code - mut

Nem gondoltam volna, hogy a Code ott lesz azon zenekarok között, akik második posztot is érdemelnek majd a blogon. Pedig a brit-norvég black metal zenekar olyan érdekes változásokon megy keresztül, hogy nem hagyhattam szó nélkül a Mut című, új lemezüket. Annak idején rendesen megdicsértem az Augur Nox-ot, főleg az ének miatt, de kapott piros pontot a zenei megoldások repertoárja is.

Mit mondhatnék most, az új, Mut merőben eltér a két évvel ezelőtti anyagtól. Ráadásul már olyan messze fordultak a black metal vonaltól, hogy aki ezt a lemezt veszi először a kezébe, kinevet, mikor és hogyan lehetett ez a mára már csak brit tagokat jegyző banda black metal?! Pedig az volt, nyugodtan keresd vissza az első stúdió lemezt. Mostanra inkább progresszív rock-metalt játszó csapat legerősebb fegyver továbbra is az ének. Wacian nevezetű fiatal arc kiemelkedően bánik a hangjával, és nagyjából ezzel menti meg a teljes bukástól az anyagot.

judas priest - redeemer of souls

Elég nehéz úgy írni a Judas Priest új lemezéről, hogy az ember ne szaladjon bele mások gondolatait tartalmazó kritikákba. Nyilván ezek az irományok hatással lesznek a saját véleményre is, de nem szabad felülni a fanyalgóknak. Jómagam nem vagyok egy elvetemült JP fanatikus, sőt. Meglehetősen kevés időt szenteltem a zenekar eddigi munkásságára, viszont ezt a lemezt, ami a Redeemer Of Souls címet kapta, lassan három napja hallgatom. Örömmel.

Kezdhetnénk onnan, hogy a K.K. Downing távozása mekkora károkat okozott dalszerzés, gitártémák, ikerszólók szintjén. De ez butaság, csak a vájt fülűek nyafoghatnak ezen. Véleményem szerint tökéletesen sikerült az utódlása a régi gitárosnak. Richie Faulkner tud mindent, amit egy ilyen heavy metal őskövület megkövetel. Le a kalappal a srác előtt!

code - augur nox

A brit Code lemeze november óta az asztalon hever. Többször megjárta már a lejátszót, de valahogy nem tudtam ráhangolni az amúgy hangulatos lemezre. Másrészt az elmúlt három hét a finn csodagyerekek alkotásának rommá hallgatásával telt. De ezt hagyjuk is, ez a poszt a Code – Augur Nox című, új nagylemezéről szól. 

Számomra ez a fajta progresszív metal kicsit távoli, nagyon norvég és igazán ritka pillanatokban okoz örömet. Viszont a Code 2013-ban, amikor kitalálták, hogy újra zenélésre adják fejüket, a norvég tagok nélkül, már tiszta brit formációként, nekivágva az igen szűk piaci szegmensnek, valamelyest érdekesebbé váltak számomra. Így történt még karácsony előtt, hogy beszereztem az anyagot, és fokozatosan adagolni kezdtem. 

onslaught - VI

Valahogy idén mindig újjáalakult, visszatérő bandák lemezei jutnak a kezemben. Nem tudom mi ennek az oka, de pont ilyen az Onslaught egyszerűen csak VI –re keresztelt tavalyi felvétele. Ezek a brit trash metal legények ritkán viccelnek. Most sem teszik. Rövidke negyven percben tépik le a hallgató fejét. Kiváló riffek és szólók tömegével fűszerezett, nem annyira, nyers, európai, vagy épp nem is annyira amerikai, technikás mintára. Britek, miért állnának bármelyik sorba?

Közel harminc éves banda 2005 óta aktív újra, igazán komoly lendület van még a fickókban, mi tagadás. Az újratöltés óta sajnos az eredeti dobos lelépett, így a kezdeti csapatnak már csak két tagja maradt. Ennek semmi nyoma nincs a korongon. Nige Rockettét kiváló dalszerzők. Így túl sokat nem érdemes erről a lemezről írni, meg kell hallgatni. Aki a műfaj rajongója oda-vissza lesz érte.