kreyskull - tower witch

Kreyskull, mond nektek ez a név valamit? Nem. Hogy miért? Mert egy vadiúj finn rock-metal együttesről van szó. Sokat megélt, underground szupergrupp ez az ezer tó országából, finn kiadóval, és telis-tele ötletekkel. Hogy mi is ez pontosan? Egy kiváló doom formáció egy profi blues gitárossal. Na ehhez mit szóltok? Már vagy negyvenszer körbejárta a lejátszót a lemez és nem igazán tudom/akarom cserélni. Meglepő, velős, izgalmas és valami teljesen újszerű folydogál ki a hangfalakból.

A srácok saját magukat heavy doomnak definiálják. Szarul hangzik, viszont amit a lemezen találsz majd, az nem. Valami olyasmit képzelj el, mintha a Jethro Tullt, Black Sabbathot, Led Zeppelint kevernéd össze, és az egész valami megdöbbentően dögös hangzásban szólalna meg. Ez igen, csettintettem a nemzetközi kritikákat olvasgatva.

Kari A. Killgast énekes hangja lehengerlően erős, leginkább Rob Halford mesterre hasonlítható. Elnézést a sok párhuzamért, de nehezen megfogható számomra a történet, és igyekszem kedvet csinálni a leendő rajongók számára. Mert kérem szépen ez nagyon rendben van.

Minden dal döngöl, ahogy a doomtól várható. Viszont minden szám tartalmaz valami olyan játékosságot, amire csak kifejezett profi zenészek képesek. Nem mellesleg ezzel emelkedik a lemez a nagy átlag fölé, hiszen így minden hallgatásnál marad kellemes meglepetés, eddig észre nem vett ötlet. Tátott szájjal bámulom a lejátszót, kifejezetten telitalálat ez a részemről.

A gitárszólókról külön fejezetet kellene írni, viszont ebbe most nem megyek bele. Fülemnek kedves, ízes blues szólók sokasága bújt el a lemezen. Ha bírod a Tátrai -féle íveket tetszeni fog, amit hallasz. Tényleg nagyon érdekes, hogyan lehet ezt egy alapvetően doom ritmusokból építkező zenei alapra ilyen profin illeszteni.

Van azért egy gyenge pont is, nyilván másnak lesz több is. Elnézve a klipet ez az énekes fickó meglehetősen fura fazonnak néz ki. Talán olyasmi ez számomra mint Belladonna az Anthrax frontvonalában, egyszerűen nem bírom megemészteni a fizimiskáját. Pont ez a helyzet itt is. De az audio formátumok nagy előnye, hogy nem tartalmaz vizuális anyagot, így ezen gyorsan át tudtam lendülni.

Igazi doom formátum, kilenc szám, bő negyven perc. Retro borító. Sátánista szövegvilág, semmi különös. A hangzás a 70-s évek megszólaltatása mai minőségben. Gondolom analóg módon rögzítették, de ettől még a finn profizmus egyből kidörren. Új csapat révén még nehéz megjósolni merre fordul majd a történet, én nagyon szorítok nekik.

Értékelés: 5/5

Infók:

Tracklist:
1. Night ot the Waking Octopus
2. Abomination Jungle
3. The Man Who Lived Before
4. Tower Witch
5. Forest of the Great Unknown
6. Soulway Station
7. Evil Absolute Blues
8. El Chupacabra
9. Kingdom Falling

Műfaj: doom metal
Megjelenés: 2014. október
Kiadó: Inverse Records