2014. december 16., kedd

joe bonamassa - different shades of blue

Joe Bonamassa egy amerikai rock-blues énekes-gitáros. Akit valami oknál fogva az idén megjelent stúdiólemezéig még csak hallomásból sem ismertem. Emiatt be is írtam magamnak egy írásbeli figyelmeztetést, de az legyen a mentségem, hogy a fickó igazából Észak-Amerikában népszerű. Viszont ott már annyira, hogy szépen lassan áthallatszik a vén kontinensre az a zaj, ami körülveszi. És kérem szépen nem alaptalan az, ahogy az amerikaiak a tenyerükön hordozzák. Egy zseni. Gary Moore halálával én úgy gondoltam, ez a fajta blues szépen elmúlik. Szerencsére nagyot tévedtem.

Joe fiatal kora ellenére (37 éves) már régen a nyomában jár mindannak, amit klasszikus angol blues zenének nevezünk. A képzavar jogos, hiszen tősgyökeres amerikai révén hogy a francba sajátította így el ezt a műfajt? Hangszergyártó apukája sokat tehet erről, hiszen apró gyermekként szippantotta magába a legjobbak tiszteletét, tanult a legnagyobb mesterektől. Az pedig, hogy a ködös Albion hangulat ragadta magával, az már csak külön öröm a magamfajta beszűkült kelet-európai zenerajongónak. Óriási köszönet érte!

Ez a poszt nem az életművéről szól ígérem, de pár apróságot mindenképpen meg kell említeni a szerzővel kapcsolatban. Tizenkét éves korában már B.B. King előtt játszott! 2001-ben jegyezte első lemezét. Legnagyobb hatással Gary Moore és Jimmy Page volt az ifjú gitártehetségre, aminek nyomati a mai napig nem eresztett. Szerencsére.

Different Shades Of Blue címmel idén megjelent lemeze az első olyan anyag, amely kizárólag saját szerzeményeket tartalmaz. Eddig nem ez volt jellemző a zenészre, viszont idén úgy gondolta teljes egészében megmutatja magát a végletekig duzzadó rajongótáborának. Külön szeretném üdvözölni ezt a csodálatos ötletet! Egy kiemelkedően profi, az utolsó vonásokig átgondolt, de egyáltalán nem túljátszott, mestermunka született.

Persze blues zenéről van szó, fúvósokkal, bárzongorával, szédítő szólókkal, lassú ütemekkel és nyomokban némi countryval fűszerezve. Minden egyes dalban ott tolakodik a dög, az őserő, amitől ez a lemez még kiválóbb lett, ha lehet így fogalmazni. Remek szerző, ezt most minden fanyalgónak megmutathatta, és rengeteg új rajongót is szerzett ezzel az anyaggal, abban biztos vagyok.

Nyilván ki kell emelni, hogy a blues határai valami paradox módon mégiscsak kötöttek. Így nyugodtan rá lehet majd sütni, hogy ugyan kérem ezt már százan eljátszották. Meglehet, de nem ebben a formában, ezzel a tartalommal. Hallani kell benne azt a fajta őszinte emberi tényezőt, amit csak nagyon, de nagyon kevés zenész képes szerzeményeibe tölteni. Joe Bonamassanak ez sikerült.

Felesleges a nótákat külön vizsgálni, ha bírod az ilyen muzsikát egyben fog tetszeni. Ha már ismerted a fickót, akkor megint csak teljesen felesleges boncolgatni a munkásságát. Nyugodtan merem ajánlani mindenkinek, aki tudja mi az hogy blues. Esetleg tetszett néhány Hendrix szerzemény, vagy épp csodálattal tudod figyelni Tátrai Tibi gitárjátékát, akkor ettől a lemeztől is lepisálod majd a bokádat!

Értékelés: 5/5


Infók:

Tracklist:
1. Hey Baby
2. Oh Beautiful!
3. Love Ain't a Love Song
4. Living on the Moon
5. Heartache Follows Wherever I Go
6. Never Give All Your Heart
7. I Gave Up Everything for You, 'Cept the Blues
8. Different Shades of Blue
9. Get Back My Tomorrow
10. Trouble Town
11. So, What Would I Do

Műfaj: blues
Megjelenés: 2014. október 1.
Kiadó: Mascot Label Group

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése