joe bonamassa - blues of desperation

Joe Bonamassa egy korszakos zseni. Mi sem igazolja ezt jobban, mint a nemrég megjelent, második, csak saját szerzeményeit tartalmazó, Blues Of Desperation címre keresztelt nagylemeze. Bár az előző sorlemez, a Different Shades Of Blue szintén magával ragadó, agyafúrt és kimagasló volt, az idei korong még arra is rátesz egy jó nagy lapáttal.

Amikor Gary Moore meghalt, hagyott bennem egy komoly űrt. Sokat töprengtem azon, hogy ki lehet majd az a nemzetközi előadó, aki betölti mindezt. Vagy lehet-e egyáltalán ilyen zenészt találni még? Aztán pár hete megkaptam ezt a lemezt és rájöttem, az első számú jelentkező erre a posztra nem más, mint Joe Bonamassa!

trivium - silence in the snow

A Trivium metálbanda 2000-ben alakult, az amerikai napos Floridában. A zenekar nevét Septem Artes Liberates középkori tanítási rendszer első fokáról kapta. Szép választás, meg kell hagyni. Első kiadványuk egy demo volt, amire a német LifeForce kiadó azonnal felfigyelt és még 2003-ban kiadták első nagy lemezüket, az Ember To Inferno-t. Ettől kezdve meredeken megindult a karrierjük emelkedése. Nem véletlenül.

Az albumot sok amerikai turné követte és a metalcore undergroundban futótűzként terjedt a nevük. A következő albumuk 2005-ben jelent meg, Ascendancy néven, de már az amerikai álom metal kiadónál, a Roadrunnernél. Ennek köszönhetően az album a világ összes féltekére eljutott és a Trivium név beírta magát a metal történelembe.

kvelertak - nattesferd

Eszméletlen dolog az, amit a Kvelertak művel a metal műfaján belül. Valamikor azt állítottam, hogy a Mastodon az előbb említett stílus jövője. De mindenképpen ide kell sorolni a Gojirat is. Akkor viszont mi a Kvelertak? A megtestesült jövő? A „beteg” norvégok pénteken jelentkeznek hivatalosan új lemezükkel, a Nattesferddel. Szerencsémre már hétfő óta a birtokomban van az anyag, és döbbenettel hallgatom.

Számomra lehengerlő, ahogy összeillesztik a zenei ötleteiket. Bluesos gitárszőnyegektől a beton kemény riffeken keresztül az egészen elvetemült black metal ritmusokig. És akkor ezzel még semmit nem mondtam a zenéjükben rejlő skandináv lüktetésről. 2014 nyarán, a bécsi Metallica buli előtt volt szerencsém elcsípni őket, pontosabban már játszottak, amikor befelé vonultunk, de már akkor is jutott egy kicsi abból, amit tudnak.

the trousers - mother of illusion

A The Trousers új lemezét, a Mother of Illusion-t egy ismert magyar rockblog vezette fel nekem. Ezért nem tudok elég hálás lenni, sőt az ott található kritika messze jobban sikerült, mit amit itt olvashattok majd, de úgy éreztem, erről a lemezről nekem is kell írni pár gondolatot. Egyrészt azért, mert több barátomnak szintén nagyon fog tetszeni, amit hall, másrészt azért, mert számomra is döbbenetesen nagy meglepetést okoztak a srácok.

Kezdjük a legelején, motoros-rock, vagy inkább klasszikus rock az egész. Semmi új, vagy bármi átütően nagy merészség nincsen a lemezen, van viszont egy vagány borító, egy bomba erejű első etap, és persze végig olyan íz, bűz, düh, ami ritkán fér fel egy korongra.