Pár hete visszalapoztam a világháló nagy újságjaiban és a
májusi lemez megjelenéseket böngészgettem. Nehogy lemaradjak valami
érdekességről, erre mit találok szépen hátul a sor végén, Goatsnake! Bár
hivatalosan soha nem oszlatta fel szupergrupját Greg Anderson, de ez akkor is
derült égből villámcsapásként ért, hiszen a társaság az ezredforduló éveiben
aktívak voltak ugyan, de azóta egy halvány EP és semmi más. Mondom ez csak
valami vicc lehet, de ez apukám kurvára nem vicc! Itt az új Kecskekígyó lemez,
sorban a harmadik!
Mielőtt belevettettem volna magam a Black Age Blues címre
keresztelt új anyag nótáiba, gyorsan visszakerestem a két előző, közel tizenöt
éves lemezeket. Frissítettem a memóriám. Felesleges volt, olyan elemi erő van
az új lemezen, hogy lesöpör mindent, amit várhattál a fasziktól. Kérem szépen
ez egy továbbgondolt doom. Lepuhulva, sok helyen igenis blues elemekkel
operálva, női háttérénekkel töltve és agyonnyomva egy annyira zsíros gitárral,
mint egy tűzhely valamelyik elhagyatott kínai büfében. Döbbenetesen profi.