2016. október 25., kedd

red fang - only ghosts

A Red Fang elnevezésű, oregoni stoner banda tavaly ünnepelte 10. születésnapját. Idén őszre pedig elkészítették negyedik stúdiólemezüket, az Only Ghosts-ot. Méghozzá nagyon komoly zenei mesterekkel, a producer Ross Robinson (Korn, Limp Bizkit, Sepultura) a hangmérnök Joe Barresi (Queens of the Stone Age, Tool, Kyuss) voltak. Ebből én arra következtettem, hogy egyre vastagabb tényezővé válik a Vörös Agyar az amerikai szintéren, és talán arra is, hogy szándékaik között szerepel az Öreg Kontinens meghódítása.

Bár jókora táboruk van már az óceán ezen oldalán is, valahogy mégis az átütő siker egyelőre elmaradt. Bemutatkozásuk, 2009 körül igen jól sikerült, ki ne emlékezne a Prehistoric Dog klipjére? De hagyjuk a múltat, tekintsünk az új korongra, és nézzünk jó mélyen a körme alá.

Előrebocsájtom, amikor a Truckfighters új lemezét hallgattam, elgondolkodtam, helyes-e az az irány, amerre a svédek fordultak. Elszállós, mocsarasabb, lassabb stonerük magával ragadó, de a „buli-faktor” kiveszett belőle. Ugyanez az érzésem most a Red Fang kapcsán. Tovább boncolva, ez a két tökös, húzó stoner banda apró irányváltása egy műfaji fejlődés lenne, vagy merő véletlen a két kiválóság azonos irányba mozdulása? Erre majd az idő ad választ.

A kérdésem megválaszolásától függetlenül vadul beüt az Only Ghosts, nagyon elkezdődik, van húzás, lendület. Majd a közepére megtorpan, már-már lelassul. Jönnek egymás után a középtempós, döngölős zenék, amik pár hallgatás után nagyon szépen a füledbe ülnek, de véleményem szerint a legkevésbé stoner. Ami persze nem gond, csak pont a Red Fang-tól vártam volna egy sörvedelős, gázpedáltaposós, hajletépős, vad rock’n’rollt. Aztán kapom helyette azt, amit a lemezen Te magad is meghallgathatsz.

Elképzelhető, hogy csak Én ragadok fenn ezen a rostán, de az biztos, hogy át kell állítsam a fülem az ilyen típusú muzsikákhoz. Alapból nem vagyok egy elvetemült stoner-rock rajongó, ráadásul ez a lassulás teljességgel meglep. Kipottyant a dalokból a zaj, és a düh. Engem leginkább a Melvins ugrik be az egész hallatán.

Félreértés ne essék, tetszik, amit hallok, csak nem erre számítottam. Az album dalai közül a legjobban a tekerősebb, Flies, Not For You, vagy a klipes Shadows tetszik. Az elborultabb, mocskosabb, vagy nevezzük formabontóbb No Air, vagy épp a The Smell Of Sound valamivel érdekesebb. De bőven átviszi a lécet.

Nyafogásom tárgya inkább a meglepetés, ami egy hónap alatt két zenekar kilengése miatt ért. Ebből számomra leginkább az következik, hogy nagy érdeklődéssel várjam a folytatást. Mivel megtörtént ez a komfortzónából való elmozdulás, nagyon érdekes lehet a további irány, fejlődés. Ez talán a legfontosabb mondanivalóm a lemez kapcsán. Kiindulási pont, valami irányába, ami még nem teljesen tiszta előttem. Nagy érdeklődéssel várom a folytatást.

Értékelés: 5/3,5

Egyben az egész itt hallgatható:





Infók:

Tracklist:
01. Flies
02. Cut It Short
03. Flames
04. No Air
05. Shadows
06. Not For You
07. The Smell of the Sound
08. The Deep
09. I Am a Ghost
10. Living in Lye

Műfaj: stoner rock
Megjelenés: 2016. október 14.
Kiadó: Relapse Records

2 megjegyzés:

  1. Hát szerintem ez nem megtorpant, hanem sosem indult be igazán. Hallottam egy-két igazán jó Red nótát, de azért ezek sem olyan rosszak, csak nem jók.

    VálaszTörlés
  2. Hahó! Van öt kritikám legalább nálad! És legalább jó zenékkel. Miért nem teszed ki? Puszi. Van ami hónapok óta nálad van.

    VálaszTörlés