2014. március 1., szombat

supersuckers - get the hell



A Supersuckers kifejezés angolul röviden és nyomdafestéket tűrően annyit tesz: Teljesen balekok. (mondjuk, ezt persze lehetne a végtelenségig fokozni) Milyen lehet az a banda, aki ezt a kifejezést választja magának, mint név? Ráadásul ezt büszkén, lassan 25 éve magán hordozza? Aki ismeri a munkásságát ennek a punk / rock ’n roll brigádnak attól külön elnézést kérek! Legalább annyira gyenge ez a név, véleméynem szerint, mint mondjuk ez a felvezető. 

Lemmy röviden annyit mondott a zenekarról hogy, aki nem szereti a Supersuckerst, az nem is tud semmit a rock ’n roll-ról. Vagy fogalmazott úgy még az Öreg, egész egyszerűen ez az Ö egyik kedvenc bandája. Itt már kezdet világossá válni számomra, mindenképpen feltérképezem az amerikai srácokat. Zenéjüket meghallva elsőre úgy gondoltam Lemmy viccelt, mi lehet jó egy ilyen divat punk, primitív moslékban? De ahogy egyre többet olvastam a csapatról, megnézegettem fotókat, videókat, hogy is mondjam. Primitívnek primitív, de az életérzés igencsak megbújt a sorok között. Ezek a palik keményen az ötvenes éveikben járnak, úgy néznek ki, mint akik éppen a sittről szabadultak és emellett teli torokból, fiatalokat megszégyenítő lendülettel nyomatják ezt a punk-rockot. Hajrá! 

Új lemezük, a Get The Hell sem egy bonyolult témakör.  A nyitó két dal kiválóan működik, majd némi hanyatlás tapasztalható. De ez a műfaj inkább az élő fellépésekben őrzi erejét, mintsem a stúdióban. Ezért is nehéz az ilyesforma anyagokat rendesen megítélni. Bringázni a kora tavaszi napsütésben, nézni a sétáló lányok vonagló valagát és közben a füledbe üvöltik, hogy igenis érezd jól magad! Vannak pillanatok, amikor ez megy. A napokban is értek hasonló élmények. Vagy szimpla utazáshoz tökéletes aláfestő, háttérzene. Viszont a büdös életben nem tenném a lejátszóban, ha „zenét” akarok hallgatni. 

Van rengeteg felesleges káromkodás, több stílus összemosása. Mégis tíz percen belül – ha nincsen jól pozícionálva, a fent említett példák – teljes érdektelenné válik. Maszlag, csapkodós, részeg punk banda benyomását keltik. Ettől még megérdemelt helye van a rock történelemben, még ha nem is fényes. 

Sokat nem fogom hallgatni, viszont biztosan megyek majd olyan messze, hogy ennek a lemeznek a lendülete keljen a holtpontokon átlendülni. A három éves lányomnak is tetszik a ritmusa, mi kell még? Mélységeket és mondanivalót senki ne várjon. A negyed évszázados küzdelemért azért óriási köszönet, de pont a középszerűségük miatt soha nem lett és várhatóan most már nem is lesz a zenekarból.  Nagyszopás! 

Értékelés: 5/2,5



Infók:
Tracklist:
1. Intro
2. Get The Hell
3. Something About You
4. Fuck Up
5. High Tonight

6. Pushin' Thru
7. Never Let Me Down Again
8. Gluttonous
9. Disaster Bastard

10. Bein' Bad
11. That's What You Get
12. Shut Your Face
13. Rock On





Műfaj: punk rock
Hossz: 37:48
Megjelenés: 2014. január
Kiadó: Acetate Records

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése