Ha igazán beteg doom metalra vágysz, ajánlom figyelmedbe a
Marche Funebre elnevezésű belga csapatot. Ezek a srácok bizonyára nem
normálisak, pontosabban valami értelemben zavarodottak. Igen sok doom lemezt
átnyálaztam az elmúlt években, de ehhez foghatót ritkán hall az ember. Olyan
mély, olyan fájdalmas, vontatott, amit nagyon kevesen képesek megvalósítani.
Hirtelen az sem jut eszembe, hogy a 2013 őszén megjelent Roots Of Grief hogyan
került el hozzám, ki ajánlotta, de ez talán már mindegy is.
A névválasztás azonnal megérne pár gondolatot. Ugyanis ez
a Chopin által jegyzett Gyászinduló belga megfelelője. Gyászinduló? Mondtam
magamnak, ez érdekes lesz. Aztán megláttam a borítón, arccal egy gödörben
homorító félmeztelen női testet, szinte már kötelezőnek éreztem meghallgatni.
Hét dal, kicsit több mint egy óra, de ennyi fájdalom, sírás, kesergés régen
volt már egy lemezen.
