the dead daises - burn it down

Itt van ez a The Dead Daises elnevezésű, „üzleti vállalkozás”. Vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy kiöregedő rock sztárok hakni gépezete. Ezzel persze rettenetesen degradáló lennék, és az általam is nagyra tartott, sűrűn cserélődő tagokat bántanám meg. Nem teszem, inkább megfogalmazom véleményemet a harmadik, legkiforrottabb korongjukról, ami ugyan lassan egy éves, de ez most lényegtelen.

Számos zenekar felsorakoztatható a bandában megfordult tagok neve mellett. Elég a Whitesnake vagy a Guns’n’Roses (Richard Fortus gitáros és Dizzy Reed billentyűs) nevét ideírni, máris rájössz, itt bizony klasszikus értelemben vett glam rock jön. Mégpedig a jó fajtából, garancia erre John Corabi énekes stabilitása a fronton. Nem kell itt újragondolt műfajteremtő extrákra gondolni, pont azt a rock’n’rollt kapod majd, amire számítani lehet, még ha sablonos formában is.

Igen, semmi meglepetés nem lesz. Viszont ízes, bűzös, veleéig profi muzsika annál több. Rögvest a Burn It Down címre keresztelt korong elején kapunk egy karakteres témát a Resurrection című dalban, amit egy újabb erős tétel követ, Rise Up néven. Nagyot szól Corabin hangja, és a dalok felépítése szintén magával ragadó. Ezt viszont egy bluesos téma követi, ami sokat lassít a lemezen. (Burn It Down)

Maradunk ezen a zenei vonalon a következőkben is, de én kevésbé bánom. Más karakterű nóták, kétségtelen, de az Aldrich féle szóló a What Goes Around című tételben meglehetősen ízléses. Szűksége van a dalnak egy ilyen kiemelkedő teljesítményre, mert ezen a környéken már inkább unalmas a felvétel, mintsem élvezetes. Ezt követi egy Stones feldolgozás, amit nem kell különösen magyarázni. Jól sikerült újragondolás.

A lemez B oldala nem erősít az összképen. Lesz még Hendrix féle blues ballada, ami szép, de nem túl eredeti. Majd két totálisan felesleges tétel. A végén viszont van még némi életjel Leave Me Alone névre keresztelve, de ez azért elég kevés ezekhez a zenészkaliberekhez képest. Lehet ezt máshogy gondolni; meg azt is értem, hogy itt inkább a pénzről, az amerikai rock rádiókról van szó, mintsem az örömzenélésről. Ettől lehetett volna erősebb bőven ez a korong.

A hangzás kellemesen középre kevert, izgalmakat nem tartalmazó sound. Sajnálni való, hogy Corabi hangját nem merték vagy akarták erősebben kiemelni. A dalok összességében inkább „csak” a középszer lécét ugorják meg. Pedig itt bőven volt még puskapor. Lehúzni túlságosan nem szeretném a lemezt, egy élvezhető-kellemes felvétel. Viszont máshogy is megközelíthető lenne mindez, véleményem szerint.

Értékelés: 5/3

infók:

tracklist:
01. Resurrected
02. Rise Up
03. Burn It Down
04. Judgement Day
05. What Goes Around
06. Bitch (Rolling Stones cover)
07. Set Me Free
08. Dead and Gone
09. Can't Take It With You
10. Leave Me Alone

Műfaj: glam rock

Megjelenés: 2018. április
Kiadó: Spitfire