Várva várt Mastodon lemez a kezemben, felcsigázott hallgatóként, rajongóként vetem magam a dallamok közé. Ez valamikor a múlt hét második felében létrejött állapot rövid dokumentálása. Aztán a lemez, na az nagyon más mint, amire számítottam. Pár napig nem is igazán mertem, akartam még a barátaimnak se beszélni róla. Ízleltem, rágtam, újra és újra hallgattam. És most leírom, nekem hogy tetszik.
Ha a fent bedobott, szar hasonlatot tovább erőltetem, és egy mondatban próbálom megfejteni az Emperor of Sand nagylemezt, valahogy így kellene fogalmazzak; egy jól átgondolt, gitárokat az arcodba toló, pofásan szólózgató, dallamosságra hangsúlyt fektető hard rock lemez.
Pont. Ez minimum meglepő a Mastodontól, és erős középre húzás az extrém metal vonaltól.
