prong - ruining lives

Tommy Victor maga a Prong. Lassan harminc éve cserélgeti maga körül a bandát, de az alap koncepció ugyanaz. Trash alapokon nyugvó, modern metal az, amit a Prong képvisel. Aki emlékszik még a kilencvenes évek első felében kiadott három meghatározó lemezükre, tudja miről beszélek. Aki esetleg lemaradt volna erről a "szentháromságról", mindenképpen pótolja, mert felejthetetlen lemezekről van szó.

Persze a kétezres évek hajnalán kitört hanyatlás Victor csapatát sem kerülte el. Viszont egy gyengébb, majd egy méregerős visszatérő lemezzel újra felbukkant a banda, és jelezte, élnek, virulnak, nyomulnak. Ide illeszthető új lemezük, mely talán valamivel halványabb az előzőnél, mégiscsak igen tökös anyag lett. Címe a Ruining Lives, melyre mindössze kettő évet kellett várni a nagysikerű Caved Into Stone óta. Kiváló munka, igazi Prong anyag, a jobbak közül.

miserium - return to grace

Bár már egy év is eltelt a Miserium debütáló lemezének megjelenése óta, valahogy a mai napig váratott magára a kritika. Természetesen nem azért, mert olyan lesújtó véleményem lenne a zeneakadémista srácokról, egyszerűen egy igazán hosszan emészthető anyaggal nyitottak. Amit abban a pillanatban meg is értesz majd, ha végighallgatod a lemezt. Ezt a melankolikus, progresszív metal anyagot mindenki imádni fogja, aki a műfaj szerelmese.

Azok számára viszont, akik nincsenek mélyen belehabarodva az összetettebbnél-összetettebb témák hónapokon keresztül történő boncolgatásába, azoknak elsőre, és a példámból kiindulva másodikra sőt harmadikra is igencsak rágós lesz. Ettől függetlenül egy kimagasló zeneszerzői képességekkel megáldott, a szakma által nagyban támogatott, meglehetősen bátor társaságról van szó, akit mindenki figyelmébe ajánlok!

anti-mortem - new southern

Egy oklahomai elsőlemezes banda, akit a Nuclear Blast felkarol. Mindenképpen meglepő húzás, de ahogy elkezdtem hallgatni az Anti-Mortem, New Southern című korongját, rájöttem egy újabb rádió rock csapatról lévén szó, nem is akkora merészség ez a kiadóóriástól. Igazán dögösen, zsírosan dübörög a modern, kialakulóban lévő (igazából Amerikában már régen működő, Európát mostanság ostromló) irányzat. Elsőre meglehetősen erős az anyag, nehéz lenne nem megdicsérni, még akkor is, ha nekem kell még némi idő ezt a ’Nickelback’, ’Black Stone Cherry’ vonalon megjelent, amerikai marhapásztor rockhoz.

Van itt minden, masszív riffek, ízes szólok, csodálatos hangzás, végig egyformán jó minőségű nóták és egy vagány énekhang. Külön nem is merülnék el a részletekben, de a két gitáros megérdemli, hogy nevén nevezzük őket. Nevada Romo illetve Zain Smith két ígéretes fickó, az biztos. Viszont ez a patinás, tömény hangzás picit elrémiszt, valahogy én a porosabb cuccokat jobban szeretem. De ez már csak privát vélemény. A munka kiváló.

blood farmers - headless eyes

Meglehetősen érdekes társulás a New York-i Blood Farmers névre hallgató doom banda. Egy baráti kör, akik igazából nem is hasonlítanak zenekarra. Mármint külsőre igen, de összefüggő karrierjük nem igazán jegyezhető.  1989 és 1996 között két demó és egy nagylemez volt a termés, ami igencsak nagy hatással volt a doom rétegekre. Ezen a kiemelkedő sikeren felbuzdulva gyorsa fel is oszlott a nem létező zenekar. 2007-ben újra összejött s brigád, de nem feltétlen a lemezkészítés motiválta őket. Néhány koncert és jó pár örömzenélést követően mégis a minap napvilágot látott a második nagylemez. Tizenkilenc év után!

Az atmoszféra-teremtés királyai újabb anyaga a „megszokott” minőség. Hetvenes évekbeli horror hangulat, mindenféle a műfajra jellemző sötét gondolat nélkül. Ebben igazán nagyok a vérfarmerek. Dave Depraved (David A. Szulkin álnéven) horror körökben jegyzett író, dramaturg, a bandában egyébiránt gitáros/főnök már a nevet is, egy 72-ben jegyzett, nézhetetlen hollywoodi mozi után választotta. (Invasion Of The Blood Farmers) Első lemezük szövegvilága szintén erre a filmre épül. Pont úgy, ahogy második nagylemezük pedig egy 71-s Headless Eyes című, másik amerikai rettenet szövegkörnyezetét dolgozza fel, zeneileg.

crowbar - symmetry in black

2011 után végre új lemezzel jelentkezett a Crowbar. Kirk Windstein elsőszülött gyermeke igen komoly anyagot hozott össze, amiről sludge metal körökben csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Kirk apó még a Down-t is beáldozta saját zenekarának érdekében, és milyen jól tette. Nagy dobás ez a Symmetry in Black címre keresztelt anyag, sőt a színtér legkellemesebb meglepetése az elmúlt időszakban.

A 25 éves New Orleans-i banda 10. sorlemeze igazi ajándék a rajongóknak. Köszönet érte. Minden ízében, dühében, üvöltésében kiemelkedő. Minden eszközt felhasználva, vadul tépi le a hallgatóság fejét, és darálja be a műfaj rajongóit. De talán Kirknél jobban nem is lehetne egy bevezetőben összefoglalni, mire számíthatunk: "Nagyon büszkék vagyunk arra, amit sikerült véghez vinnünk ezen a lemezen! A zenekar céltudatossága, eltökéltsége és munkamorálja egyaránt elérte a történelmi csúcsot. Száz százalékosan készen állunk arra, hogy mozgásba hozzuk a kamiont, és soha többé ne is lépjünk többet a fékre. A Crowbart ezek után senki sem állíthatja meg! A Crowbar a szívem és a lelkem. Ez a zene a részem, hihetetlenül büszke vagyok rá. Óriási érzés minden energiámat és figyelmemet valami olyasmire fordítani, amit én magam teremtettem huszonöt évvel ezelőtt..."

ivan & the parazol - mode bizzare

Az Ivan & The Parazol egy újabb magyar reménysugár. Egy aprócska fény az alagút végén, ami arra enged következtetni, hogy vannak közöttünk olyan fiatalok, akik tisztelik a nagy öregeket, akik képesek megújítva hozzányúlni, ahhoz a múlthoz, ami ide vezette a mára igencsak düledező r’n’r ipart. Olyan lendülettel és hévvel nyomatják a 70’s évek „stadion” rockját, hogy minden másodpercben öröm hallgatni. Le a kalappal srácok!

Két hete az egyik elődöntőben, majd tegnap az ország legnagyobb fesztiválirodája és a közmédia által szervezett tehetségmutatójának döntőjében is volt szerencsém elcsípni Iván csapatának produkcióját. Mit mondjak, igazi show, tökéletes megjelenés hang és kép tekintetben egyaránt. Szóval teljesen megérdemelt a második hely, a rengeteg elismerő szó, és persze az ezzel járó kiemelt médiafigyelem.