the dead daises - burn it down

Itt van ez a The Dead Daises elnevezésű, „üzleti vállalkozás”. Vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy kiöregedő rock sztárok hakni gépezete. Ezzel persze rettenetesen degradáló lennék, és az általam is nagyra tartott, sűrűn cserélődő tagokat bántanám meg. Nem teszem, inkább megfogalmazom véleményemet a harmadik, legkiforrottabb korongjukról, ami ugyan lassan egy éves, de ez most lényegtelen.

Számos zenekar felsorakoztatható a bandában megfordult tagok neve mellett. Elég a Whitesnake vagy a Guns’n’Roses (Richard Fortus gitáros és Dizzy Reed billentyűs) nevét ideírni, máris rájössz, itt bizony klasszikus értelemben vett glam rock jön. Mégpedig a jó fajtából, garancia erre John Corabi énekes stabilitása a fronton. Nem kell itt újragondolt műfajteremtő extrákra gondolni, pont azt a rock’n’rollt kapod majd, amire számítani lehet, még ha sablonos formában is.

the dead weather - dodge and burn

A The Dead Weather egy viszonylag régen létező „szupergrupp”. Nekem egy őrült „metal rajongó”, dobos hívta fel rá a figyelmem, ami azért lehet érdekes, mert itt egy igencsak eszement rock’n’roll bandáról van szó. Bizony, elvetemült r’n’r témák, megspékelve bluesos, itt-ott jazzes elemekkel, és egy teljesen beteg női énekkel. Milyen lehet egy ilyen maszlag? Csakis jó!

A főkolompos Jack White, akinek a neve leginkább a The White Stripes kapcsán ugorhat be! Bizony, emberünk él, alkot, és fejlődik. Aztán itt van még Dean Fertita a Queens Of The Stone Age soraiból illetve Alison Mosshart, mint énekes pacsirta. Ezek a nevek máris elegendőek lennének egy érdekes lemezhez, de ha hozzáveszem, hogy milyen irányba mozognak és hogy Jack mennyire összeszedett dalokkal rukkolt elő, hát egyből tovább növeltem az érdeklődésem.