john garcia - and the band of gold

John Garcia Kyuss múltja megkerülhetetlen. Ahogy az egész zenekar lekalapálta a „sivatagi rock” alapjait a kilencvenes évek első felében, úgy alkotói a 21. századra szépen önálló életre keltek. Homme kollégát kevés rock rajongónak kell bemutassam, az által képviselt, „modernebb” irány roppant menő, de kicsit távoli. Aztán ott van Bjork, aki tovább tolja a hippi életérzést, és nagy ívben szarik bele, ki mit gondol róla. Végül pedig itt van Garcia, aki talán a legjobban ragadta meg a múltban kovácsolódott előnyeit. Legalábbis nekem úgy tűnik.

Ahogy első szólólemezéről megemlékeztünk, pont úgy maradt el a második anyag. Viszont, idén január 4-én megérkezett a harmadik szóló korong, ami eltér ugyan az elsőtől, de kiválóan megmutatja, mit lehet szeretni John zenei felhozatalában.

blues pills - lady in gold live in paris

Az Iron Maiden koncertlemezig nem volt „élő lemez” kritika a blogon, de minden sorozat megszakad egyszer. Pláne, ha a következő anyagunk is egy koncertfelvétel bemutatásáról szól majd. Márpedig a Blues Pills párizsi felvételét nem lehet szó nélkül hagyni. Valami megmagyarázhatatlan okból a bemutatkozó anyagukról (Blues Pills, 2014) nem írtam véleményt. Pedig nagyon tetszett.

Majd jött a következő sorlemez, a Lady in Gold, amit tudom, sokat hallgattam, valahogy mégsem ütött át teljesen. Viszont már akkor felrajzoltam a naptárba, mikor érkezik az egyre jobban összerázódó, svéd rock csapat hivatalos koncertkiadványa. Hát itt van, és újra levettek a lábamról, mi tagadás.

kamchatka - long road made of gold

A Kamchatka névre keresztelt svéd trió nem tétlenkedik. A tavalyi évben megjelent lemezük folytatásaként a nyár forró pillanataiban megjelentette új, hatodik sorlemezét. Fülbemászó, hatvanas-hetvenes évekbeli hard rock zenéjük tiszta felüdülés ebben a rekkenő hőségben. Country elemek, dögös gitárszólók, lendületes dalok és egy-két kiemelkedően dallamos sláger (például a Rain, személyes kedvenc) is helyet kapott a Long Road Made Of Gold című lemezen.

Ami a 70’s években simán hard rock, vagy blues rock néven ismert műfaj volt, a mai időkre némi mű recsegéssel stonerré vált. Ez nekem picit érdekes, de majdnem mindegy hogyan definiálnak egy műfajt, ha a zene tetszik, amit hallasz. A Kamchatka esetében nagyon tetszik, szóval nevezzétek ahogy akarjátok. Ezek a svéd fickók kellemes perceket okoznak egy ilyen tarhonyaszárító hőségben.