Nem vagyok egy klasszikus heavy metal rajongó, de nyilván a
jobb előadók engem is megfogtak annak idején. Bírom az ízes szólókat, tetszenek
a dalszerkezetek, de általában az énekes vinnyogásai szoktak távol tartani a
műfajtól. Amit viszont nemrégiben találtam, az annyira profi gitáros munka,
hogy felőlem Oki is énekelhetné a szövegeket, akkor is meghallgatnám párszor.
Emberünk neve Chris Impellitteri. Bevallom férfiasan, a fickó számomra teljesen
ismeretlen volt, eddig. De amit az új, Venom című lemezén hallottam, gyorsan
motivált, hogy visszakeressem életpályát.
Egy méltatlanul háttérben tartott, kevés helyen ismert „gitár
fenoménról” van szó. Az hogy szólói kuriózumok, az még rendben, de hogy
dalszerzőként is ennyire profi azt nem gondoltam volna. Gondolok itt főleg
arra, hogy saját nimbuszát nem helyezi túlságosan előre, nem arról szólnak a
dalok, hogy „nézd, én mekkora gitáros vagyok”, hanem valóban dalok, olyan
gitártémákkal, amiket ritkán hall az ember.