNNfJM1k65FRenw2zHts8u605I4oleEorvKiYgXrD9mSNsiH_yyON0Z8YnuX-CWTKIwqalqThq2r8YrvhXKL1zANwtY7Q/s200/stormthestudio.jpg" width="198" /></a></div>
Több irányból érkezett input: „itt ez a Storm the Studio bemutatkozó lemez”, ezt mindenképpen meg kell hallgatni, ilyen magyar dobás már igazán régen történt! Na mondom, ok, nézzük. Amúgy is a szívem csücske a magyar rockzenei élet. Utánuk olvastam, és döbbenten láttam, hogy egy régi ismerős, Binges Zsolti játszik bőgőn! A többiek az ex-Bedlam legénység; viszont nekem ez a formáció kimaradt. (Fodor Zoltán, Hankó Zoltán és Újvári Péter mind az előbb említett csapat tagjai voltak) Ígérem, pótolom a hiányosságomat. <br />
<br />
Szóval adott volt egy Fish!-Nomád-Bedlam turmix, halvány gőzöm nem volt, mire számítsak. Aztán nekifogtam, és minden állam lehullott. Agyafúrt zenei futamok, magas szinten megvalósítva, elgondolkodtató, aktuális dolgokra reflektáló dalszövegek, és egy kézzel fogható, igényes megjelenés. Nehéz lesz visszafogottnak maradnom, de igyekszem objektív lenni. <br />
<br />
<a name='more'></a>Nagyon erősen nyit az album, mind a Görbe tükör, mind a Szilícium felteszi a lécet. Itt bizony úgy maradunk kamaszkorom kedvenc időszakában, a 90’s évek végén, hogy a megszólalás nem is lehetne modernebb. Meglehetősen ügyes, átgondolt koncepció útján építkezik az egész. Mindez óriás dolog, ha hozzáveszem, hogy az énektémák Fukuoka – Budapest vonalon, kizárólag postaforgalomban közlekedtek. Hiszen Fodor Zoli Japánból vesz részt a projektben. <br />
<br />
Személyes kedvencem a Szilícium, bár nem igazán értem a dal elején felütött rockabillyt, viszont amerre kifut a dal, az igazán megnyerő. Különösen igaz ez a szöveg mondanivalójára. Az elmúlt évek egyik legerősebb magyar nyelvű dalát hallhajuk a lemez második tételén. A következő dal, Ha kérdeznék, valamivel lassabb témákkal operál, viszont itt is feltűnnek olyan zenei megoldások, amikre sok példát nem találok a magyar felhozatalban. Érdemes külön a zenére koncentrálni, ami persze nagyon nehéz ilyen erős dalszövegek mellett. Az első harmadban az a kiállás „mastodont megszégyenítő”, kurva jó! <br />
<br />
A Pixel szintén nyugodtabb vizekre evez. Meglehetősen hatásos szintén a dal szerkezete, olyan húzást kap mindettől a szöveg, hogy csak ámulok-bámulok. Le a kalappal. A Legenda tökéletes lenyomata a mai magyar „celeb-valóságnak”, ami persze nem hungarikum, valahogy mégis azt érzem ennél a dalnál, hogy megkapja mindenki, aki ilyen másodperces sikerekre épít. A lemez második felét nyitó Ólom Felhők szintén egy súlyos háttérrel megtámogatott, korunk legkomolyabb problémáira reagáló monstrum, ami hordoz magában bőven Toolt, az előbb említett Mastodont, de ha nagyon szétcincálnánk még Alice In Chains futamokat is hallanánk. Erős darab. <br />
<br />
A Szavak Hullanak számomra az egyik gyenge pont, de ezzel a tábortűzi nótával talán még a Petőfi Rádió is hajlandó lesz a lejátszási listáit Storm The Studioval bővíteni. Nem tudom megmondani miért, de a korai Black Out ugrott be a „sláger” hallatán. Legyen ez az én szegénységem. A Bolond Leszek! egy újabb erőteljes tétel. Nagy hangulatot teremt ismét a zene, pont ilyen őrült megoldások kellenek ehhez a szintén nagyon combos szövegvilághoz. A Hiénák kétségbe esett feelingje, jól eltalált arányai dobogóra repítik a „kedvenc dal a lemezen” című versenyben. A középrész döngölése, majd a szólóval való lezárása mestermunka. <br />
<br />
És a harmadik nagy kedvenccel zárul a korong. Az Üvegszoba szintén egy kiemelkedően darab. Ez a dal szintén sokáig a lejátszási listáimon dekkol majd. Olyan energia árad a refrénből, ami tényleg kevesen képesek lemezre rögzíteni. Úgy fülbemászó, hogy közben „köveket dobál” a hallgatóhoz. Nagyon tetszik. Vári Gábor stúdiómunkája megfelelő módon osztotta be az erőforrásokat, csodaszép sound bújt elő a keverőből, külön köszönet érte. Erre legalább akkora szükség van egy ilyen összetett zenei mesterműnél, mint a profin kiagyalt dalokra, vagy az itt hallható többrétegű szövegvilágra. <br />
<br />
Nagy bánatom, hogy koncertet igazán nehéz lesz összehozni. De hátha rám cáfolnak a srácok, és sikerül mindezt egyszer élőben is végig őrjöngeni. Csak így tovább, ennek van értelme! <br />
<br />
Értékelés: 5/5<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/qpcn9Xekcn0/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/qpcn9Xekcn0?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br />
infók:<br />
<div>
<br /></div>
<div>
<div class="MsoNormal">
tracklist:<br />
01. Görbe Tükör<br />
02. Szilícium<br />
03. Ha Kérdeznék<br />
04. Pixel<br />
05. Legenda<br />
06. Ólom Felhők<br />
07. Szavak Hullanak<br />
08. Bolond Leszek!<br />
09. Hiénák<br />
10. Üvegszoba<br />
<br />
Műfaj: rock</div>
<div class="MsoNormal">
Megjelenés: 2019. március 20.<br />
Kiadó: <span style="color: white;">Grungery Media Records</span><br />
<div>
<br /></div>
</div>
</div>
szentesi.janoshttp://www.blogger.com/profile/09046476458986809159noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1625534953067686788.post-73248633237683975972019-03-28T08:52:00.000+01:002019-04-01T11:27:40.731+02:00candlemass - the door to doom<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXNhD2N4qhLTJ6XJd_5jZ5mZ3euUQkhajvZjfFJcvRWGi-y5j-0ofX_D0StT9kqAuMXtIByIlFLfV7Er_7Qfapet9dEp_DGq_CcFwSsYXoPgc0m3Hu1nagHmVEpgd969_m2eJRZhn-sE8/s1600/Candlemass.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="400" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXNhD2N4qhLTJ6XJd_5jZ5mZ3euUQkhajvZjfFJcvRWGi-y5j-0ofX_D0StT9kqAuMXtIByIlFLfV7Er_7Qfapet9dEp_DGq_CcFwSsYXoPgc0m3Hu1nagHmVEpgd969_m2eJRZhn-sE8/s200/Candlemass.jpg" width="200" /></a></div>
Elvitathatatlan, hogy az 1984-ben megalakult, svéd Candlemass komoly nyomokat hagyott a doom metal színtéren. Leif Edling és sokat megélt csapata viszonyítási alap a műfajon belül, pláne az első, Epicus Doomicus Metallicus lemezük. Ha mindehhez hozzáveszem, hogy a semmiből visszatért Johan Langqvistet énekessel rögzítették új/utolsó lemezüket a faszik, akkor már kezd izgalmasnak tűni a történet. Ráadásul a kislemez nóta gitárszólóját maga Tony Iommi mester jegyzi. <br />
<br />
Volt mit bepótolnom a Candlemass kapcsán, de igyekeztem nem fél vállról venni az ismétlést, és jó mélyen ástam magam a tizenkét lemezes életműben. Valóban az első lemez tekinthető egy alapkőnek. Mégpedig a lendületesebb, power-doom megoldásai miatt. Mindebből rengeteg jutott a záró tételre is, melynek címe The Door to Doom. A borító szintén összecseng a debütáló lemez külsejével, de ezen senki ne lepődjön meg. <br />
<br />
<a name='more'></a>Az, hogy Langqvist mit csinált az elmúlt harminc évben; nem tudjuk. Ahogy Mats Levén el lett távolítva miatta a fedélzetről, az már egy csúnyább történet. Nem tisztem megítélni a dolgok hátterét, de az biztos, hogy ebben az esetben jó ötlet volt visszacsábítani az alapító énekest. Aki nem mellesleg igencsak jól énekel a mai napig. Sajnálom Mats ügyét, de itt áldozatot kellett hozni ehhez az eredményhez. <br />
<br />
Ez az egész cirkusz valami elképesztő gonoszságba hajló, teátrális, okkult metál, aminek nem igazán van párja, de mindenképpen kijelenthető, hogy az alaptételt a Candlemass tette le. Ennek nyomán szólal meg az új lemez, a Splendor Demon Majesty úgy dörren rád, hogy megérted, itt minden maradt a régi; sőt a „taták” még dobtak egy lapáttal a végére, hogy tisztességben, állva haljanak meg! Mert elmenni csak így szabad. <i>(„Good morning, demon majesty shine like the diamond you are…”) </i><br />
<br />
Nagy erőssége az albumnak a hangzása. Marcus Jidell munkáját dicséri az a horzsoló, zakatoló, nyers sound, ami az egész lemezt jellemzi. Minden arányos, analóg hangzású, tökéletesen eltalált. Ezzel tovább emeli a lemez amúgy is érezhető arisztokratikus, klasszicista jellegét, ahol jól érezhető, hogy középkorú férfiak, sokat látott zenészek csinálják mindezt, mindenféle megjátszás, pózolás nélkül. Talán utoljára. <br />
<br />
Emiatt, vagy a dalok felépítése miatt, de nyugodtan ide merem írni, hogy ez a lemez akár a 90’s évek elején, akár a 2000 évek első évtizedében ugyanúgy megjelenhetett volna, mint ahogy 2019 februárjában mindenkit meglepve napvilágot látott. <br />
<br />
Külön a dalokban nem szeretnék elmerülni, bőven elegendő ismertetni a tényeket. A lemez műfaján belül változatos. A lírai részektől az egészen kemény betonkeverésig mindent megtalálsz majd. Egy tisztességes búcsú ez a rajongóktól, a doom szerelmeseitől. Amit ettől szebben nem igazán lehetett volna megvalósítani. <br />
<br />
Értékelés: 5/4,5<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/zV6VPFyN7hM/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/zV6VPFyN7hM?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br />
infók:<br />
<div>
<br /></div>
<div>
<div class="MsoNormal">
tracklist:<br />
01. Splendor Demon Majesty<br />
02. Under the Ocean<br />
03. Astorolus - The Great Octopus<br />
04. Bridge of the Blind<br />
05. Death's Wheel<br />
06. Black Trinity<br />
07. House of Doom<br />
08. The Omega Circle<br />
<br />
Műfaj: doom metal</div>
<div class="MsoNormal">
Megjelenés: 2019. február. 22.<br />
Kiadó: Napalm Records<br />
<br /></div>
</div>
szentesi.janoshttp://www.blogger.com/profile/09046476458986809159noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1625534953067686788.post-51424699641137330722019-03-21T09:42:00.001+01:002019-03-28T08:52:50.462+01:00the dead daises - burn it down<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1q-RQ1HBfXfw8kkhebUgHmzVWxBEIJIePJ-Xjyrce3thE0HDhU5t1DeajZiY3ckG8z93JfuIo70-WucDROoLGc444RhhvruV79BJfJXKfRxlVrDcQ-eEgsAYitgqbHPceNsWmSvotKIY/s1600/thedeaddaisies.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="800" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1q-RQ1HBfXfw8kkhebUgHmzVWxBEIJIePJ-Xjyrce3thE0HDhU5t1DeajZiY3ckG8z93JfuIo70-WucDROoLGc444RhhvruV79BJfJXKfRxlVrDcQ-eEgsAYitgqbHPceNsWmSvotKIY/s200/thedeaddaisies.jpg" width="200" /></a></div>
Itt van ez a The Dead Daises elnevezésű, „üzleti vállalkozás”. Vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy kiöregedő rock sztárok hakni gépezete. Ezzel persze rettenetesen degradáló lennék, és az általam is nagyra tartott, sűrűn cserélődő tagokat bántanám meg. Nem teszem, inkább megfogalmazom véleményemet a harmadik, legkiforrottabb korongjukról, ami ugyan lassan egy éves, de ez most lényegtelen. <br />
<br />
Számos zenekar felsorakoztatható a bandában megfordult tagok neve mellett. Elég a Whitesnake vagy a Guns’n’Roses (Richard Fortus gitáros és Dizzy Reed billentyűs) nevét ideírni, máris rájössz, itt bizony klasszikus értelemben vett glam rock jön. Mégpedig a jó fajtából, garancia erre John Corabi énekes stabilitása a fronton. Nem kell itt újragondolt műfajteremtő extrákra gondolni, pont azt a rock’n’rollt kapod majd, amire számítani lehet, még ha sablonos formában is. <br />
<br />
<a name='more'></a>Igen, semmi meglepetés nem lesz. Viszont ízes, bűzös, veleéig profi muzsika annál több. Rögvest a Burn It Down címre keresztelt korong elején kapunk egy karakteres témát a Resurrection című dalban, amit egy újabb erős tétel követ, Rise Up néven. Nagyot szól Corabin hangja, és a dalok felépítése szintén magával ragadó. Ezt viszont egy bluesos téma követi, ami sokat lassít a lemezen. (Burn It Down) <br />
<br />
Maradunk ezen a zenei vonalon a következőkben is, de én kevésbé bánom. Más karakterű nóták, kétségtelen, de az Aldrich féle szóló a What Goes Around című tételben meglehetősen ízléses. Szűksége van a dalnak egy ilyen kiemelkedő teljesítményre, mert ezen a környéken már inkább unalmas a felvétel, mintsem élvezetes. Ezt követi egy Stones feldolgozás, amit nem kell különösen magyarázni. Jól sikerült újragondolás. <br />
<br />
A lemez B oldala nem erősít az összképen. Lesz még Hendrix féle blues ballada, ami szép, de nem túl eredeti. Majd két totálisan felesleges tétel. A végén viszont van még némi életjel Leave Me Alone névre keresztelve, de ez azért elég kevés ezekhez a zenészkaliberekhez képest. Lehet ezt máshogy gondolni; meg azt is értem, hogy itt inkább a pénzről, az amerikai rock rádiókról van szó, mintsem az örömzenélésről. Ettől lehetett volna erősebb bőven ez a korong. <br />
<br />
A hangzás kellemesen középre kevert, izgalmakat nem tartalmazó sound. Sajnálni való, hogy Corabi hangját nem merték vagy akarták erősebben kiemelni. A dalok összességében inkább „csak” a középszer lécét ugorják meg. Pedig itt bőven volt még puskapor. Lehúzni túlságosan nem szeretném a lemezt, egy élvezhető-kellemes felvétel. Viszont máshogy is megközelíthető lenne mindez, véleményem szerint. <br />
<br />
Értékelés: 5/3<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/wZOqhfFOHfE/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/wZOqhfFOHfE?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br />
<br />
infók:<br />
<div>
<br /></div>
<div>
<div class="MsoNormal">
tracklist:<br />
01. Resurrected<br />
02. Rise Up<br />
03. Burn It Down<br />
04. Judgement Day<br />
05. What Goes Around<br />
06. Bitch <i>(<a href="http://youtube.com/watch?v=xzn5iI_pDrA">Rolling Stones</a> cover)</i><br />
07. Set Me Free<br />
08. Dead and Gone<br />
09. Can't Take It With You<br />
10. Leave Me Alone<br />
<br />
Műfaj: glam rock</div>
<div class="MsoNormal">
Megjelenés: 2018. április<br />
Kiadó: Spitfire</div>
</div>
szentesi.janoshttp://www.blogger.com/profile/09046476458986809159noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1625534953067686788.post-25493521307455108672019-03-07T11:29:00.000+01:002019-03-21T09:43:54.266+01:00a pale horse named death - when the world becomes undone<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPF6pOfjYkKHQXi9oueVSiUkjKvDpohajxPyHYIZ2u5eizlLoIleTIVNwe7meHHqoTFlsIzLNBP0s9xYCoxRdGfOF-DRxDNPVm9zOLp8FB55kJk8bjQeYT0B9V0TUNMJlWxr4C7x3582I/s1600/apalehorse.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="800" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPF6pOfjYkKHQXi9oueVSiUkjKvDpohajxPyHYIZ2u5eizlLoIleTIVNwe7meHHqoTFlsIzLNBP0s9xYCoxRdGfOF-DRxDNPVm9zOLp8FB55kJk8bjQeYT0B9V0TUNMJlWxr4C7x3582I/s200/apalehorse.jpg" width="200" /></a></div>
A Pale Horse Named Death egy gót-doom zenekar, melyet a korábbi Type O’ Negative dobos, Sal Abruscato hívott életre lassan tíz évvel ezelőtt. Harmadik nagylemeze januárban látott napvilágot, When The World Becomes Undone címmel. Szép egyszerű zenekarnév, a lemezcímről már nem is beszélve. A csapat összetétele gyakorlatilag lemezenként változott, itt inkább a Black Label dobos Johnny Kelly neve lehet ismerősebb, aki aktívan részt vett a harmadik korong rögzítésénél. <br />
<br />
A lemez erősen nyit. Az felvezetőben felbukkanó gyereksírás, vagy kutyaugatás egészen az első Black Sabbath lemezig repített vissza gondolatban. Szépen építkeznek egymásra, ezek a lüktetésükkel operáló, vontatott szörnyszülött külsejű dalok. Kár lenne tagadni, Abruscato Type O’ lemezt gyártott saját kiadásban. Persze messze elmaradva az eredetitől.<br />
<div>
<br />
<a name='more'></a>Ettől még bőven van szerethető dolog a korongon. Számomra az egyik ilyen a Fell in My Hole torzított basszusgitár futamai, de a sötét romantikát kedvelők szintén találnak majd örömöt bőven. Nem értem viszont a felvétel közepén feltűnő „sámánkodást”. Sőt a lemez itt vesz némi fordulatot, és erősen rájátszik az epikus-okkult, „jaj-de-félek” metalra. Azaz kipusztul az a lüktetetés, ami az elején engem magával rántott. Kár érte, mert tényleg jól indul.<br />
<br />
„A stílus erre a harmadik albumra sem változott az előzményekhez képest: borongós, sötét, depressziós alaptónusú, súlyos metal ez hol bizsergetően döngölő, hol fenyegetően feléd tornyosuló, éjfeketén iommista riffekkel, nagyra törő, kemény dobritmusokkal, a mézédes harmóniák és a disszonáns gerjesztések tökéletes arányú házasításával.” – fogalmazta meg Draveczki-Ury Ádám, amivel én is teljesen egyet értek, és nehezen tudnék mit hozzátenni. <br />
<br />
A legnagyobb különbség a Type’O és a „fakó ló” között az a billentyűs hangszerek háttérben tartása, vagy teljes hiánya. Ami nekem színpatikus, aki viszont a kilencvenes évek egyik legnagyobb hatású zenekarának folytatását keresik ebben az oldalhajtásban, emiatt talán nem találják meg akkora mértékben. De ez ízlés kérdése. <br />
<br />
A végén visszatérő atmoszféra (temetés, pap, síró özvegy) keretbe zárja a lemezt, aminek számomra az első fele az izgalmasabb. De ezt már ecseteltem korábban. Bár tökéletes anyagnak nem mondanám, Abruscato-ék – az illendőség határain belül – a maximumot hozták ki a Type O Negative örökségéből. Előző két lemezük eredetibb volt; hogy ez-e számukra a jövő útja, azt a folytatás fogja megmutatni – amire, remélem, nem kell majd újabb öt-hat évet várni.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/ZvWF1lRyYVY/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/ZvWF1lRyYVY?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br />
<div>
infók:<br />
<div>
<br /></div>
<div>
<div class="MsoNormal">
tracklist:<br />
01. As It Begins<br />
02. When the World Becomes Undone<br />
03. Love the Ones You Hate</div>
<div class="MsoNormal">
04. Fell in My Hole<br />
05. Succumbing to the Event Horizon<br />
06. Vultures<br />
07. End of Days<br />
08. The Woods<br />
09. We All Break Down<br />
10. Lay with the Wicked<br />
11. Splinters<br />
12. Dreams of the End<br />
13. Closure<br />
<br />
Műfaj: gót/doom metal<br />
Megjelenés: 2019. január<br />
Kiadó: Long Branch Records</div>
</div>
</div>
</div>
szentesi.janoshttp://www.blogger.com/profile/09046476458986809159noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1625534953067686788.post-89346235509176849222019-02-08T09:18:00.000+01:002019-03-07T11:34:05.353+01:00rival sons - feral roots<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiu3X7vwwB7LB66bLpJHPMFYK9iBTFKvT54BzdJnWkqdlpGiGIN933RM5kJoxTnOLZiSoaqNu8FyqDcI72xTZK7EOiq36g0zGIg6XzHN_UvK-OIcF-Vz2HUZpH5Jixc4LhPAyDerDTRz4/s1600/Rival_Sons.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="400" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiu3X7vwwB7LB66bLpJHPMFYK9iBTFKvT54BzdJnWkqdlpGiGIN933RM5kJoxTnOLZiSoaqNu8FyqDcI72xTZK7EOiq36g0zGIg6XzHN_UvK-OIcF-Vz2HUZpH5Jixc4LhPAyDerDTRz4/s200/Rival_Sons.jpg" width="200" /></a></div>
A 2009-ben debütáló Rival Sons mára a „legígéretesebb” hard rock zenekarrá nőtte ki magát. Nyilván sokat dob a latba Dave Cobb manager munkája, de ahogy a blogon is többször foglalkozunk már a kaliforniai srácokkal, nem tehetségtelen kamaszokról van szó. Élőben a Black Sabbath budapesti búcsúztatóján láthattam őket, ahol komoly hatást gyakoroltak rám is. <br />
<br />
Most itt a friss lemezük, a Feral Roots, ami tökéletesen illik a sorba, jól kimutatható a fejlődés, de ami egy hatodik nagylemezével jelentkező bandától elvárható, a saját tónusuk szintén tökéletesen kivehető. Na talán pont ettől jobb a Rival Sons a többi, hasonszőrű klasszikus rock bandánál. Persze, az idő majd mindenkinek megadja a válaszokat, most inkább fordítsuk tekintetünk az új korongon található dalok irányába! <br />
<br />
<a name='more'></a>A Led Zeppelin alapokat felesleges lenne tagadni, de hard rockot, blues rockot igazán nehéz lenne úgy játszani, hogy ne jusson az ember eszébe Robert Plant hangja, vagy esetünkben Jimmy Page gitárjátéka, dalszerzéséi sémái. Ha ezzel baja van valakinek, akkor gyorsan vegye ki a lemezt, és éljen tovább a hetvenes években. Itt számomra inkább arról van szó, hogy lehetne ezeket a bikaerős gyökereket átültetni a mai fülnek tetsző, „modern” formába. <br />
<br />
Jay Buchanan énekes úgy adja el ezeket a dalokat, hogy rendre meghajolsz minden megnyilvánulása előtt. Legalábbis én. Elsőre nem értettem mindent tökéletesen, de gyorsan átszakadtak ezek a vékonyka gátak és azóta elsöprő energiát pumpál a hangszórókon át irányomba. Eszméletlen. A dalok, hogy az előbb említettem a Zeppelin iskolából jönnek… egy aprócska kivétellel, itt azért bátrabban jönnek country elemek is. Tovább fűszerezve az összképet. <br />
<br />
A Sugar on the Bone túlvezérelt gitársoundját nem tudom ki merte volna így bevállalni. Vagy épp a címadó dal totális atmoszférája megint csak ritkaság számomra. A legkiemelkedőbb dal amúgy a lemezen, nehéz, mély, olyan hangulata van, hogy pontosan megfogalmazni sem tudom. Hallgatni kell. A borítót nem mellékesen <a href="https://www.google.com/search?q=Martin+Wittfooth&tbm=isch&source=univ&sa=X&ved=2ahUKEwi4nbC42avgAhULmrQKHaakBtIQsAR6BAgFEAE&biw=1920&bih=926" target="_blank">Martin Wittfooth</a> festette. Egészen vagány, véleményem szerint.<br />
<br />
A végére még gospel kórus is jut, de addig egy hosszú út vezet, számos megoldáson keresztül. Én nem mondom, hogy egyedi a történet, azt sem állítom, hogy tele lenne a felvétel spanyolviasszal. Valahogy mégis, olyan szépen lavíroznak a zenei megoldások között a srácok, megtartva ezzel némi egyediséget, hogy tényleg nem tudom nem szeretni a hallottakat. Persze nagyobb bátorsággal, el lehetne indulni egy merészebb irányba, viszont a piaci igényeket nyilván szem előtt tartva ezt a biztonságosabb utat járja a csapat. <br />
<br />
Értékelés: 5/4<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/DHScCrBrK7M/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/DHScCrBrK7M?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br />
<div>
infók:<br />
<div>
<br /></div>
<div>
<div class="MsoNormal">
tracklist:<br />
01. Do Your Worst<br />
02. Sugar on the Bone<br />
03. Back in the Woods<br />
04. Look Away<br />
05. Feral Roots<br />
06. Too Bad<br />
07. Stood By Me<br />
08. Imperial Joy<br />
09. All Directions<br />
10. End of Forever<br />
11. Shooting Stars<br />
<br /></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
Műfaj: hard rock</div>
<div>
Megjelenés: 2019. január 25.<br />
Kiadó: Atlantic Records<br />
<br /></div>
szentesi.janoshttp://www.blogger.com/profile/09046476458986809159noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1625534953067686788.post-54642922482728417572019-02-05T12:21:00.001+01:002019-02-08T09:27:08.424+01:00witherfall - a prelude to sorrow<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFy0_64r6BTxYvW7NuDhvhW5fvkldl7PvovbA8JTv2o4pdE_n6tKhdT6CxK6q2p4FMyg0nDbAnbm7b-_vWoqexL6rZ200vdZaeDeueQneZ2nnAgZTCE0msI3RLq4bx3WBwTeO9s7xS2QQ/s1600/Witherfall.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="400" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFy0_64r6BTxYvW7NuDhvhW5fvkldl7PvovbA8JTv2o4pdE_n6tKhdT6CxK6q2p4FMyg0nDbAnbm7b-_vWoqexL6rZ200vdZaeDeueQneZ2nnAgZTCE0msI3RLq4bx3WBwTeO9s7xS2QQ/s200/Witherfall.jpg" width="200" /></a></div>
Többször megkapom, hogy igazán régen „metálkodtam” már a blogon. Folyton csak az ócska mocsár rock, meg a sivatagi szarságok jönnek egymás után. Jogos. Ennek oka viszont végtelenül egyszerű, igazán régen futottam bele olyan színtiszta metal lemezbe, amit szívesen elétek tárnék. Persze volt itt '<a href="http://privatmetal.blogspot.com/2017/11/iron-maiden-book-of-soul-live-chapter.html" target="_blank">Book of Soul</a>…, <a href="http://privatmetal.blogspot.com/2018/01/archaic-how-much-blood-would-you-shed.html" target="_blank">Archaic</a>, vagy a <a href="http://privatmetal.blogspot.com/2018/03/judas-priest-firepower.html" target="_blank">Polgár féle Judás</a>, de más tényleg nem nagyon. <br />
<br />
Most mindenki megnyugodhat, jön egy klasszikus értelemben vett heavy-speed metal lemez. Witherfall - A Prelude To Sorrow című, második korongja bár egy „supergroup” termése, mégis klasszikus metal elemekkel operáló, dal centrikus, gitártémákra építő remekmű. Ami persze számos olyan modern elemet tartalmaz, amit véleményem szerint megkövetel egy 2018 év végi felvétel. Sőt a dalszerzés szintén a mai elképzelésekhez áll közelebb. Ami egyáltalán nem baj. <br />
<br />
<a name='more'></a>A Century Media gondozásában megjelent második korong egy halálesett feldolgozó, koncept album. Ezért senki ne várjon habkönnyű, lebegős riffeléseket, meg kellemesen dallamos vokálokat. Ez egy súlyos, jól átgondolt, változatos lemez, aminek egyértelmű helye van a jó párszor megfogalmazott, kilúgozott rock-metal mezőnyben. <br />
<br />
Az intro után következő, közel tíz perces We Are Nothing nagyjából mindent megmutat a zenekarból, amit érdemes tudni. Joseph Michael énekes (billentyűs) csodaszépen használja énektudását. Adottságainak megfelelően áll bele a dalokba, megadva ezzel az egész karakterét. Pont úgy, mint bármilyen másik, korábbi metalóriás esetében. Jake Dreyer – Iced Earthöt is megjárt – gitáros barátja pedig olyan tekerésekkel, szólókkal színezi mindezt, hogy hajlamos vagyok azt gondolni, ők ketten bármilyen más zenésztársukkal képesek lennének hasonlóan maradandó muzsikát kreálni. <br />
<br />
Nyilván ez túlzás, nem mehetünk el szó nélkül Anthony Crawford bőgős, vagy épp a másik gitárt pengető, talán legkevésbé ismert Fili Bibiano mellett sem. Fontos szerepet játszanak mindannyian ebben a skandináv mintára rajzolt, agyafúrt zenei világban. A változatosság kedvéért több helyen feltűnik akusztikus gitár betét, amivel epikusabbá válnak a dalok, tovább színezve a teljes egészet. <br />
<br />
Olyan ügyesen rétegzett muzsika ez a Witherfall, hogy számos hallgatást követően is találsz majd benne újat, szórakoztatót. Persze nem műfajt teremtettek a sokat megélt srácok, viszont olyan megközelítésből álltak neki ennek a lemeznek, hogy bőven viszonyítási alap született a későbbiekre. Ha ezt első hallgatás után túlzásnak érzed, szánj még rá időt, és ne ítélkezz elsőre. Írom mindezt úgy, hogy távolabb esik számomra ez a műfaj, de aki azt állítja, hogy tinédzser korában nem hallgatott heavy metal lemezeket az tévedésből van ezen az oldalon! <br />
<br />
Értékelés: 5/4,5<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/pYj1ghVSbF0/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/pYj1ghVSbF0?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br />
<div>
infók:<br />
<div>
<br /></div>
<div>
<div class="MsoNormal">
tracklist:<br />
01. A Prelude to Sorrow<br />
02. We Are Nothing<br />
03. Moment of Silence<br />
04. Communion of the Wicked<br />
05. Maridian's Visitation<br />
06. Shadows<br />
07. Ode to Despair<br />
08. The Call<br />
09. Vintage<br />
10. Epilogue<br />
<br /></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
Műfaj: heavy metal</div>
<div>
Megjelenés: 2018.<br />
Kiadó: Century Media<br />
<br /></div>
szentesi.janoshttp://www.blogger.com/profile/09046476458986809159noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1625534953067686788.post-77224785990771046292019-02-01T09:45:00.000+01:002019-02-05T12:23:32.038+01:00black elephant - cosmic blues <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhj5q_UyqIGpG7dh_4Tfe_oEpFYdTJbsgXY_tsbsEWWjvYghGun0F2RijdPngathgIRQgw6cmNsOgCWfLWfez_-7gQKoiT1OOA3nWu4KaWs5tGSUleErOZxErWvnNSRRvBPuNk_KlkHwgQ/s1600/Black_Elephant-cover-201.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="400" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhj5q_UyqIGpG7dh_4Tfe_oEpFYdTJbsgXY_tsbsEWWjvYghGun0F2RijdPngathgIRQgw6cmNsOgCWfLWfez_-7gQKoiT1OOA3nWu4KaWs5tGSUleErOZxErWvnNSRRvBPuNk_KlkHwgQ/s200/Black_Elephant-cover-201.jpg" width="200" /></a></div>
Kedves barátom hívta fel a figyelmem a Black Elephant néven életre hívott, olasz zenekarra. <i>Kösz Misi!</i> Igazán kellemes meglepetésben volt részem, amikor elsőre nekifutottam a kiváló borító mögé rejtett, rövid, de annál velősebb anyagnak. A fiatal savonái srácok a most rettenetesen divatosnak gondolt vintage rock vonalon mozognak. Elszállós, belassulós, sabbathos riffeken alapuló muzsika a hetvenes évekből merített alapokkal. <br />
<br />
A Cosmic Blues a társaság harmadik korongja, és azért itt jóval többről van szó annál, amit az előző mondatban kitekertem. A késő hetvenes évek pszichedelikus mestereit alapul véve olyan merész grunge elemeket is bevetnek, amire a tucat lemezeken nem találsz példát. Olyasmi a történet, mintha Ozzy meg a régi haverok összeültek volna a „soundgardenes” társasággal jammelni egy nagyobbat.<br />
<div>
<br />
<a name='more'></a>A lemez minden pillanata kellően erős, mindez úgy, hogy rengeteg irányból merítenek a döntően instrumentális dalaikban. A hangzás tovább fokozza a hangulatot, végig természetesnek és meglehetősen élőnek tűnik a sound. A dalok improvizatív jellege simán elvezeti még a sokat hallott hallgatói füleket is. Kellemes utazás vár rátok, ebben biztosak lehettek. <br />
<br />
Tudom, hogy a műfaj százával ontja a fércmunkákat, és nagyon nehéz minőséget találni ezen a színtéren. Ráadásul a közönség szintén kisebb klubok megtöltésére alkalmas mindössze. Szóval ez egy kellemetlen együttállás, mégis lehet találni olyan előadókat, mint a „fekete elefánt”, ahol áthallatszik a kellő alázat, és mindaz, amiért érdemes ilyen zenéket írni, hallgatni. <br />
<br />
Visszahallgatva előző két kiadványukat a fejlődés töretlen, nem tudom meddig lehet ezen az úton haladni, viszont az irány nagyon jó. Az egész anyag harmóniája, hangulata ragadt magával, és a megszólalás. Csak ajánlani tudom. <br />
<br />
Értékelés: 5/4,5</div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/wQJaoGoKtaQ/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/wQJaoGoKtaQ?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div>
<br />
<div>
infók:<br />
<div>
<br /></div>
<div>
<div class="MsoNormal">
tracklist:<br />
01. Cosmic Soul<br />
02. Helter Skelter<br />
03. Chase Me<br />
04. Walking Dead<br />
05. Baby Eroine<br />
06. Cosmic Blues For Solitary Moose<br />
07. Inno<br />
<br /></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
Műfaj: vintage rock</div>
<div>
Megjelenés: 2018. július 20.<br />
Kiadó: Small Stone Recording</div>
</div>
szentesi.janoshttp://www.blogger.com/profile/09046476458986809159noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1625534953067686788.post-73915637809002510842019-01-24T11:12:00.000+01:002019-02-01T09:46:04.866+01:00michael romeo - war of the world pt.1<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBu0isal6T4PZ-TO0YJ-yEVEz7TSEiTuewSxkqsPnV3H5i44kJFhH1UzXb8-DHg6vs-SMMraFdrvtJsKqxfd28eFSKzSwqPJQd4z-EUGnNl7916jktnVoCZ7xb7yqWHYS1hyphenhyphenTc3ac7lco/s1600/Michael_Romeo.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="400" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBu0isal6T4PZ-TO0YJ-yEVEz7TSEiTuewSxkqsPnV3H5i44kJFhH1UzXb8-DHg6vs-SMMraFdrvtJsKqxfd28eFSKzSwqPJQd4z-EUGnNl7916jktnVoCZ7xb7yqWHYS1hyphenhyphenTc3ac7lco/s200/Michael_Romeo.jpg" width="200" /></a></div>
Michael Romeo neve, ha nem is teljesen ismeretlen, de csak nagyon távoli rémképeimben derengett. Annyit tudtam a fasziról, hogy „géppuskakezű” gitáros, viszont a számomra meglehetősen érdektelen prog-power vonalon mozog, többek között Symphony X elnevezésű, méltán híres zenekarában. Pont. Most viszont szólóanyaggal jelentkezett a zeneszerző-gitáros. Nem is akármilyennel. <br />
<br />
A gitáros maga köré rendezett egy végtelenül profi társaságot, többek között Rick Castellano énekeset, John DeServio (Black Label) bőgőst, majd felvette filmzenei elemekkel operáló, egészen modern hangzású „második” szólólemezét War Of The Worlds pt.1 címmel. Mit ne mondjak, egy ekkora tudású zeneszerző, gitáros felvételében maximum akkor csalódhatsz, ha túlzásba vitt önmegvalósítás, önmajmolás jelenik meg a felvételeken. Itt erről szó nincs. <br />
<br />
<a name='more'></a>Idén ötven éves Romeo négy évtizede zenél. Kölyökként klasszikus irányba indult, zongorázott, klasszikus gitárleckéket vett. Később a KISS hatására a rock/metál zene felé fordult. Annyi szent, őrült egy gitárvirtuóz a fazon, kár lenne tagadni. Ezen a lemezen találsz mindent, amit egy ilyen örömzene albumon elvárhatsz. Jól érezhető, hogy a határokat átlépve, saját mozgásterét szélesítve születtek ezek az agyas dalok. Ál-komolyzenei betétek, számos filmzenei klisé, jó pár elektromos effekt és kitudja még micsoda hadra fogása mellett sem lett szintetikus az anyag. <br />
<br />
Valahol olvastam, hogy bravúros, neoklasszikus a felvétel, teljesen egyetértek ezzel. Mintha felturbóznád a nyolcvanas évek hard rock zenekarait az előbb említett kiegészítőkkel, majd hozzácsapsz egy világraszóló gitárjátékot, és egy, a hangzáshoz nagyon illő éneket. Azt hiszem így lehet a legegyszerűbben összefoglalni mindazt, amit hallottam az új korongon. <br />
<br />
Érdemes kiemelni a Black című dalt, de személyes kedvencem, a keleti betéttel operáló Djinn is kiemelkedő tétel. Ezt a két dalt nagyon sokat fogják szeretni, akik belefutnak ebbe az anyagba. Az egész lemez hangzása egy kifeszített húrra emlékeztet, mintha szét akarna pattanni, de ez a katasztrófa elmarad. Sőt, ez az egész hangzás bravúrja, hogy végig ilyen feszesen durran az arcodba minden. Pedig bőven van hangszer, amit igen nagy dolog lehetett így összhangba csavarni. <br />
<br />
Szóval, ha egy kis kalandozásra vágysz, akár saját elmédben, nyugodtan szerezd be a lemezt, tekerd meg a hangerőt, és várd a hatást. Biztosíthatok mindenkit, hogy jönni fog. Elrepülhetünk egy nem létező film képi világába, amiben az a legjobb, hogy saját magunk teremtjük meg fantáziánk és a hangulatos dalok segítségével. Nem mondom, hogy Symphony X rajongó leszek jövő héttől, de ezt a felvételt bőven megérte átrágni. Ajánlani tudom mindenkinek. <br />
<br />
Értékelés: 5/4,5<br />
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/oAZn3qx8RQc/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/oAZn3qx8RQc?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div>
<div>
infók:<br />
<div>
<br /></div>
<div>
<div class="MsoNormal">
tracklist:<br />
01. Introduction<br />
02. Fear the Unknown<br />
03. Black<br />
04. F*cking Robots<br />
05. Djinn<br />
06. Believe<br />
07. Differences<br />
08. War Machine<br />
09. Oblivion<br />
10. Constellations<br />
<br /></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
Műfaj: neoklasszikus metal</div>
<div>
Megjelenés: 2018. július 27.<br />
Kiadó: Music Theories Recordings</div>
</div>
szentesi.janoshttp://www.blogger.com/profile/09046476458986809159noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1625534953067686788.post-82693617660644771942019-01-09T08:39:00.000+01:002019-01-24T11:13:00.999+01:00john garcia - and the band of gold<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjb424_dpiJ2FJ0EDjc8ZWA1I-P_BWEQLhP3tL_2iA8RwWWvR6SfcRYHzARTkEFWe5C4yMY7wjsLqTJ3JyfipTpQDT1rVdLEavPu4QUO8bj7mtmLLMHmTZdiofeHr3Uzk8U6YtdvPthKr0/s1600/john-garcia-3.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1200" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjb424_dpiJ2FJ0EDjc8ZWA1I-P_BWEQLhP3tL_2iA8RwWWvR6SfcRYHzARTkEFWe5C4yMY7wjsLqTJ3JyfipTpQDT1rVdLEavPu4QUO8bj7mtmLLMHmTZdiofeHr3Uzk8U6YtdvPthKr0/s200/john-garcia-3.jpg" width="200" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
John Garcia Kyuss múltja megkerülhetetlen. Ahogy az egész
zenekar lekalapálta a „sivatagi rock” alapjait a kilencvenes évek első felében,
úgy alkotói a 21. századra szépen önálló életre keltek. <a href="http://privatmetal.blogspot.com/2017/08/queens-of-stone-age-villains.html" target="_blank">Homme</a> kollégát kevés
rock rajongónak kell bemutassam, az által képviselt, „modernebb” irány roppant
menő, de kicsit távoli. Aztán ott van <a href="http://privatmetal.blogspot.com/2018/11/brant-bjork-mankind-woman.html" target="_blank">Bjork</a>, aki tovább tolja a hippi
életérzést, és nagy ívben szarik bele, ki mit gondol róla. Végül pedig itt van
Garcia, aki talán a legjobban ragadta meg a múltban kovácsolódott előnyeit.
Legalábbis nekem úgy tűnik.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ahogy <a href="http://privatmetal.blogspot.com/2014/08/john-garcia-john-garica.html" target="_blank">első szólólemezéről</a> megemlékeztünk, pont úgy maradt el
a második anyag. Viszont, idén január 4-én megérkezett a harmadik szóló korong,
ami eltér ugyan az elsőtől, de kiválóan megmutatja, mit lehet szeretni John
zenei felhozatalában.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<a name='more'></a>Valamivel jobban kidomborodik most a Kyuss örökség,
távolabbi a gitár hangzás, egyszerűbbek az ének témák. Viszont az egész
hangulat ismét a sivatag kopárságába repít, körülrajzolja mindazt az ürességet,
ami ránk vár, ha a világ azon részére utazunk. Nyilván ez költői megközelítés,
teátrális, semmitmondó duma, de nekem mégis ez ugrik be a lemezt hallgatva.<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Jól kidolgozott, átgondolt munka. Tökéletesen tudta a
zenekar, hogy milyen irányt szeretne váltani, mi lenne az, amit kíván a
közönség; de még a saját komfort zónán belül maradt. Nem bonyolult, nem
virtuóz, leegyszerűsített, hatásvadász, hangulatteremtő. Talán azért, mert
ebben a legjobb a pali, aki ötven fele sem tagadja meg önmagát. Tisztába van
erényeivel, azzal, hogy honnan indult, és azzal is, mit köszönhet az őt
követőknek. Ezért nem tesz más, kiszolgálja őket. Kifejezetten ízlésesen.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
John Garcia And The Band Of Gold címre keresztelt, harmadik
szólóanyaga nem beszél mellé, nem árul zsákbamacskát, pontosan azt kapod majd,
amire számítasz a gitáros-énekestől. És ezért ilyen kellemes élmény
végighallgatni számolatlan alkalommal a felvételt. Kellően tökös, vagány
muzsika.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ha a gyengéit kellene kiemelni ennek a lemeznek maximum
annyit írhatnánk, hogy a dalok között nincs akkora változatosság; amit egy
kevésbé ráhangolódott hallgató gyorsan unalomként fog feljegyezni. Ez a lemez
nem unalmas, úgy fogalmaznék, hogy szűkebb kertek között mozog, mint mondjuk az
első szólóanyag. Ennyi.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Értékelés: 5/4</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/i-daiDAyx_Q/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/i-daiDAyx_Q?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div class="MsoNormal">
<div>
infók:<br />
<div>
<br /></div>
<div>
<div class="MsoNormal">
tracklist:<br />
01. Space Vato<br />
02. Jim's Whiskers<br />
03. Chicken Delight<br />
04. Kentucky II<br />
05. My Everything<br />
06. Lillianna<br />
07. Popcorn<br />
08. Apache Juncion<br />
09. Don't Even Think About It<br />
10. Cheyletiella<br />
11. Softer Side<br />
<br /></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
Műfaj: desert rock, stoner</div>
<div>
Megjelenés: 2019. január<br />
Kiadó: Napalm</div>
</div>
szentesi.janoshttp://www.blogger.com/profile/09046476458986809159noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1625534953067686788.post-64293331420961649172018-11-19T11:30:00.001+01:002018-11-20T08:57:21.238+01:00greta van fleet - anthem of the peaceful army<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9XhNEEJl95bIdZ_TLs0OiqDC4JdLhhgfF2Gr77D1udSH871SISTZ-tyHmsu03JjOKsgrgnBiNTTLp2j71yAJoQWoY6ep4RQ_h3-m9-DT8QiYgtKa120_Fj-A6Uhc4_yAfO876j5QpsuA/s1600/Greta_Van_Fleet.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="400" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9XhNEEJl95bIdZ_TLs0OiqDC4JdLhhgfF2Gr77D1udSH871SISTZ-tyHmsu03JjOKsgrgnBiNTTLp2j71yAJoQWoY6ep4RQ_h3-m9-DT8QiYgtKa120_Fj-A6Uhc4_yAfO876j5QpsuA/s200/Greta_Van_Fleet.jpg" width="200" /></a></div>
Találtam a napokban egy fiatal michigani zenekart, akinek meglehetősen őrült neve mögött nagy megdöbbenésemre egy friss Led Zeppelin klón bújt meg. Első feleszmélésem után kezdtem el keresni, hogy pontosan mi is ez, mert ilyen hasonlóságot két énekhang (Josh Kiszka vs. Robert Plant) között talán még soha nem tapasztaltam. Komolyan családi kötődést gyanítottam a háttérben! <br />
<br />
Miután a lehullott államat sikeresen összekaparásztam, mélyebben belemerültem a Greta Van Fleet első nagylemezének, a Anthem Of The Peaceful Army hallgatásába és rengeteg dolog jutott eszembe. Van-e annak értelme, hogy egy fiatal, feltörekvő csapata ilyen egyértelműen nyúljon a hetvenes évek egyik legnagyobb legendájának munkásságához. Értsd jól, van-e annak értelme, hogy ilyen tagadhatatlanul majmolnak, újragondolnak, fene tudja mit csinálnak, de pont olyan mintha egy új Zeppelin korongot hallgatna az ember.<br />
<div>
<br />
<a name='more'></a>A Kiszka tesók által életre hívott zenekar, (három testvér is a csapatot erősíti) megszólalásig, de koncertfelvételeket böngészve látványra szintén egy jó kövér majmolás. A szó legjobb értelmében, hiszen ez esetben kijelenthetjük, így valahogy mégis van értelme mindennek. A srácokban mozgolódó potenciál a szakma összes nagykutyáját izgalomba hozta, és máris megkapták a mainstream irányába történő elmozdulást. Ami véleményem szerint értelmetlen, hiszen itt egy velős Zeppelin „emlékzenekarról” beszélünk, ami akkor is felkelti az emberek érdeklődését, ha csak a video megosztókon nyomulnának. <br />
<br />
Az biztos, ezek a kiadóóriások és megmondó embereik valamelyest tompították a srácok ösztönösségét, azt a fajta nyersséget próbálták kivezeti a társaságból, ami az előző EP-n (<a href="https://soundcloud.com/gretavanfleet/tracks" target="_blank">link</a>) még bőven ott bujkált a tinédzser előadók bőre alatt. Persze ez mind az eladhatóság oltárán elkövetett áldozat. (kiváló példa erre a You’re The One című dal) Ezt nem szabad túlzásba vinni, mert ennek a zenének pont az ösztönösség véleményem szerint a lényege. <br />
<br />
Annyi bizonyos, a srácok egy jelentős fordulóponthoz értek rövidke zenei karrierjüket tekintve. Remélni tudom csak, hogy nem ülnek fel a fent említett üzletemberek érdekeinek, és indulnak el az amerikai rock rádiók irányába. Olyan banda számolatlan akad, itt viszont megvan egy olyan tehetség faktor, amit bűn lenne abból az irányból megölni. Azok, akik ilyen zsigeri módon szólaltatják meg a 70’s évek klasszikusait, nem szabad nem szárnyalni hagyni. <br />
<br />
Persze az egész cucc inkább előadásmódjában ragad magával, új témák, és nagy megfejtések nincsenek. Egy nagyon tehetséges társaság van, akik képesek úgy tálalni valamit, ami most egyrészt újra fénykorát éli, másrészt viszont kifejezetten ritka az ennyire őszinte megvalósítása. A lemez második fele elfárad, talán most is elég lett volna egy EP. De ne okoskodjam túl, hallgasd meg, és döntsd el Te magad, hogy ennek van-e értelme. <br />
<br />
Értékelés: 5/4<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/D2xar8DwKi0/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/D2xar8DwKi0?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br />
<div>
infók:<br />
<div>
<br /></div>
<div>
<div class="MsoNormal">
tracklist:<br />
01. Age of Man<br />
02. The Cold Wind<br />
03. When the Curtain Falls<br />
04. Watching Over<br />
05. Lover, Leaver<br />
06. You're the One<br />
07. The New Day<br />
08. Mountain of the Sun<br />
09. Brave New World<br />
10. Anthem<br />
11. Lover, Leaver (Taker, Believer)<br />
<br /></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
Műfaj: rock</div>
<div>
Megjelenés: 2018. október 19.<br />
Kiadó: Republic<br />
<br /></div>
</div>
<div>
<br /></div>
szentesi.janoshttp://www.blogger.com/profile/09046476458986809159noreply@blogger.com2