ac/dc - rock or bust

Az elmúlt időszak nagyon hasonlóan alakult az AC/DC számára, mint ahogyan a nyolcvanas évek eleje. Phil Rudd szóló lemeze, vagy épp folyamatos rendőrségi ügyei tartják lázban a világsajtót. Aztán itt van Malcoln Young komoly betegsége, ami azért mindenképpen fontos tényező, hiszen a skót származású gitáros volt a zenekar vezetője, motorja. Ennyi rossz előjel mellett őszre ígérték, és jött is az új lemez Rock Or Bust címmel.

Több héten át rágtam, semmiképpen nem akartam elhamarkodott véleményt formálni egy ilyen óriás munkájáról. Tőlem senki ne várja, hogy még mindig Bon Scott énekhangját fogom visszasírni, nekem Brain Johnsonnal legalább annyira élvezhető az ausztrálok muzsikája, mint volt a harminc éve halott Scottal. Pont. Aztán figyelembe kellett még venni, az előző Black Ice kimagasló sikerét, közel tíz millió eladott lemez és minden idők harmadik legsikeresebb világkörüli turnéja állt a csapat mögött. Na szép, gondoltam jönnek még aratnak egyet, aztán szevasz. Szerencsére nem ez történt, egy kiváló, ízig-vérig AC/DC lemez lett a Rock Or Bust.

phil rudd - head job

Phil Rudd az AC/DC lelke, dobosa, a négynegyed talán legprofibb képviselője. Hatvan évesen tudatára ébredt és egy igazán örömteli hírrel rukkolt elő a napokban, szólóanyagot készített. Szép nagy kalandozás ez, nem más. Ne várjon senki rock történeti pillanatokat, világmegváltó dallamokat, csodaszép örömzene ez nem más. Kellemes meglepetés egy dobos embertől.

Persze a gyökerektől ennyi idősen már igen nehéz lehet eltávolodni. Vagy talán a jó öreg Phil nem is akart igazán, csak megmutatni, milyen zenei témák tetszenek neki, amik valamennyire kilógnak az AC/DC klasszikus rock vonalából. Van némi groove, egy kellemes énekhang, és a jól kiszámítható alap ritmus a dobokból. Nyugodt, nyugdíj közeli kalandozás a beígért AC/DC lemez elé. Ragyogó munka.