2014. október 29., szerda

the haunted - exit wounds

A The Haunted számomra kellemes meglepetést okozott 2011-ben, az Unseen megjelenésével. Később, amikor napvilágot látott a zenekaron belüli feszültségtenger már kevésbé értettem, tudtam elfogadni ezt a radikális változást a svéd death fenegyerekeitől. Értem ezt úgy, ha merőben mást kívánsz megvalósítani zenei térem, mint amit eddig tettél, miért kell szétverned egy jól működő bandát, ahelyett hogy szólóban, vagy más néven, más csapattal tennéd mindezt? Nem értem Jensen Úr!

De ez a poszt szóljon inkább az új lemezről, mintsem a múlt sérelmeiről. Az idei év októberében érkezett, Exit Wounds címre keresztelt anyag más lett, mint az utolsó sorlemez. Valami olyasmi, ami a kétezres évek első felében igen vagány lett volna. Ismerve a csapat előbb említett belső feszüléseit, így inkább egy gyönge visszakanyarodásként hat. Persze mindenki döntse el maga, mennyire maradt őszinte számára a The Haunted.

"Peter, Anders és Per kilépésének egyik oka az volt, hogy az akkori felállással készített két utolsó lemezünk (Versus és Unseen) nem volt túl sikeres. Mi 13 éve professzionális zenészként élünk és pénzre van szükségünk, hogy kaját tegyünk az asztalra és kifizessük a rezsit otthon. Ha nem tudsz pénzt csinálni a zenédből, akkor nagy bajban vagy. Szóval, úgy gondolom ez fontos szerepet játszott ebben. Mind e mellett csalódottak és frusztráltak voltunk amiatt, hogy az emberek nem értették meg az Unseen-t" – mondta mindezt a napokban Patrik Jensen. Azért ezt elég nehéz szó nélkül hagyni, és igen nehéz a szavak őszintesége mellett úgy elhaladni, hogy nem a megélhetési zenészt halljam az új lemezen.

Marco Aro énekes reaktiválása kiváló ötlet, hiszen a csapat rajongói egyértelműen őt kedvelik. Zenei vonalon is az első három lemez hangzását kapjuk végtelenül profi módon megszólalni. De azért mert ügyes a hangmérnök, és jó a stúdió a számok még lehetnek nevetségesek. Jómagam nem tudok röhögni ezen, de a keserű szájíz már a negyedik nóta után megjelenik, és sajnos az igen hosszúra sikerült, 14 track alatt végig megmarad.

Ez a HC hatás, reaktiválás valahogy úgy hat rám, mintha azt suttogná, „hogy ok, régen ebben nagyon jók voltunk, ma már senkit nem érdekel, de hátha megvennék a régi srácok ezt a lemezt.” Nyilván nehéz a csapat körüli huzavona nélkül értelmezni, hallgatni, kritizálni az anyagot, de ettől azért ütősebb választ is adhattak volna az aggódó tábor még ma is népes tömegeinek.

Leginkább az zavar, hogy teljesen üresek a számok. Olyasmi, mint ha a fiókból húzták volna elő az eddig nem felhasznált dolgokat, felpolírozták volna 2014-s hangzással, régi-új énekesünk úgyis megmenti az egészet az oltári bukástól. Nálam ez nem jött be, nálam nem menti meg semmi ezt a muszáj lemezt.
Természetesen nem akarok senkit eltántorítani az anyag megvásárlásától, meghallgatásától. De túl sok jóra ne számíts. Adj neki esélyt, aztán döntsd el magad, mit ér ez ma. Félek, hogy a válasz rövid és tömör lesz: „semmit!”

Értékelés: 5/2

Infók:

Tracklist:
1. 317
2. Cutting Teeth
3. My Salvation
4. Psychonaut
5. Eye of the Storm
6. Trend Killer
7. Time (Will Not Heal)
8. All I Have
9. Temptation
10. My Enemy
11. Kill the Light
12. This War
13. Infiltrator
14. Ghost in the Machine

Műfaj: death metal / HC
Megjelenés: 2014. október
Kiadó: Century Media Records

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése