A következő címkéjű bejegyzések mutatása: olaszország. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: olaszország. Összes bejegyzés megjelenítése

black elephant - cosmic blues

Kedves barátom hívta fel a figyelmem a Black Elephant néven életre hívott, olasz zenekarra. Kösz Misi! Igazán kellemes meglepetésben volt részem, amikor elsőre nekifutottam a kiváló borító mögé rejtett, rövid, de annál velősebb anyagnak. A fiatal savonái srácok a most rettenetesen divatosnak gondolt vintage rock vonalon mozognak. Elszállós, belassulós, sabbathos riffeken alapuló muzsika a hetvenes évekből merített alapokkal.

A Cosmic Blues a társaság harmadik korongja, és azért itt jóval többről van szó annál, amit az előző mondatban kitekertem. A késő hetvenes évek pszichedelikus mestereit alapul véve olyan merész grunge elemeket is bevetnek, amire a tucat lemezeken nem találsz példát. Olyasmi a történet, mintha Ozzy meg a régi haverok összeültek volna a „soundgardenes” társasággal jammelni egy nagyobbat.
 

lacuna coil - broken crown halo



Lacuna Coil név sokunknak ismerősen kell, hogy csengjen. Ez az olasz gyökerekkel rendelkező brigád a gótikus metáltól indult 94-ben, azóta több stúdiólemez és számolatlan sikeres koncertet követően már az alternatív metál irányába sodródnak, amit én személy szerint nagyon nem bánok. Aztán van ugye az énekes nő, akit megint csak egy vaskos jó pont, hiszen kiváló dalos pacsirta, és a színpadon is dekoratív. (ez nagyon tetszett tőle) 

Nemrég kapott tőlem, hideget-meleget a műfaj másik nagyágyúja. Viszont a Broken Crown Halo címre keresztelt, hetedik Lacuna sorlemez már elsőre is jobban tetszett, mint a holland riválisé. Na de lássuk valamivel részletesebben a történetet. 

tombstone highway - ruralizer



Ha azt mondom, hogy van egy olasz, pontosabban piacenzai zenekar, akik banjo-t illesztenek a doom metál egyre inkább kijátszott lapjai közé? Azt mondod, hogy ilyen nincs? Pedig van. Úgy hívják őket, hogy Tombstone Highway. 2006 óta aktív a zenekar. 2007-ben egy EP (Padus River Graveyard Blues) és a poszt témája, a tavalyi nagylemez, amit a Ruralizer címet kapta. Ennyi. Mindenesetre ez a két olasz fickó igen komolyan gondolja a metálkodást, és ezt nyomatékosítják is a lemezükön. 

Tomi kedves ismerőse hívta fel a figyelmét erre a formációra. (köszi Bence!) De a véleményírás rám maradt, mivel én lennék a doom rajongó. Szuper. Többszöri nekifutásra már kihallatszanak a lemez hibáit, viszont az első benyomásokat vitte a banjo. Hogy lehet valaki ilyen őrült, és hogy sikerülhet neki ilyen jól ez az ötlet? Napokig ezen morfondíroztam, és persze hallgattam a felvételt.