beastmilk - climax



Nem is tudom pontosan, hogy olvastam először a Beastmilk elnevezésű formációról. Arra viszont tisztán emlékszem, hogy a „sötét post-punk” –nak titulált társaság első olvasatra megragadott, egyből elkezdtem vadászni az új lemezt, valami fenomenális csodát remélve. Kicsit nagyobb munka volt fellelni a srácok Climax című, 2013-s év végi anyagát, de amikor meglett gyorsan falni kezdtem. 

Na de mit találtam a hanghordozón? Egy modern, jól átgondolt, lebegős mégis mélységesen sötét, letisztult, sablonmentes önkifejezést. Bár jól körvonalazódik a fiúk zenei ízlése, mégis bátran túl mernek ezen lépni, mind zeneileg merészebb a Joy Divison, Cure, stb., 70’s évek végi újhullámos punk lemezektől, mind szövegvilágában erősen magával ragadó produkció ez.  

within temptation - hydra



Hydra, ezzel a címmel érkezett a Within Temptation holland, gótikus formáció, következő sorlemeze. Hihetetlen nagy várakozások előzték meg az anyag érkezését, mindenki trónfosztást várt. Miszerint ezzel a lemezzel veszik át a hollandok a Nightwish régen megingott műfajbéli vezető pozícióját. Sajnos a katarzis elmaradt, és ez nem pusztán az én véleményem, hanem egyértelműen a nemzetközi és magyar sajtóé. Ez van, ez a korong nem jó. Még műfajába tekintve is unalmas. 

Kezdjük talán a legelején. Nem egy vendégzenész felbukkan a lemezen, ami nem gond, sőt volt már olyan a világegyetemben, hogy jól sülnek el ezek a duettezések. De kérem szépen, Xzibittel? Mindennek van egy határa. Még akkor is, ha éppen a gótikus metálra rappelős nóta lett a legerősebbje eme anyagnak. Képzelhetitek! Feltűnik még az ex-Killswitch Engage énekes, Howard Jones, illetve egy lengyel énekesnő, sőt a műfaj jégkirálynője, Tarja Turunen egyaránt. 

grand mexican warlock - hell sweet hell


Új lemezük megjelenése miatt fókuszáltam a Grand Mexican Warlock elnevezésű, magyar formációra. Magam se tudtam, mit is várok valójában. Meglehetősen érdekes dallamvilágról, Faith No More –tól az egészen elvont pszichedelikus poszt rockig jelölték az egyre gyakoribb kritikák. Rendben, gondoltam egy mindössze öt éves magyar banda, minimum egy hallgatást megérdemel. 

Debütáló lemezük, az Aeons sok gyerekbetegséget tartalmazott. Annak ellenére is, hogy jegyzett, rutinos zenészek alkotják a GMW-t. Viszont új korongjuk egy csapásra kinőtte ezeket az „első lemezes” problémákat. Itt már szó sincs arculatkeresésről, hosszúra nyújtott, itt-ott felesleges részekről, az új lemez már egy igazán profi, tudatos és kifejezetten élvezetes anyag lett. Fontos az ilyen élmény. Vannak még élő, születő magyar próbálkozások, aminek igenis helye van itthon, és Közép-Európában.   

hatriot - dawn of the new centurion



Steve „Zetro” Souza neve ismerősen cseng minden trash rajongónak, hiszen ez a fickó volt a formálódó Testament, később az Exodus énekese. Szóval mélyen érintett a Bay Area ’trash metal’ talán legsötétebb bugyrait tekintve. (Köztudott, hogy a Metallica, Exodus, Testament, Death Angel is ebből a san francisco-i városrészből emelkedett világhódító útjára!) 

Zetro mester fogta magát, és három évvel ezelőtt a basszeros illetve dobos testvérkéivel megalapította a Hatriot nevezetű, ellentmondást nem tűrő metal bandáját. (Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a dobos Nick Souza csak később csatlakozott a csapathoz.) Milyen jól is tette. Második lemezükkel jelentkeztek idén, tovább menetelve a legzakatolóbb trash ösvényen, mindenkire nagy ívbe tojva, keményen, ahogy azt kell! 

big business - battlefields forever



A Big Business egy amerikai banda, pontosabban seattlei. Jó kis stonert nyomatnak, megalkuvás nélkülit, hárman, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Csörög-csattog az egész, de az önkifejezés világos. Negyedik nagylemezük (2007-től aktívak) a Battlefields Forever stonernek egyre kevésbé nevezhető, összeszedett. Doomnak gyerekes, punknak lassú. Megfogalmazni nehéz, mit is játszanak a fiúk, hallgatni érdemesebb. 

Ez a kilenc számos alkotás több, tengerentúli portálon tarolt. Számomra azért érdekes, hiszen amellett hogy igen egyedi a dolog, túl sok „szépséget”, vagy egyáltalán bármi okot nem vélek felfedezni századik hallgatás után sem. Viszont meghallgattam már legalább százszor, szóval valami mégiscsak elbújt ezen a korongon.  

miracle master - tattooed woman

Volt egyszer egy zenekar, akik Pump néven dolgoztak eddig. Oliver Weers énekessel kiegészülve Miracle Master néven kiadták első albumukat a Tattoed Womant. Egy végtelenül profi, dallamos hard rock - metal albumot. Nagyon remélem, hogy rövidesen megismeri és elismeri őket a világ, mert nagyon megérdemlik.

Előszőr néhány napja, az album megjelenése előtt futottam bele első klipbe, a Highway To Heaven-be. Rögtön megfogott! Egy semmilyen, színtelen kis lyukban felvett bohóckodós kis nóta. Annyira ütött elsőre is, hogy egész nap nem bírtam kiverni a fejemből azt a refrént. Egy valamitől félek. Ami ilyen hirtelen ennyire tud tetszeni, az általában hamar el is múlik. Remélem ez egy kivétel lesz, mert roppant értékesnek tartom az ilyen muzsikát, a mai zenei világban.

blackfinger - blackfinger



Eric Wagner neve minden doom őrültnek ismerősen cseng. A hetvenes évek végén a Trouble alapító tagja. Kiváló énekes, viszont emberileg igen sok gond lehetett vele. Hiszen a kilencvenes évek végére már nélküle élet újjá a fent említett legendás banda. Megpróbálták később újra a sorokat rendezni, de gyorsan kudarcba fulladt a közös munka. A Trouble tovább él, sőt a tavalyi esztendő egyik legerősebb doom lemezével jelezték, velük minden rendben. 

Wagner pedig lassan két évvel ezelőtt megalapította saját zenekarát. A Blackfinger felállása igencsak érdekes, több szempontból is. Egyrészt a basszusgitárt nagybőgőre cserélte, illetve zenész társai meglehetősen ismeretlen tagok. Pedig nem fiatalok már a srácok. Bátor húzás ez, de nem túl meglepő az énekestől. Szóval megérkezett a Blackfinger debütáló anyaga, erről hivatott szólni ez a poszt a felvezető történelemóra után. 

metallica - through the never

Na ez az a koncertlemez, ami jobban szól mint azt el tudnád képzelni. Simán lenyom szinte minden stúdiómunkát és bármi mást, amivel összehasonlítod. A Metallica most már egy olyan elképesztően magas szinten van, hogy nem is érdemes más zenekarokhoz hasonlítgatni. Nem is akarom bő lére ereszteni a dolgot, ezzel mindenki tisztában van.

Elkészítették ezt a 3D-s filmet, ami vagy tetszik vagy nem, de a hanganyag az egész egyértelműen lehengerlő! A tracklista nem mondom, hogy hiánytalan, mert mindenkinek megvannak a kedvencei és ezzel az erővel az összes számukat feljátszhatták volna.

rob zombie - venomous rat regeneration vendor

Rob Zombie úr a '90-es évek White Zombie óta szólólemezein és filmes karrierjén éli ki magát egész sajátos módon. Ő is egy olyan figura, aki mellett nehéz közömbösen elsétálni. Nem mondom, hogy minden albumát jól ismerem, de hallgatgatom, ugyanis a Megadeth előzenekara lesznek idén nyáron kis hazánkban. Én ott leszek.

Az előző album félresikerült próbálkozásait és a stílus korlátainak feszegetését hála Istennek itt már elfelejthetjük. Vagy megjött Zombie esze vagy csak így kér bocsánatot. Na nem mintha kellene. Ez az album nagyon jól sikerült. Sokkal természetesebb és ütősebb mint a Hellbilly Deluxe II.

tombstone highway - ruralizer



Ha azt mondom, hogy van egy olasz, pontosabban piacenzai zenekar, akik banjo-t illesztenek a doom metál egyre inkább kijátszott lapjai közé? Azt mondod, hogy ilyen nincs? Pedig van. Úgy hívják őket, hogy Tombstone Highway. 2006 óta aktív a zenekar. 2007-ben egy EP (Padus River Graveyard Blues) és a poszt témája, a tavalyi nagylemez, amit a Ruralizer címet kapta. Ennyi. Mindenesetre ez a két olasz fickó igen komolyan gondolja a metálkodást, és ezt nyomatékosítják is a lemezükön. 

Tomi kedves ismerőse hívta fel a figyelmét erre a formációra. (köszi Bence!) De a véleményírás rám maradt, mivel én lennék a doom rajongó. Szuper. Többszöri nekifutásra már kihallatszanak a lemez hibáit, viszont az első benyomásokat vitte a banjo. Hogy lehet valaki ilyen őrült, és hogy sikerülhet neki ilyen jól ez az ötlet? Napokig ezen morfondíroztam, és persze hallgattam a felvételt.  

supersuckers - get the hell



A Supersuckers kifejezés angolul röviden és nyomdafestéket tűrően annyit tesz: Teljesen balekok. (mondjuk, ezt persze lehetne a végtelenségig fokozni) Milyen lehet az a banda, aki ezt a kifejezést választja magának, mint név? Ráadásul ezt büszkén, lassan 25 éve magán hordozza? Aki ismeri a munkásságát ennek a punk / rock ’n roll brigádnak attól külön elnézést kérek! Legalább annyira gyenge ez a név, véleméynem szerint, mint mondjuk ez a felvezető. 

Lemmy röviden annyit mondott a zenekarról hogy, aki nem szereti a Supersuckerst, az nem is tud semmit a rock ’n roll-ról. Vagy fogalmazott úgy még az Öreg, egész egyszerűen ez az Ö egyik kedvenc bandája. Itt már kezdet világossá válni számomra, mindenképpen feltérképezem az amerikai srácokat. Zenéjüket meghallva elsőre úgy gondoltam Lemmy viccelt, mi lehet jó egy ilyen divat punk, primitív moslékban? De ahogy egyre többet olvastam a csapatról, megnézegettem fotókat, videókat, hogy is mondjam. Primitívnek primitív, de az életérzés igencsak megbújt a sorok között. Ezek a palik keményen az ötvenes éveikben járnak, úgy néznek ki, mint akik éppen a sittről szabadultak és emellett teli torokból, fiatalokat megszégyenítő lendülettel nyomatják ezt a punk-rockot. Hajrá!