élőben láttuk


Hétvégén ismét szívemnek/fülemnek kedves zenekarok töltötték meg a Granárium színpadát, így roppant nehéz lett volna lehalasztani az idei ősz első koncert szombatját. Történetesen Barbears, Nomád és Ördög buli volt kilátásban, sajnos Vörös András és méltán híres zenekar újabb nehézségekbe ütközve, harmadik nekifutásra sem tudott összehozni egy komplett bulit, de erről majd később.

A kétezer forintos belépő jelentős szűrőt állított a fiatalabb közönség elé, így a létszám foghíjas lett a nézőtéren. Ebben közrejátszhatott a fellépés előtt, korrekt módon kommunikált Ördög buli elmaradás szintén, de bevallom őszintén én egy picivel nagyobb érdeklődést reméltem.

Elsőként a Lukács vezette Barbears ugrott a színpadra és lökött egy olyan előadást a maroknyi közönségnek, hogy leesett az álam. Szégyen, de életem első BarBears buliján álltam én is. Viszont biztosra veszem, hogy nem az utolsón. Kiválóan megszólaló, hatásos, őszinte koncertet kapott mindenki.

Beigazolódott az a gondolatom, hogy ez a zene élőben még hatásosabb, mint lemezen. Kiváló hanganyag lett az Enter The Bear, de meghallani konkrétan a srácoktól, élőben teljesen más. Legjobban - a lemez kritikában is említett - tökéletesen időzített ritmusváltásoktól ájultam el. A fellépés csúcspontja a sok jól ismert nóta mellett a végén bedobott új szerzemény volt számomra. Egyrészt meglepett, másrészt nagyon teszik a dal. Remélem minél hamarabb érkezik az ígért új lemez és hasonló fogós nótákat találunk majd rajta.


Én pedig ígérhetem, hogy sűrűbben járok majd BarBears koncertre, mert lehengerlő volt mindaz, amit láttam, hallottam. Őket a Nomad követte, pontosabban a Nomad első felvonása. Számomra félig ismeretlen volt a banda, a koncert kapcsán néztem át pár, végtelenül profi klipjüket, és hallgattam meg a utolsó lemezüket. Nekem igencsak távoli az, amit a srácok nyomnak. Zeneileg ok, de az ének jóval dallamosabb annál, amit könnyen emészteni tudok. Legyen ez az én szegénységi bizonyítványom. Élőben szintén inkább a csapat megjelenése, mintsem előadásmódjuk fogott meg. Örülök, hogy láthattam egy kiváló magyar zenekart kedvenc kocsmámban!

És elérkezünk az este legérdekesebb részéhez. Itt kellett volna jöjjön az Ördög fellépés, ami ugyan nyomokban meg jelent, de sajnálatos, hogy ismét ilyen rövidke lett a program. Történt ugyanis, hogy Szűcs Péter dobos nem tudott eljönni a fellépésre. Így a Nomados, ifjú titán Vécsi Zoltán hirtelen megtanult három dalt, amiből az egyik Superbutt volt, és egy rövidke- tízperces bulidarabkát prezentált az Ördög szarvasi közönségének.

Ezért óriási köszönet Vécsi Zolinak, mert emberfeletti tettet hajtott végre, másrészt igen nagy blama az Ördögtől. Persze legalább „ennyi” jutott a közönségnek, meg a megőrzött jegyekkel beléphet az ember az őszi turné bármelyik, nem fesztiválos fellépésére, ahol mindet pótolhat, csak jómagam és még pár kedves barátom másodjára szalad bele egy ilyen helyzetbe Szarvason. (Tavaly a Leander vendége lett volna az Ördög, az a buli betegség miatt maradt el.)

Az este további részében a Nomád második felvonását láthatta a nagyérdemű, így engesztelve valamicskét a csalódott közönségen. Kár ezért az estéért, kár az elmaradt Ördög buliért. És óriási köszönet a BarBears felejthetetlen fellépéséért. Legközelebb szintén találkozunk!

2017.10.09. Szentesi János

-----------------------------------------------x----------------------------------------------


Van egy ember, kinek hangja egyaránt emlékeztet Tom Waitsere és Nick Cavere. A seattle-i grunge alapító atyjai közt tartjuk számon, a Screaming Trees és a Queens Of The Stone Age egykori énekese. Josh Homme, Kutr Cobain, Layne Staley, Isobel Campbell , Pj Harvey és felsorolhatatlan mennyiségű zenész, kik vagy nála szerepeltek, vagy ő vendégeskedett náluk, kispajtása. Igen, ő az. Mark Lanegan. Jött, felállt a színpadra és énekelt, már harmadjára kicsiny hazánkban az A38 hajón.

Mindez pedig történt, e hónap hatodikán, este nyolcórai kezdettel, kettő felvezető formáció által hangolva, a sötét melankóliára. Ügyes megoldással dolgoztak a legények. Kezdésnek a Basszeros adta elő, gondolom saját szerzeményeit, egymagában, lanttal, gitárral, kócos, szépfiús mivoltában (csajokkal voltam a koncerten), nagy-nagy szomorúsággal, a végén némi sikoltozással. Nem volt rossz. Beszerez pár VHK albumot tanulmányozza kicsit az ottani üvöltéseket és akár még nagyot is szólhat. 

Azután a ritmusgitáros adott elő egy nagypapás dobossal pár haladóbb nótát. Ez azért már jobban tetszett. (A csajok szerint: „Mennyire jóképű lehetett, ha így ötven körül is ennyire sármos”.) Szerintem meg tele volt potenciállal az ő zenéjük, csak valamiért nem lett még kibontva egészen. Lehet kicsit másra figyeltünk? Ki tudja. Azonban a lényeg, hogy tökéletesen sikerült ráhangolniuk arra, ami ezután következett. Mert a sallang, kompromisszummentes, elszállt, bluesos rockballadák, mik megtöltötték az elkövetkezendő perceket, pont azt hozták, amire vártam. A legújabb Gargoye és az előző Phantom Radio albumok dalai vitték a fő vonalat, pláne, hogy ez egy lemezbemutató turné egyik állomása volt. Milyen meglepő így, ugye? Tökéletes volt. Nekem. Teszem hozzá, de nekem igen. 

Az újvonalas, effektekkel ellátott poposabb dalok is jól szóltak. Igazán jól. Mark felment a színpadra, belekapaszkodott a mikrofonállványba és dalolt, azon az utánozhatatlan mindent átható hangján. Mikor éppen nem énekelt akkor introvertált tekintettel nézett a sarokba, kb. egy négyzetméteren dülöngélt kicsit, mozdulni, csak ha kortyolt párat a dalok közt, és nagyjából három nótánként elmondta, hogy „koszonom”. 

A szólógitárosa viszont nagyon élte. A végén ő még egy kicsit mórikálta mag a színpadon, és beszélt is hozzánk. Elmondta, hogy a lemez és póló stand mellett rendeznek némi Mark simogatót, úgy tizenöt perc múlva. Hidegen hagyott. Átjött az introvertáltság, nem is kicsit. A lényeg számomra maga a zene volt. Régen nem voltam ilyenféle társasági eseményen, és meg kell vallanom, vagy nagyon elszoktam már a koncertek nézőserege közt megbúvó neveletlen rétegtől, vagy csak öregszem, de az a ki-be, baszott mászkálás, amit egyesek leműveltek elég zavaró volt. 

Pedig én csak depis akartam lenni egy két órácskára, békében, nyugalomban. Főleg, hogy a zene jól szólt. Nagy parám volt ez előtte, de hősiesen elrejtettem magamban. Halálom a szar koncerthangzás. Főleg hogy elméletben ugye pont a zenei élmény miatt menne az ember meghallgatni valakit élőben. Úgyhogy ez úton is köszike a hangmérnököknek. A lényeg röviden. Igazán remek koncert volt, jó volt látni élőben egy legendát, pláne, hogy úgy halnak a kortársai, mint a legyek sajnálatos módon.

No, meg, hogy semmi sallang nem volt. Ezek az arcok csak zenéltek, azt viszont kiválóan. Pont ezt vártam tőlük. Ha még lesz rá lehetőségetek valamikor a jövőben, ne hagyjátok ki. Megéri. Béke veletek, meg egyéb ilyen furaságok!

2017.07.14. Nagy Géza


-----------------------------------------------x----------------------------------------------


Kedves Barátom unszolására szombaton átutaztunk Békéscsabára és megnéztük az Ivan & The Parazol fellépését. Igazán nagy lelkesedést váltott ki belőlem a srácok elő két nagylemeze, illetve kisebb figyelmet a harmadik korong. De a Nagyszínpados fellépés óta fél szemem a társaságon tartom, és rettenetesen bírom ezt a bátor zenei vállalkozást, amit nyomatnak. Így nem volt annyira nehéz rábeszélni életem első Ivan’ koncertjére.

A régi ifiház már évek óta fel van újítva, de koncerten még nem volt szerencsém szemügyre venni a helyet. Kellemesen csalódtam, mind a személyzet hozzáállásában, mind a helyen uralkodó körülmények miatt. Ráadásképp a terem is olyan szép akusztikával bír, hogy csak lestem. Ez nyilván jót tett az amúgy is végtelenül profi megszólalásnak.

Mert itt a legerősebb dolog a csodaszép sound volt, régen hallottam ennyire tiszta, jól eltalált, arányaiban kidolgozott hangosítást. A koncert végén volt szerencsém a srácoknak megdicsérni mindezt, mire ők elárulták; egy régi motoros dolgozik a potméterek mögött. Hallatszott! Ezen felül, kapott a közel 200 fős közönség egy nagyon profi zenészi teljesítményt is. Én nem vettem észre komoly hibát, plusz a David Bowie feldolgozás szólóját szintén szuper ízzel tolmácsolta Balla Máté.

Iván Syrius felsője külön piros pont, nem tudom hol szerezte, de biztosan nagy munka van benne. Emellett az egész megjelenése az zenekarnak roppant autentikus, harmóniában van azzal a zenei világgal, amit képviselnek. Jó azt látni, egy-egy ilyen koncerten, hogy a 10 évesektől egészen a 40-50 korosztályig képviselteti magát mindenki.

Itt nem arról van szó, mint egy „Kispál életmű buli”, hogy az elmúlt 30 évben felnőtt másfél generáció és kialakul ez a nagy életkori szórás a közönségben. Ez itt egy más történet. Egyrészt a zenekar éppen, hogy 7 éves, szóval a halvány Kispál példám ilyen értelemben bukott. Itt arról van szó, hogy hitelesen jön a színpadról egy lendületes, fiatal csapat, akik bártan nyúlnak azokhoz a zenei témákhoz, amik rájuk hatást gyakoroltak. Ezt a közönség „megérti”, „megérzi” és egyből kialakul az a varázslatos hangulat, ami végig jellemezte a bulit.

Persze az első két sorban fiatal lányok rázták, de ez szintén teljesen rendben van. Tovább ezt a kérdést nem is boncolgatnám, hiszen irigység nélkül nehéz lenne kifejeznem magam. Összességben egy jól átgondolt, profi produkciót láthatott a publikum, mindenki rettenetesen élvezte, a srácok a buli után is végtelenül közvetlenül közelítették meg a rajongóikat. Szóval le a kalappal, csak így tovább!

2017.03.20.

--------------------------------------------------X----------------------------------------------------



Újra a Granárium Zebra Klubban találtam magam, egy kiemelkedő metal eseményen. Méghozzá az Apey & the Pea szarvasi koncertállomásán, ahol vendég volt a Stubborn, az Uzipov és a nagy kedvenc Killer Mendez. Kell ennél több, egy jó bulihoz? Nem hiszem.

Sikerült időben érkezni, és a Stubborn buliját is telibe elkapni. A kerekegyházi srácok intenzív muzsikájuk mellett a színpadi és azon kívüli mozgás nagymesterei. Bár a szombati mulatságon ebből csak keveset mutattak meg, koncertjüket így is nagyon élveztem. Kiváló érzés tapasztalni, hogy az ifjúság ilyen bátran és profin „metálkodik”! Csak szép sikereket kívánhatok a srácoknak!


Második banda az Uzipov volt. Őket sem először láttam, viszont zenéjük engem nem talál meg. Tisztelet a munkájuk előtt, nagyon ügyes zenészek, nem tagadom, de a dalok nekem nagyon közel vannak egymáshoz, és valahogy nem engedi át a fülem. Ettől persze a szépen összejött közönség élvezte, sőt több helyről is hallottam, hogy miattuk jöttek jó páran.

Fő attrakcióként Áron Andrisék következtek. Apey munkássága minden irányból érdekes, bírom a lassabb, szóló anyagai mellett a Trilliont is. Bár fő csapásként, a még mindig nagyon „panterás” metalzenekara ragad meg. Kurva jó látni, ahogy a lüktető erő zubog le a színpadról, ahogy magával ragadja a közönséget. Bár a Zebra már régen nem a jól kikevert koncerthangzásról híres, valahogy mégis összeállta a valamivel több, mint egy órás fellépés soundja. 


Külön kiemelném, hogy szombaton végleg Bánfalvi Sanyi magasságokba emeltem Makai mester dobtudását. És erősen hangoztattam is, hogy újabb magyar dobos került a térképre. Persze ez poén, de ami komoly, hogy nagyon tetszett a dob. Nem először, és gyanítom nem is utoljára. Mellékesen jegyzem meg, vagy inkább halkan kérdezem, hogy a mikrofonállvány rugdosásnak vajon mi értelme van? Pont.

Végül pedig barátaim, a Killer Mendez következett. Nehéz nem elfogultan írni a fellépésükről. Nyilván hálátlan dolog a főzenekar után, éjfél körül kezdeni. Szerencsére a közönség jó része megvárta a gyomaiak fellépését. Itt újra eljöttek a hangosítási gondok, sajnos Rajmi énekéből továbbra sem sikerül értelmezhető formát kicsikarni.


Az erő és a lüktetés nagyon rendben volt, sőt külön érdekesség volt számomra, hogy Karesz most rendezői balról, szinte teljes sötétségben nyomat a showt. Velős programjukkal megnyerték a fáradó közönséget, és egy újabb nagy koncertélménnyel gazdagodhatott a publikum. Talán a tehetségkutató elődöntőjében szólt a legjobban a csapat, de komoly probléma itt sem volt. Köszönet érte!

És külön hála Gyurmának, az alázatos munkájáért. Azért, hogy apró városunkban újra van klubélet, kiváló koncertekkel, finom sörökkel, és kiszellőztethetetlen pizza szaggal. Csak így tovább!

2016.12.21.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------



Szombaton, április 30-án rendezték a Granárium Zebra Klub gondozásában meghirdetett Dobbantó tehetségkutató idei második elődöntőjét. A kiváló szakmaiságról tanúbizonyságot téve, erre az estére a leginkább rock-metal csapatok lettek kiválasztva. Számolatlan jelentkező közül a legjobb hat. Végigkísérve az egész produkciót, nyugodtan kijelenthetem, hogy valóban a hat legerősebb csapat került színpadra.

A hosszúra nyúló beállások, és egyéb technikai malőrök után, fél 10-kor megkezdődött a tehetségkutatás. A kedves közönség, ami elég szép számban megjelent a kultikus helyen, szépen fogadta és több esetben igen lelkesen végigtáncolta a különböző zenei formációk előadását. A lebonyolítási rend sokat nem változott, minden zenekar 20 percet játszhatott, háromtagú zsűri pedig számos szempont alapján pontozta az előadásokat.

A két helyi érdekeltségű banda a műsor elején kapott helyett, egyébként a sorrendet kalapból húzzák a zenekarok, szóval szerencse is kell a jó időzítéshez. Az általam favorizált gyomai társaság pedig a legvégére maradt. Döntse el mindenki maga, hogy hol jobb vagy rosszabb játszani. Annyi szent, egy zenekar arcán sem láttam, hogy csalódott volna a kisorsolt pozíciója miatt. Talán a legrutinosabb Killer Mendez-es srácok bánták, hogy végig kell ülniük a showt. Bár ez gondolom a végére már teljesen megváltozott.


De nézzük sorban a „tehetségeket”. Elsőként a Feral Clarity érkezett, akik metalcoreban utaznak, és rendesen oda is tették magukat. Szép gitártémák, örült ritmusok és lüktetés volt végig a produkció. Talán a három számra szabott, kicsivel több, mint negyedórás fellépés lehetett volna hosszabb. Ettől még egy igen nagyreményű társaságot ismerhettem meg a fiúkban.

Másodikként a már rutinos dobbantó, szintén szarvasi Suspiria következett. Volt már szerencsém többször is látni a csapatot, és nyugodtan állíthatom, hogy a fejlődésük töretlen. A karibi sérók kopásával a műfaj is változik. Mára egy erős megjelenésű, merész zenekarrá érettek. Csak így tovább srácok.

Őket a budapesti székhelyű The Royal Freak Outs követte. Már az első pillanattól érezni lehetett, hogy a amerikai rock-stoner vonalon billegő csapat kiválóan tudja mit szeretne. A színpadkép, a mozgások mind magas fokú profizmusra utaltak. Ráadásul a mezőny „legrádióbarátabb” zenéjével gyorsan levettek mindenkit a lábukról. A második helyen zárták az elődöntőt, szóval a júniusi döntő mezőnyében újra megcsodálhatjuk őket.

A ceglédi Nevermind volt talán a legkevésbé meggyőző számomra. Egy jó énekes mögött félénk, lámpalázas zenészeket láttam. Ami megpecsételte az egész mini koncert sorsát. Értettem, hogy mit szeretnének játszani a fiúk, de ezt még egy kicsit gyakorolni kell.

Nest of Plagues ötödikként érkezett, az eredetileg négytagú zenekar szombaton háromtagúra szűkült, aminek az okát nem ismerem. Viszont a szemtelenül fiatal srácokban egy nagyon vagány, ügyes bandára leltem. Nekem valamiféle dél-amerikai thrash metalra emlékeztetett, amit hallottam. De mindegy is a skatulya, a lényeg, hogy ilyen fiatalon, ennyire jól nyomni nagy dicsőség. Remélem találkozunk még!


Végül, de nem utolsó sorban következett a Killer Mendez. Jól bejáratott, sokat látott zenészek alkotják a csapatot. A mezőny legmagasabb átlagéletkorát nyilván ők hozták, de ez szerencsére a koncerten is csodaszépen kihallatszott. Volt jelentős színpadi mozgás, fogós dallamok, profi ének. Egy biztos, szikrázó produkciójuk mindenkit lehengerelt. Végig érezni lehetett azt a lüktetést, amit szívesen tapasztal az ember, ha koncerten jár. Gratulálok srácok, nem véletlenül nyertétek ezt az elődöntőt!

Összességben kijelenthető, hogy egy igazán szűrű mezőny gyűlt össze április utolsó estélyén a Granáriumban. A metal műfaján belül több terület is helyet kapott, és bár a két továbbjutó volt a legkevésbé metal, ezt az elődöntő ennek a két csapatnak kellett nyerni. Ők voltak a legjobbak, de a többiek se aggódjanak, a Zebra színpadán mindig lesz nekik hely!

2016.05.02.
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------


Elmentünk szombaton (14/02/15) megnézni a méltán híres Granárium Zebra Klubba, egy új szervezésű tehetségkutatót második felvonását. Főleg egy kondorosi zenekar miatt (aJna), de nyilván a maradék négy banda is figyelmet kapott, ha már elcsoszogtunk a kocsmába.

Kiváló hangulat fogadott kilenc körül, amikor megérkeztünk. Szokatlanul sok ember, kedves régi ismerősök, sok fiatal arc, és jó pár ismeretlen emberke, akik nyilván az ország minden pontjáról érkezett zenekarok társasága.

Őszintén bevallom, - nagyon bánt is a dolog - de sikerült a számomra legfontosabb banda koncertjének elejéről lemaradni. Pontosabban az első szám teljesen kimaradt, illetve a második nóta derekán láttam, igen pont ezt vártam a szomszédból érkezett srácoktól! Köszi fiúk, Ti voltatok a legjobbak, nálam.

Igazából nem akarok túl negatívnak tűnni, de ezen kívül sok dolgot nem láttam a színpadon. A helyi reggae / metal formáció (aki nem mellékesen, nyilván hazai pálya előnnyel de megnyerte a második elődöntőt) számomra teljesen értékelhetetlen volt. Nyilván nem én vagyok a célközönség, és azt is szeretném hangsúlyozni, hogy ez egy nagyon is szubjektív blog. 

Volt egy, a hatásokat tekintve számomra kedves formáció. A színpadkép egy Slash és egy Kurt Cubain, a feladatok is a hasonmások alapján voltak leosztva. Az angol pali gitározott, az amerikai énekelt. Sajnos az ő dobosuk a mezőny leggyengébb hangszeres tudása volt. Kár érte, később jobbak lesznek.

Aztán volt még egy "takácsnikolas" külsejű fickó, női vokalistával, rock formációban... hát. Talán nem a legjobb színpadot választották, vagy inkább a közönség nem volt igazán vevő erre. Nekem nagyon nem tetszett. Attól még lehet, hogy eladható, és lehet hogy van helye a magyar piacon.

Sajnos egy zenekarról egy kihagyhatatlan cigizés miatt lemaradtam. Tőlük külön elnézést kérek. Biztos nagyon szuperek voltak!

1 megjegyzés: