2014. november 5., szerda

pallbearer - foundations of burden

A Pallbearer egy viszonylag friss, a ma tomboló doom őrület egyik tehetséges újonca. Valami olyan érzése van az embernek, amikor ilyen bandákba botlik, hogy a Black Sabbath újraélesztés óta minden fiatal srác Ozzyékat akarja utánozni. De a lehető legközelebbről véve, nem ám saját ötletekkel átitatva, inkább csak magabiztosan eljátszva a száz éve ismert dolgokat. 

Szerencsére a Pallbearer nem ebbe a kasztba tartozik. Kiválóan felismerhetők ugyan a kora hetvenes évekbeli hatások, valahogy a srácok ügyesebben nyúlnak a múlthoz, mint számolatlan pályatársuk. 2008-ban jöttek az első demoval, ami meglehetősen nagy port kavart. Majd két évvel később érkezett az első teljes értékű album, ami minden tengerentúli szaklap magasra emelet. Ilyen helyzeti előnyből/hátrányból jelent meg napjainkban a második lemez, melynek címe Foundations of Burden.

Első hallásra ez a lemez se több-se kevesebb az előző folytatásánál. Vagy inkább a nagy öregek kedvenc dallamainál. Viszont többszöri nekifutás után egyre kellemesebb, és kimagaslóbb lesz az egész mű. Sokadik lejátszás után kezdtem érteni, hogy itt egyben kell értelmezni az anyagot. Több nagyon finom utalás van a dalok között. Persze az is lehet, hogy ezt mind én magyarázom bele, de számomra így bontakozott ki a felvétel.

Az énekes Brett Campbell hangja a fiatal Ozzy Osborne és Geddy Lee között mozog. Talán az egész korong legerősebb karaktere. De kiemelhetjük a basszusgitárt és a dobot is. Mindkét hangszer kiemelkedő profizmussal fűzi egybe a sok esetben szétesésnek indult dalokat. Ha már ez szóba került, nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy több dal a szétesés határán mozog. Annyira belassult mackóvá változik több helyen az egész, ami már nekem is sok. Pedig köztudottan imádom ezeket a dallamokat, és a műfajt. Nekem ezzel kapcsolatban olyan érzésem van, mintha direkt, dacból próbálnák az alsó határaikat keresni a fickók. Pár helyen átesnek a ló túloldalára.

Ettől még ez a lemez a többi, kezdő doom lovag közül a jobbak körébe való. Jól hallható a profi hozzáállás, és a kiváló hangmérnöki munka. Bár olvastam olyan amerikai lapokban, hogy inkább fejhallgatóra kevert történetről van szó, nagyobb tereken, kihangosított körülmények között már nem olyan vad az egész hangzás. Én ebből semmit nem tapasztaltam, bár a szobai hifitől nagyobb cuccra nem biggyesztettem a felvételt.

Értékelés: 5/4



Infók:

Tracklist:
1. Worlds Apart
2. Foundations
3. Watcher in the Dark
4. The Ghost I Used to Be
5. Ashes
6. Vanished

Műfaj: doom metal
Megjelenés: 2014. augusztus
Kiadó: Profound Lore Records

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése