kövületek #6 - faith no more - angel dust

Tizenegy éves voltam, nyári szünet tombolt, keresztanyámékhoz utaztam. Unokabátyám várt a buszvégnél. Majd beszálltunk kétütemű Trabant kombijába, ahol az Angel Dust lemez szólt a kazettás magnóból. Legalább negyedórát kellett kocsikázni a házukig, én végig döbbenten hallgattam a zenét. Amikor leparkolt, megkérdeztem, mégis mi a fene ez? Faith No More!

Ennek 25 éve, de ennyi idő távlatából is igencsak emlékszem, hogy a Pokolgép – Ossian – Deep Purple hármas által markánsan irányított zenei beállítottságom mekkora „csorbát” szerzett azon a fülledt nyári délutánon. Mindkét vendégségbe töltött hete a lemez ronggyá hallgatásával töltöttem. Viszont fingom nem volt, mit hallok, csak tetszett jó pár fülbemászó dallam, amit nem bírtam kitörölni a fejemből.

twelve foot ninja - outlier

A minap kaptam egy zenekarötletet, „nézd ezt meg, tiszta Faith No More”! Na mondom, oké, ki lehet olyan agyament, hogy FNM nyomára lépjen és megpróbálkozzon valami hasonlóval?! Az előadó a Twelve Foot Ninja, második lemezük címe, amit fent említettek, az Outlier. Ez a kiindulási pont, ahol még nem tisztázott, hova fut majd ki ez a kritika, de annyi bizonyos, hogy egy igen érdekes darabra bukkantam.

Elnézegetve a borítót, valami amerikai, modernkedős riffbandára számítottam, a Five Finger Death Punch környékéről. Túlságosan nem mentem mellé, leszámítva, hogy a csapat ausztrál, csöppet sem veszik magukat komolyan, ellenben tartalmaz zenéjük bőven az amerikai zenekar vonásaiból. Persze van itt bőven más nyúlás is. A Faith No More egyrészt azért, mert Nik Etik énekesnek igazán hasonlatos hangja van, mint Patton mesternek, másrészt zenei megoldásokban szintén visszaköszön néhány ismert tétel.

faith no more - sol invictus

Eljött az ideje, hogy több nap folyamatos hallgatás után megformáljam véleményemet az új Faith No More lemezről. Nem lesz egyszerű menet, hiszen sikerült az öregedő srácoknak egy tökéletesen megosztó anyaggal előbújni közel húsz év hallgatás után. Persze nem ismeri a FNM-t, aki ezen egy picit is meglepődik, hiszem a csapatra mindig a határok átlépése, a műfajok összemosása és a polgárok kifejezett pukkasztása volt a legjellemzőbb. Erről az útról nyugdíj előtt sem voltak hajlandóak letérni.

És milyen jól is teszik. Számomra pont olyan lett ez a lemez, amilyennek nagyjából elképzeltem. Bár 18 év kihagyás után az ember igen nehezen tud bármit is elképzelni, de valahogy erre számítottam. Egy kis alibire, egy kis biztonsági játékra, pont annyira tökéletesen felismerhető hangvételre és talán pont ennyire nyugodt kicsengésre, mint amit ettől a Sol Invictus-tól megkaptam.

mastodon - once more ‘round the sun

„Még egyszer a Nap körül” címmel jelent meg az amerikai Mastodon hatodik stúdiólemeze. Bár nem illik lefordítani lemezcímeket, (sajnos a magyar moziközönség kedvéért a filmcímeket muszáj, pedig de kár érte!) mégis, ez számomra mindkét nyelven ugyanazt jelenti. Aztán persze meglehet, hogy egyéb jelentése is van az amerikai szleng szótárban ennek a kifejezésnek, valahogy mégis egy nagy űrutazás hangulatát idézi számomra a korong.

Kifejezetten jó hatással van a csapatra Nick Raskulinecz producer, aki többek között a Deftons ügyeit is intézi/intézte. Valamivel nyersebb, vagányabb lett a hangzás, amit minden bizonnyal a stúdióban végig jelen lévő, kifejezetten agilis főnök okozta változás lehet. Nyilván ez szintén magán vélemény, amit mindössze néhány forrás támaszt alá. Vajon ki tudja, hogy készült pontosan ez az őrült lemez? Annyi szent, nagyon jól összeállt a rutinos zenészek alkotta Mastodon. Mondom ezt úgy, hogy igazi rajongójuk soha nem voltam.