wall of sleep - no quarter given

A Wall Of Sleep a Mood másik öröksége a Magma Rise mellett. Pontosabban először lett a WOS, majd jó pár év közös zenélés után Holdampf Gábor elköszönt régi tettestársától Füleki Sanyitól és megalapította Magyarország mára legsikeresebb doom bandáját a Magma Riset. Hogy miért ezzel kezdem ezt a posztot? Hamarosan megtudjátok.

Rövid válaszom annyi, hogy a szeptemberben megjelent Wall Of Sleep lemez, melynek címe No Quarter Given már nem doom. Legalábbis nem ortodox doom az biztos. Erős kalandozás a Trouble vonaltól egészen a DIO által fémjelzett Sabbathig. Jó sok hard rock elemmel, és számolatlan Hammond orgonával. Bizony, a lemez meglehetősen érdekes felvétel, de már nem az a klasszikus értelembe vett, morajló doom. Hozzá kell szokni.

Füleki Sanyi több kérdésemre is választ adott egy interjúban, amit a napokban olvastam. Az irányváltásnak, ahogy fogalmazta, a zenei határok tágításának fő oka Holdampf Gábor kiválása és az új énekes személye Cselényi Csaba. Egészen egyszerűen az énekhangjuk eltérő. Csaba hard rockosabb orgánuma több lehetőséget kínál. Ezt pedig meg is ragadja a banda, és egészen érdekes kicsapongások tapasztalhatóak a lemezen. Igazság szerint már csak nyomokban tartalmaz doomot ez a kilenc számos felvétel.

Számomra ez picikét fájó, mivel a Magma mellett őket tartottam a magyar doom vonal zászlóshajójának. Ez mostanra megváltozott. Természetesen ez nem negatív kritika, csak megjegyeztem, hogy doom bandaként mára szinte megszűnt létezni a WOS. Viszont a No Quarter Given egy meglehetősen erős cucc. Jó sok rajongó fordul majd el a csapattól emiatt, de borítékolhatóan több új arc csatlakozik majd a táborhoz. Ennek biztosítéka a szeptemberi Hammer mellékletben beszerezhető CD. Mára ez egy jól bevált megjelenéséi forma, és ha a Hammer mellékleteinek jelentősebb része szemét, pár érdemes magyar banda csak így tud a felszínen maradni. Többek közt a WOS is.

Az egész lemez ének centrikus. A szólók, a dallamvezetések mind a vokált támasztják alá. Hozzá az orgona kialakít egy olyan képet, amit talán klasszikus rocknak nevezhetnénk. Az ikerszólók ezt tovább emelik, de ne várjon senki heavy metal ízt. Megmaradt jó néhány helyen a doomos zakatolás, de nem restek a srácok kiugrani ebből a mélységből. Talán a DIO által fémjelzett Sabbathhoz lehetne a leginkább hasonlítani az egész művet.

Van néhány szám, amit szívesen átléptetek majd. Összességében egy jó érett, hosszú munka eredménye ez a lemez. Ajánlom mindenkinek, akinek túl sötét a klasszikus doom, és azoknak is, akik a Van Helen féle hard rockhoz vannak szokva. Több kellemes meglepetés fogja őket érni. Nagyon kíváncsi vagyok innen hova vezet a banda útja. November 13-án a Trouble vendégeként a Dürrer Kertbe. Ezt követően elképzelhető, hogy újabb négy évet kell majd várni az új anyagra.

Értékelés: 5/3,5

Infók:

Tracklist:
1. No Quarter Given
2. Hey Annie
3. Twelfth-Night Fight
4. Reborn in the Daylight
5. The Last Decade
6. Burst Into Flames
7. Behind This Wall
8. Moon Street Lady
9. Dusk of Madness

Műfaj: doom metal / hard rock
Megjelenés: 2014. szeptember
Kiadó: Nail Records