a pale horse named death - when the world becomes undone

A Pale Horse Named Death egy gót-doom zenekar, melyet a korábbi Type O’ Negative dobos, Sal Abruscato hívott életre lassan tíz évvel ezelőtt. Harmadik nagylemeze januárban látott napvilágot, When The World Becomes Undone címmel. Szép egyszerű zenekarnév, a lemezcímről már nem is beszélve. A csapat összetétele gyakorlatilag lemezenként változott, itt inkább a Black Label dobos Johnny Kelly neve lehet ismerősebb, aki aktívan részt vett a harmadik korong rögzítésénél.

A lemez erősen nyit. Az felvezetőben felbukkanó gyereksírás, vagy kutyaugatás egészen az első Black Sabbath lemezig repített vissza gondolatban. Szépen építkeznek egymásra, ezek a lüktetésükkel operáló, vontatott szörnyszülött külsejű dalok. Kár lenne tagadni, Abruscato Type O’ lemezt gyártott saját kiadásban. Persze messze elmaradva az eredetitől.

 

witherfall - a prelude to sorrow

Többször megkapom, hogy igazán régen „metálkodtam” már a blogon. Folyton csak az ócska mocsár rock, meg a sivatagi szarságok jönnek egymás után. Jogos. Ennek oka viszont végtelenül egyszerű, igazán régen futottam bele olyan színtiszta metal lemezbe, amit szívesen elétek tárnék. Persze volt itt 'Book of Soul…, Archaic, vagy a Polgár féle Judás, de más tényleg nem nagyon.

Most mindenki megnyugodhat, jön egy klasszikus értelemben vett heavy-speed metal lemez. Witherfall - A Prelude To Sorrow című, második korongja bár egy „supergroup” termése, mégis klasszikus metal elemekkel operáló, dal centrikus, gitártémákra építő remekmű. Ami persze számos olyan modern elemet tartalmaz, amit véleményem szerint megkövetel egy 2018 év végi felvétel. Sőt a dalszerzés szintén a mai elképzelésekhez áll közelebb. Ami egyáltalán nem baj.

the royal freak out - a step beyond the fading line

Örömmel értesültem a nowmagazin.hu hasábjairól, hogy megjelent a The Royal Freak Out első nagylemeze. Persze nem ért váratlanul a dolog, hiszen a friss klip és a zenekar körüli videók mind erről árulkodtak. Be kell valljam, 2016 tavaszán, a Zebra tehetségkutatóján sikerült a srácokkal pár szót váltani, talán még némi tömény ital is jutott a torokba, de ott-akkor a Killer Mendez nyert. Innen datálható az érdeklődésem.

A fent említett tehetségkutatón is kiválóan lemérhető volt, komoly potenciál bújt a srácokba és zenéjükbe. Farkas Balázs énekhangja és a zenei megoldások már akkor egyértelműen jelezték, jelentős sikerek előtt áll a társaság. 2018 őszére elkészült Egerszalókon az első nagylemez, amiről ez a bejegyzés hivatott szólni. A dalok egyik felét már hallottam, de az újabb köntös, az átgondolt sound és az egész felvétel nagyon kellemes benyomást tett rám.

a perfect circle - eat the elephant

A Perfect Circle nem klasszikus értelembe vett rock zenekar, Maynard James Keenan Tool énekes egyik mellék projektje, amely két platinalemezt és egy kevésbé sikeres nagylemezt dobott eddig piacra. Jómagam szívesen hallgatom, de az új, 14 év után érkezett Eat The Elephant meglepett kissé.

Pedig Maynard esetében nem illik meglepődni, hiszen a faszi maga a kiszámíthatatlanság. Ezt tükrözi az újra élesztett csapatának friss anyaga is. Billy Howerdel – Tool gitár technikus mellett James Iha (Smashing Pumpkins) illetve a Puscifer teljes ritmus szekciója, Matt McJunkins és Jeff Friedl alkotják a társaságot. Előbbi bőgős, utóbbi pedig dobos beosztásban.

eartside - a dream in static

A zenekar, amiről most írni szeretnék az Earthside nevű formáció. Egyenlőre még nem vagyok túl a kellő számú hallgatáson, úgyhogy majd bővítgetem, ha úgy gondolom, hozzá kell majd tegyek valamit.

Gyorsan az elején (félve ugyan), de leszögezem. Ez a legkomolyabb munka, amit hallottam valaha egy elsőlemezes csapattól. Tény, hogy a fiuk 10 éve zenélgetnek együtt, de ez az Earthside első albumán és tényén mit sem változtat. Négytagú a banda és instrumentális. Saját énekesük nincsen, helyette vendégénekeseket "használnak". A Connecticuti New Heavenből jött srácok fiatalon, mégis vérprofin tolják, vegyítik a műfajokat egymásba.

kövületek #3 pantera - a far beyond driven

A nagyok közül legyen a következő, mondjuk ez a ma már sajnos nem létező zenekar. A Far Beyond Driven a Pantera hetedik albuma volt a sorban, utána már csak két albumuk jelent meg. Nekem ez a lemezük volt az, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ezen zenei a vonalon maradjak a mai napig.

Miért pont ez? Ebben az időben Major Ádám szomszédomnál rendszeresen bújtam a kazettagyűjteményét, ami szó szerint zsákszámban hevert a szobájában. Egy-egy délután kiborítottam valamelyik zsákot és mint egy kisgyerek a cukorkaboltban, száz számra bújtam, válogattam őket órákon át. Pár napra mindig elvihettem néhány darabot, amiket meghallgattam és amik közül kikerültek a nagy kedvenceim is. Mindent, de tényleg mindent meghallgattam.

tankcsapda - urai vagyunk a helyzetnek

Lukács Laci és a Tankcsapda helyzete messze nem egyszerű. Tökéletes sikertörténet lehetne magyar viszonylatban mindenképpen, mégis több hullámvölgy, tagcserék, hanyatló érdeklődés övezi a debreceni csapat elmúlt 25 évét. Ami viszont leszögezhető, ebben az országban minden rockzene kedvelő ismeri és véleményezi a munkásságukat, ami már magában óriási eredmény, ennyi év távlatából.

Az utolsó stúdiólemezükről hivatott szólni ez a bejegyzés, de amint látom inkább párhuzamok feszegetése lesz inkább, mint a friss anyag felboncolása. Így van ez jól. Sidi (ex-Zanzibár) talán mostanra épült be teljesen a csapatban, „Az urai vagyunk a helyzetnek” címre keresztelt felvételen már igenis tesz rendesen hozzá, ahhoz, amihez az elődei egyre kevésbé tudtak. Van kedve csinálni, vannak egyedi ötletei, amivel rettenetesen sokat segít a Csapda újkori lendületének megteremtésében.

mekong delta - in a mirror darkly

Ralph Hubert egy elvetemült pali, annyi szent. Aki ismeri a zenekar körüli nyolcvanas évek végi, kilencvenes évek eleji hercehurcákat minimum érti, mire gondolok. A profinak tűnő, de mindenképpen német mentalitással építgetett karrier a kétezres évekre leáldozott. Majd pár év pihenő után újra töltötték a gitár puskáikat, és nekifogtak ennek a progresszív-trash metalnak, ami igencsak ritkaság, talán a kuriózum jelzővel sem lövők túlságosan mellé.

Mekong Delta névre keresztelt, harminc éve hol intenzívebben, hol kevésbé vadul nyomatott, sablonoktól mentes, végig váratlan megoldásokkal operáló banda mára igen mélyen tisztelt csapata a jegyzett metal együttesek körének. A napokban megjelent, új lemezük sem lóg ki a sorból, sőt a leginkább bele illik. Bár Ralph minden anyagát szinte más társasággal rögzítette, a minőség és a megszólalás töretlen, kifejezetten magas színvonalú.