joe bonamassa - blues of desperation

Joe Bonamassa egy korszakos zseni. Mi sem igazolja ezt jobban, mint a nemrég megjelent, második, csak saját szerzeményeit tartalmazó, Blues Of Desperation címre keresztelt nagylemeze. Bár az előző sorlemez, a Different Shades Of Blue szintén magával ragadó, agyafúrt és kimagasló volt, az idei korong még arra is rátesz egy jó nagy lapáttal.

Amikor Gary Moore meghalt, hagyott bennem egy komoly űrt. Sokat töprengtem azon, hogy ki lehet majd az a nemzetközi előadó, aki betölti mindezt. Vagy lehet-e egyáltalán ilyen zenészt találni még? Aztán pár hete megkaptam ezt a lemezt és rájöttem, az első számú jelentkező erre a posztra nem más, mint Joe Bonamassa!

joe bonamassa - different shades of blue

Joe Bonamassa egy amerikai rock-blues énekes-gitáros. Akit valami oknál fogva az idén megjelent stúdiólemezéig még csak hallomásból sem ismertem. Emiatt be is írtam magamnak egy írásbeli figyelmeztetést, de az legyen a mentségem, hogy a fickó igazából Észak-Amerikában népszerű. Viszont ott már annyira, hogy szépen lassan áthallatszik a vén kontinensre az a zaj, ami körülveszi. És kérem szépen nem alaptalan az, ahogy az amerikaiak a tenyerükön hordozzák. Egy zseni. Gary Moore halálával én úgy gondoltam, ez a fajta blues szépen elmúlik. Szerencsére nagyot tévedtem.

Joe fiatal kora ellenére (37 éves) már régen a nyomában jár mindannak, amit klasszikus angol blues zenének nevezünk. A képzavar jogos, hiszen tősgyökeres amerikai révén hogy a francba sajátította így el ezt a műfajt? Hangszergyártó apukája sokat tehet erről, hiszen apró gyermekként szippantotta magába a legjobbak tiszteletét, tanult a legnagyobb mesterektől. Az pedig, hogy a ködös Albion hangulat ragadta magával, az már csak külön öröm a magamfajta beszűkült kelet-európai zenerajongónak. Óriási köszönet érte!