2014. március 5., szerda

metallica - through the never

Na ez az a koncertlemez, ami jobban szól mint azt el tudnád képzelni. Simán lenyom szinte minden stúdiómunkát és bármi mást, amivel összehasonlítod. A Metallica most már egy olyan elképesztően magas szinten van, hogy nem is érdemes más zenekarokhoz hasonlítgatni. Nem is akarom bő lére ereszteni a dolgot, ezzel mindenki tisztában van.

Elkészítették ezt a 3D-s filmet, ami vagy tetszik vagy nem, de a hanganyag az egész egyértelműen lehengerlő! A tracklista nem mondom, hogy hiánytalan, mert mindenkinek megvannak a kedvencei és ezzel az erővel az összes számukat feljátszhatták volna.

Az Ecstasy Of  Gold elmaradhatatlan intrója után a Creeping Death és a For Whoom The Bell Tolls óriás kettőse már egyértelművé teszi, hogy itt szó sincsen semmiféle vitáról. A Fuel megspékelve egy plusz pergővel a refrén kezdeténél zseniális. Kár, hogy az albumon nem így van.

A Ride The Lightingnél zavaró egy kicsit a szóló alatt a "villamosszék" hangja, de azért jó, hogy nem vágták ki. Óriási erővel szól és ellentmondást nem tűrően döngöl bele a betonba.

Nagyon szeretem azt a rész, mikor Jamesnek elmegy a mikrofonja. Szerintem kifejezetten jó ötlet volt, hogy bennehagyták vagy megcsinálták. A One-t szinte már megkönnyeztem annyira szépen szól, a dupla lábgép után pedig levegő után kapkodsz. A Memory Remains és a Wherewer I May Roam a lazulósabb rész, de egy hajszállal sem gyengébbek az előzőeknél.

A Cyanide különösen nagyot üt élőben, ezen a felvételen még egy-két kanyart ráver! Sokkal jobban szeretem az élő verzióját, mint az albumon szereplőt. Az ...And Justice For All az egyik legmonumentálisabb szerzeményük, méltó helye van a lemezen, én inkább a Blackendett játszottam volna, de egy szót sem szóltam.

A Master Of Puppetset szintén megbabrálta Lars egy picit és nagyon jó ötlet volt. A lemez egyik legerősebb dala, ha lehet ilyet mondani egy olyan albumra, ahol minden dal csillagos ötös. Brutális. A Battery elképesztő sebessége, tempója annyira gyilkos, hogy ilyenkor elszégyenlem magam, hogy gitározok. Esély sincs, hogy talpon maradj utána.

A végén jönnek az elmaradhatatlan többiek: Nothing else Matters, a Sandman, a legelső számuk a Hit The Ligts. Baromira jól sikerült! El sem hiszem, hogy 16-17 évesen ilyesmire képes egy pattanásos arcú kis srác!

A lemez zárásaként az Orion adja a végső csapást. Ez már koncertzaj nélkül. (A filmből kiderül, hogy miért.) Annyira szépen szól és annyira húz.... Áhh! Ezt meg kell hallgatni és utána még ezerszer meg ezerszer! Elképesztő.

10 pont


Infók:
Tracklist:
CD1
1. The Ecstasy Of Gold
2. Creeping Death
3. For Whom The Bell Tolls
4. Fuel
5. Ride The Lightning
6. One
7. Memory Remains
8. Wherever I May Roam
9. Cyanide
10. ...And Justice For All

CD2
1. Master Of Puppets
2. Battery
3. Nothing Else Matters
4. Enter Sandman
5. Hit The Lights
6. Orion



Műfaj: trash metal
Hossz: 100:57

Megjelenés: 2013. szeptember
Kiadó: -

3 megjegyzés:

  1. Jól bevált dolgok, kiváló minőségben.
    Nagyon kíváncsi vagyok már az új lemezre.
    Vajon merre mozdul majd a csapat?

    VálaszTörlés
  2. Válaszok
    1. Te itt vagy köztünk Pali? Nem is tudtam! :D

      Öröm.

      Törlés