2016. október 25., kedd

red fang - only ghosts

A Red Fang elnevezésű, oregoni stoner banda tavaly ünnepelte 10. születésnapját. Idén őszre pedig elkészítették negyedik stúdiólemezüket, az Only Ghosts-ot. Méghozzá nagyon komoly zenei mesterekkel, a producer Ross Robinson (Korn, Limp Bizkit, Sepultura) a hangmérnök Joe Barresi (Queens of the Stone Age, Tool, Kyuss) voltak. Ebből én arra következtettem, hogy egyre vastagabb tényezővé válik a Vörös Agyar az amerikai szintéren, és talán arra is, hogy szándékaik között szerepel az Öreg Kontinens meghódítása.

Bár jókora táboruk van már az óceán ezen oldalán is, valahogy mégis az átütő siker egyelőre elmaradt. Bemutatkozásuk, 2009 körül igen jól sikerült, ki ne emlékezne a Prehistoric Dog klipjére? De hagyjuk a múltat, tekintsünk az új korongra, és nézzünk jó mélyen a körme alá.

2016. október 20., csütörtök

twelve foot ninja - outlier

A minap kaptam egy zenekarötletet, „nézd ezt meg, tiszta Faith No More”! Na mondom, oké, ki lehet olyan agyament, hogy FNM nyomára lépjen és megpróbálkozzon valami hasonlóval?! Az előadó a Twelve Foot Ninja, második lemezük címe, amit fent említettek, az Outlier. Ez a kiindulási pont, ahol még nem tisztázott, hova fut majd ki ez a kritika, de annyi bizonyos, hogy egy igen érdekes darabra bukkantam.

Elnézegetve a borítót, valami amerikai, modernkedős riffbandára számítottam, a Five Finger Death Punch környékéről. Túlságosan nem mentem mellé, leszámítva, hogy a csapat ausztrál, csöppet sem veszik magukat komolyan, ellenben tartalmaz zenéjük bőven az amerikai zenekar vonásaiból. Persze van itt bőven más nyúlás is. A Faith No More egyrészt azért, mert Nik Etik énekesnek igazán hasonlatos hangja van, mint Patton mesternek, másrészt zenei megoldásokban szintén visszaköszön néhány ismert tétel.

2016. október 13., csütörtök

truckfighters - v

Valamikor a Truckfighters megismerése környékén kezdett el jobban érdekelni a stoner muzsika, addig is akadtak zenekarok, akiket már ismertem, de komolyabb nyomon követést csak a fent említett "bolond svéd" zenekar, Universe című lemez után következett. Ez nagyjából a 2014-s év második felében történt. Azóta nyitottabb vagyok a zenei műfaj iránt, de továbbra sem tartozik a kedvenceim közé. Nem úgy, ahogy a Truckfighters, pláne hallva új lemezüket.

Ahogy az előző korong magával ragadott, úgy vártam az új anyag megjelenését. Szerencsére nem kellett csalódnom, pedig tettek egy lépést az elszállás irányába az északi fickók, az egyszer biztos. Lassabb, átgondoltabb talán az új anyag, ami nemes egyszerűséggel csak az „V” címet kapta. Győzelem, római ötös, tök mindegy. Kiváló lemezt dugtak eme frappáns jelölés mögé.

2016. október 12., szerda

giraffe tongue orchestra - broken lines

Mostanság egyre több szupergrupp üti fel a fejét. Rugózhatnánk azon, hogy ennek mi lehet az oka, de ezen a blogon inkább a zenével szeretek tökölni. Régen hallott, nagy dobásra készültek a tengeren túlról, amikor előtérbe tolták a Giraffe Tongue Orchestra – ilyen idióta nevet igen régen hallottam – körvonalait. William DuVall (Alice In Chains), Brent Hinds (Mastodon), Pete Griffin (Zappa Plays Zappa) Thomas Pridgen (Mars Volta) illetve Ben Weinman (Dillinger Escape Plan). Kell ennél izgalmasabb zenész névsor?

Mi is lett ez a Zsiráfnyelv? Egy örülten agyas, amerikai muzsika, valahol a Muse és a Placebo döglődésének nyomára. Azaz, minden, ami izgalmas volt a kétezres évek elején a fent említett bandákban, az a GTO-ban, folytatódik, vagy inkább kicsúcsosodik. Igen nehéz ezt elképzelni hallgatás nélkül, ezért azt ajánlom, hallgasd meg az anyagot, mielőtt tovább olvasod ezt a cikket.