Már legalább három hete forog a lejátszómban az Exodus új lemeze. Valahogy mégis kivártam eddig a pontig ezzel a kritikával. Talán nem a kritika a legjobb szó, egy ekkora trash óriás lemezének a véleményezésére, de hirtelen nem jut jobb az eszembe. Igencsak pozitív előjáték zajlott a megjelenés évben. Steve "Zetro" Souza visszatért, Kirk Hammett szólót játszik a lemezen, Gray Holt a Slayer teendői mellett megfelelő időt tudott szánni az anyag megírására és felvételeire. Mit lehet erre mondani, lássuk a csodát!
Én személy szerint is nagyon vártam a lemezt, amikor megérkezett szinte egyből beszereztem és hallgatni kezdtem. Gondoltam magamban, egy ekkora jelentőségű felvételt nem fogok napok alatt kiértékelni, itt nem "gyors kajáról" van szó. Hagytam hát érni jó sokáig. Az első fellángolásom pár nap alatt alábbhagyott, sőt volt legalább két rövid periódus, amikor pihentettem. Mostanra viszont újra a lejátszóba került az anyag, így mindenképpen ideje volt megfogalmazni a véleményem.
tankcsapda - urai vagyunk a helyzetnek
Lukács Laci és a Tankcsapda helyzete messze nem egyszerű. Tökéletes
sikertörténet lehetne magyar viszonylatban mindenképpen, mégis több
hullámvölgy, tagcserék, hanyatló érdeklődés övezi a debreceni csapat elmúlt 25
évét. Ami viszont leszögezhető, ebben az országban minden rockzene kedvelő
ismeri és véleményezi a munkásságukat, ami már magában óriási eredmény, ennyi
év távlatából.
Az utolsó stúdiólemezükről hivatott szólni ez a bejegyzés,
de amint látom inkább párhuzamok feszegetése lesz inkább, mint a friss anyag
felboncolása. Így van ez jól. Sidi (ex-Zanzibár) talán mostanra épült be
teljesen a csapatban, „Az urai vagyunk a helyzetnek” címre keresztelt
felvételen már igenis tesz rendesen hozzá, ahhoz, amihez az elődei egyre
kevésbé tudtak. Van kedve csinálni, vannak egyedi ötletei, amivel rettenetesen
sokat segít a Csapda újkori lendületének megteremtésében.
ørdøg - tíz fekete dal
Vörös András a mai magyar rock élet egyik legeredetibb,
legőszintébb és messzemenően legtehetségesebb alakja. Amikor 93’-ban megalakult
a Freshfabrik már látszott, igazi talentum a fickó. További munkássága szintén
ezt bizonyította számomra, hiszen a Superbutt mellett számolatlan helyen
feltűnő, kopasz faszi mindig maradandó nyomokat hagyott maga után. Nincs ez
másképp az Ørdøg névre keresztelt vadonatúj formációjában sem!
Persze mindannyian tudjuk, hogy igazából az Ørdøg egy, a
legjobb időszakot idéző Superbutt, viszont zeneileg és nyelvezetében picit más
irány. Már elsőre levett a lábamról ez a felvétel, Tíz fekete dal. De az idő
múlásával, mint a kisördög költözött a szürkeállományomba lépésről lépésre!
pallbearer - foundations of burden
A Pallbearer egy viszonylag friss, a ma tomboló doom őrület
egyik tehetséges újonca. Valami olyan érzése van az embernek, amikor ilyen
bandákba botlik, hogy a Black Sabbath újraélesztés óta minden fiatal srác
Ozzyékat akarja utánozni. De a lehető legközelebbről véve, nem ám saját
ötletekkel átitatva, inkább csak magabiztosan eljátszva a száz éve ismert
dolgokat.
Szerencsére a Pallbearer nem ebbe a kasztba tartozik. Kiválóan
felismerhetők ugyan a kora hetvenes évekbeli hatások, valahogy a srácok
ügyesebben nyúlnak a múlthoz, mint számolatlan pályatársuk. 2008-ban jöttek az
első demoval, ami meglehetősen nagy port kavart. Majd két évvel később érkezett
az első teljes értékű album, ami minden tengerentúli szaklap magasra emelet. Ilyen
helyzeti előnyből/hátrányból jelent meg napjainkban a második lemez, melynek
címe Foundations of Burden.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)