impellitteri - venom

Nem vagyok egy klasszikus heavy metal rajongó, de nyilván a jobb előadók engem is megfogtak annak idején. Bírom az ízes szólókat, tetszenek a dalszerkezetek, de általában az énekes vinnyogásai szoktak távol tartani a műfajtól. Amit viszont nemrégiben találtam, az annyira profi gitáros munka, hogy felőlem Oki is énekelhetné a szövegeket, akkor is meghallgatnám párszor. Emberünk neve Chris Impellitteri. Bevallom férfiasan, a fickó számomra teljesen ismeretlen volt, eddig. De amit az új, Venom című lemezén hallottam, gyorsan motivált, hogy visszakeressem életpályát.

Egy méltatlanul háttérben tartott, kevés helyen ismert „gitár fenoménról” van szó. Az hogy szólói kuriózumok, az még rendben, de hogy dalszerzőként is ennyire profi azt nem gondoltam volna. Gondolok itt főleg arra, hogy saját nimbuszát nem helyezi túlságosan előre, nem arról szólnak a dalok, hogy „nézd, én mekkora gitáros vagyok”, hanem valóban dalok, olyan gitártémákkal, amiket ritkán hall az ember.

kamchatka - long road made of gold

A Kamchatka névre keresztelt svéd trió nem tétlenkedik. A tavalyi évben megjelent lemezük folytatásaként a nyár forró pillanataiban megjelentette új, hatodik sorlemezét. Fülbemászó, hatvanas-hetvenes évekbeli hard rock zenéjük tiszta felüdülés ebben a rekkenő hőségben. Country elemek, dögös gitárszólók, lendületes dalok és egy-két kiemelkedően dallamos sláger (például a Rain, személyes kedvenc) is helyet kapott a Long Road Made Of Gold című lemezen.

Ami a 70’s években simán hard rock, vagy blues rock néven ismert műfaj volt, a mai időkre némi mű recsegéssel stonerré vált. Ez nekem picit érdekes, de majdnem mindegy hogyan definiálnak egy műfajt, ha a zene tetszik, amit hallasz. A Kamchatka esetében nagyon tetszik, szóval nevezzétek ahogy akarjátok. Ezek a svéd fickók kellemes perceket okoznak egy ilyen tarhonyaszárító hőségben.

between the buried and me - coma ecliptic

Talán hibát követek el, amikor ezt a kritikát megfogalmazom. De szögezzük le az elején, nem is feltétlen kritika lesz ez, inkább egy privát vélemény. Szóval semmi sértődés, semmi mutogatás, hogy minek. Úgy éreztem, hosszas dilemmázás után véleményt formálok erről a modern dologról. Az előadót nemes egyszerűséggel Between The Buried And Me névre keresztelték. Most ezt hagyjuk, lemezük címe pedig Coma Ecliptic.

Ez az egész dolog egy kifejezetten újszerű megközelítése a metal zenének. Ráadásul egy olyan korongon, ahol a történet végig fut minden számon. Szóval egy komplett sztorit mesélnek el nekünk a fiúk, a maguk módján. A minimum, hogy betegek a srácok. Aztán majd szépen mindenki maga eldönti, mire jó ez a lemez. Ami egyébként bőven tartalmaz kiváló gitárfutamokat, hörgést, magas férfi vokált, ügyes dobtémákat, de ugyanilyen arányban találsz majd zongorát, számolatlan szintetikus, gépies effektet és jó pár olyan dolgot, amit én semmiképpen nem részesítenék előnyben.