mastodon - emperor of sand

Várva várt Mastodon lemez a kezemben, felcsigázott hallgatóként, rajongóként vetem magam a dallamok közé. Ez valamikor a múlt hét második felében létrejött állapot rövid dokumentálása. Aztán a lemez, na az nagyon más mint, amire számítottam. Pár napig nem is igazán mertem, akartam még a barátaimnak se beszélni róla. Ízleltem, rágtam, újra és újra hallgattam. És most leírom, nekem hogy tetszik.

Ha a fent bedobott, szar hasonlatot tovább erőltetem, és egy mondatban próbálom megfejteni az Emperor of Sand nagylemezt, valahogy így kellene fogalmazzak; egy jól átgondolt, gitárokat az arcodba toló, pofásan szólózgató, dallamosságra hangsúlyt fektető hard rock lemez. Pont. Ez minimum meglepő a Mastodontól, és erős középre húzás az extrém metal vonaltól.

marilyn manson - the pale emperor

Megközelítőleg három hete azon gondolkodom, hogyan lehet ezt a kritikát megírni. Hogy fog kinézni ezen a blogon: az utolsó Marilyn Manson lemez jó. Akkor végül is ideírtam, nem mutat "csúnyán". Megkapom nyilván, hogy miféle dolog ez, de most kénytelen leszek bevállalni. Közel húsz éves az Antichrist Superstart, ami sosem volt a kedvencem, viszont mindenki felkapta rá a fejét. Elmondhatunk erről a több mint negyed évszázadról hideget-meleget, valahogy most mégis a figyelmetekbe ajánlom 2015 első megjelenései között érkező The Pale Emperor-t.

Túl sok jót a 2000-s évek végétől nem hallani sem a zenekarról, sem a koncertjeikről. Olvasom én a véleményeket, kerültem rendre a koncerteket. De ez, amit az új anyagon találtam igencsak meglepett. Letisztult, szimplán depresszív, ötletesen egyszerű, már-már desszert. Semmi fölösleges pózolás, nyafogás nincsen a lemezen, szimplán egy "jó nagy köröket" lefutott banda, kellemes meglepetése.