2015. július 7., kedd

between the buried and me - coma ecliptic

Talán hibát követek el, amikor ezt a kritikát megfogalmazom. De szögezzük le az elején, nem is feltétlen kritika lesz ez, inkább egy privát vélemény. Szóval semmi sértődés, semmi mutogatás, hogy minek. Úgy éreztem, hosszas dilemmázás után véleményt formálok erről a modern dologról. Az előadót nemes egyszerűséggel Between The Buried And Me névre keresztelték. Most ezt hagyjuk, lemezük címe pedig Coma Ecliptic.

Ez az egész dolog egy kifejezetten újszerű megközelítése a metal zenének. Ráadásul egy olyan korongon, ahol a történet végig fut minden számon. Szóval egy komplett sztorit mesélnek el nekünk a fiúk, a maguk módján. A minimum, hogy betegek a srácok. Aztán majd szépen mindenki maga eldönti, mire jó ez a lemez. Ami egyébként bőven tartalmaz kiváló gitárfutamokat, hörgést, magas férfi vokált, ügyes dobtémákat, de ugyanilyen arányban találsz majd zongorát, számolatlan szintetikus, gépies effektet és jó pár olyan dolgot, amit én semmiképpen nem részesítenék előnyben.

Röghöz kötött olvasóknak nem ajánlom a felvételt. Itt szükség lesz egy jó nagy adag nyitottságra, ami egy –minden megbántás nélkül- földi halandó rockerekből hiányzik. Paul Waggoner és csapata nem kezdő, véletlenül se gondolja senki, hogy ez az első anyag, ami hasonló attitűddel született kezeik között. Sőt, a Colors című albumuk egyértelműen alapmű a prog metal(core) rajongók körében. Hogy ők most mit szólnak ehhez a koronghoz, hát kíváncsian figyelem.

A Coma Ecliptic egy kómába esett ember balesett előtti életét meséli el a hallgatónak, nagyon sok esetben kiváló eszközökkel. De valahogy mégis olyan steril módon, amit én nagyon nehezen eresztek be. Olyan az egész dalcsokor, mintha egy műtőasztalon gyártották volna, különösen figyelve, hogy a lehető legtöbb emberi dolgot kigyalulják belőle. Ettől függetlenül a metalosabb kirohanások nagyon ütnek, a hörgős részek telitalálatok. Van egy érdekes íze, ilyen környezetben, de nekem azok a részek tetszenek. Ellentétben a herélt férfi énekes epizódokkal, ahol már-már Freedy Mercury jut eszembe.

A zongoraszőnyegek egyenesen Dream Theater, de ennyi beleférne, inkább az összkép lett túlságosan tömény számomra. A gitárból jóval többet is elbírt volna a felvétel, amikor viszont előbújik, akkor teljesen rendben van. Hangázása és az ötletek is tetszenek. Számolatlan kiváló elképzelés van ezen a lemezen, becsülendő a sokszínűség, érezhető a tehetség magas foka, de a töménysége élvezhetetlenné teszi számomra. Kap még esélyt, és lehúzni sem fogom a dolgot. Hogy milyen irányt mutat ez az eposz a metalcore tábornak azt én személy szerint nem tudom megítélni. Az biztos, hogy ötletességből nincs hiány, ezért is jár az a plusz fél pont a végső értékelésnél.

Értékelés: 3,5/5
Infók:

Tracklist:
1. Node
2. The Coma Machine
3. Dim Ignition
4. Famine Wolf
5. King Redeem - Queen Serene
6. Turn on the Darkness
7. The Ectopic Stroll
8. Rapid Calm
9. Memory Palace
10. Option Oblivion
11. Life in Velvet

Műfaj: prog metal / metalcore
Megjelenés: 2015. július
Kiadó: Metal Blade

3 megjegyzés:

  1. Hát ez elég érdekes. Vagy nem. Nem tudom. Dream Theater koppincsolás az van rendesen, ugyan kevesebb tehetséggel... Akár meg is hallgatnám többször, mert nagyon ügyesek, DE! Ennyi mindent összekeverni nem lehet, mert hányás lesz a vége. A hörgésről ne is beszéljünk. Én veled ellentétben nagyon befogadó vagyok az ilyen letisztult muzsikára, de a lelketlenségre nem. Erre lehetne kettest meg négyest is adni, ha muszáj lenne adnék hármat, de én ezt most kihagyom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom, minél többet hallgatom annál jobb. De persze sok olyan dolog van benne, amit nem igazán szeretek. Csinálják csak, kellenek ezek a művész metalok is. Színesítik a műfajt.

      Törlés
    2. Szerintem zseniális a lemez úgy ahogy van! Az egyetlen banda akik nem tudnak hibázni. Tény hogy most kevesebb a hörgés benne, de szerintem ez nem megy a minőség rovására. Meg hát Tommy Rogers egyike napjaink legnagyobb vokalistáinak. A queenes részek, meg külön jók benne. Az ectopic stroll szám rockabillys/cirkuszos részei meg a legjobb részek egyike. Dehát nem vagyunk egyformák, kinek mi. Én speciel a DT- konkrétan nem tudom meghallgatni. Na pacsi

      Törlés