code - mut

Nem gondoltam volna, hogy a Code ott lesz azon zenekarok között, akik második posztot is érdemelnek majd a blogon. Pedig a brit-norvég black metal zenekar olyan érdekes változásokon megy keresztül, hogy nem hagyhattam szó nélkül a Mut című, új lemezüket. Annak idején rendesen megdicsértem az Augur Nox-ot, főleg az ének miatt, de kapott piros pontot a zenei megoldások repertoárja is.

Mit mondhatnék most, az új, Mut merőben eltér a két évvel ezelőtti anyagtól. Ráadásul már olyan messze fordultak a black metal vonaltól, hogy aki ezt a lemezt veszi először a kezébe, kinevet, mikor és hogyan lehetett ez a mára már csak brit tagokat jegyző banda black metal?! Pedig az volt, nyugodtan keresd vissza az első stúdió lemezt. Mostanra inkább progresszív rock-metalt játszó csapat legerősebb fegyver továbbra is az ének. Wacian nevezetű fiatal arc kiemelkedően bánik a hangjával, és nagyjából ezzel menti meg a teljes bukástól az anyagot.

Az a védjegyszerű ritmusjáték, ami nagyon tetszett az előző felvételen, teljesen eltűnt. Nem maradt más, csak egy gyengécske post-rock tötyögés, ami leginkább az Anathema-ra emlékeztet. Mindenesetre megdöbbentő a visszaesés zenei téren. Értetlenül állok ezelőtt, mi lehetett a gond az előző iránnyal? A súly teljesen kiveszett a zenéből, igazán nagy bánatomra. Ezt tetőzi a kiadó közleményében megfogalmazott magyarázat, hogy a srácok végre kötöttségek nélkül tudtak zenét szerezni. Magyarán eddig csak rájuk erőltették a black metalt? Ez valami vicc? „Mi amúgy egy rock zenekar vagyunk, de a piaci érdekek szerint black metalt kért tőlünk a kiadó!” – ugye ezt nem gondolja senki komolyan.

Nyilván az angliai székhely, a norvég tagok távozása, és a külső hatások nagyban befolyásolták a zenei irányváltást. Ami ennek ellenére is radikális. Ha nem lenne ilyen előélete a zenekarnak, és nem ismerném az előző két lemeze zenei anyagát, akár pozitívumokat is találnék a Mut-ban, de ezekkel párhuzamosan vizsgálva inkább csak a döbbenet ül ki arcomra több hallgatást követően. Nehéz mit mondani.

Meglehet túl szigorú vagyok a srácokkal, nem vitatom. De egy ilyen jó énekes, és az Augur-on mutatott, technikás zenei megoldások után nem tudok máshogy ítélkezni. Ez egy nagy rakás szar, nem több. Sokkal több, összetettebb megoldásokon alapuló, akár post-rockos témák születhettek volna, valami miatt mégsem ez történt. Kíváncsian várom a közönség reakcióját, a rajongótábor véleményét ezután a felvétel után. Túl nagy örömüket gondolom nem lelik majd benne, viszont az nem kizárható, hogy újabb szegmensek tűnnek fel majd a Code bulikon. De a black metal arcok eltűnnek az fix.

Értékelés: 5/2

Infók:

Tracklist:
1. on blinding larks
2. Undertone
3. Dialogue
4. Affliction
5. Contours
6. inland sea
7. Cocoon
8. numb, an author
9. the bloom in the blast

Műfaj: post-rock
Megjelenés: 2015. február
Kiadó: Agonia