exodus - blood in, blood out

Már legalább három hete forog a lejátszómban az Exodus új lemeze. Valahogy mégis kivártam eddig a pontig ezzel a kritikával. Talán nem a kritika a legjobb szó, egy ekkora trash óriás lemezének a véleményezésére, de hirtelen nem jut jobb az eszembe. Igencsak pozitív előjáték zajlott a megjelenés évben. Steve "Zetro" Souza visszatért, Kirk Hammett szólót játszik a lemezen, Gray Holt a Slayer teendői mellett megfelelő időt tudott szánni az anyag megírására és felvételeire. Mit lehet erre mondani, lássuk a csodát!

Én személy szerint is nagyon vártam a lemezt, amikor megérkezett szinte egyből beszereztem és hallgatni kezdtem. Gondoltam magamban, egy ekkora jelentőségű felvételt nem fogok napok alatt kiértékelni, itt nem "gyors kajáról" van szó. Hagytam hát érni jó sokáig. Az első fellángolásom pár nap alatt alábbhagyott, sőt volt legalább két rövid periódus, amikor pihentettem. Mostanra viszont újra a lejátszóba került az anyag, így mindenképpen ideje volt megfogalmazni a véleményem.

Az elején - leszámítva azt a szar intrót, amit nem igazán tudok megérteni - földbe döngölt a cucc. Olyan erővel bújik ki a trash, minden erejével a lemezről, amit talán még soha nem hallottam. De legalábbis nagyon ritkán. Zetro mester ötven évesen úgy nyomja, mintha tegnap kapott volna először lehetőséget mikrofon mögött bizonyítani. Sok negatív megjegyzést kapok majd ezért, de véleményem szerint Ő a legjobb trash énekes jelen pillanatban.

Nem szándékozom zeneileg párhuzamba állítani egyetlen Exodus lemezzel sem a Blood In, Blood Out-ot. Amit viszont a fejlődés - amennyiben beszélhetünk ilyenről, egy harminc éves zenekar esetében - számlájára írok, az a dalok tömörsége. Nincsenek nyolc-tíz perces, nehezen emészthető dalszörnyetegek. Frappáns, vagány odavágás van, se több se kevesebb. Úgy, ahogy ezt csinálni kell.

Tökéletes, száraz, nyers hangzás. Úgy szól a lemez, ahogy azt elvárhatja egy földi halandó. Szépen elöl vannak a gitárok, jól hallható a basszus, feszes a dobhangzás, az ének nincs agyonnyomva. Pont olyan, mint amilyennek lennie kell. A vendégzenészekkel sokat nem foglalkoznék külön. Az intró idegesítő, Chuck Billy kiválóan bömböl, és végre van hivatalos anyagon rögzített Kirk Hammett szóló, Exodus lemezen. Bár képességeit tekintve Kirk elmarad Gray és főleg Altus mögött, de jól felismerhető, ízes játéka kellemesen színezi az anyagot.

Ezzel a résszel érünk pontosan oda, ahol némi kivetnivalót találhatunk a lemezen. Magam részéről van még egy kritikus pont, de a gitárszólók, a riffelések ezen a felvételen valahogy "csak" jók, ahelyett, hogy bitangok lennének. Nyilván fanyalgás ez nem több, de számítottam valami rendhagyó, meghatározó áttörésre ebben a tekintetben. Viszont nem kaptam meg. Nyilván a világ trash bandáinak 99% lelkét eladná egy ilyen minőségű anyagért, de én egy hangyányival többet vártam két ekkor gitár fenoméntól . Hangsúlyozni szeretném, hogy ez mindössze érzéseken alapuló, saját vélemény. Úgy ahogy második, még kevésbé védhető negatívum szintem a már-már túl agresszív énektémák. Ezt végképp nem részletezem, ez egy újabb saját érzés, amivel persze messze nem kell egyet érteni.

Összességében ez az anyag lesz az idei év trash metal lemeze, ehhez nem férhet kétség. Kiváló hangzás, csodálatos zenei megoldások tömege, agresszív hangulat, retro borító, profi munka.

Értékelés: 5/4,5

Infók:

Tracklist:
1. Black 13
2. Blood In Blood Out
3. Collateral Damage
4. Salt the Wound
5. Body Harvest
6. Btk
7. Wrapped In The Arms Of Rage
8. My Last Nerve
9. Numb
10. Honor Killings
11. Food For The Worms
12. Angel of Death (bonus)

Műfaj: trash metal
Megjelenés: 2014. november
Kiadó: Nuclear Blast