The Joy of Motion címmel ellátott harmadik stúdióanyag végig meglepő és váratlan húzásokkal operálva, hosszú időre leköti az ember figyelmét. Úgy ültet a lejátszó mellé, hogy észre sem veszed, de már harmadjára fordult körbe a felvétel. Nem vagyok nagy rajongója az instrumentális dolgoknak, véleményem szerint egy jó vokál minden produkcióba elfér, de ezek az amerikai fickók olyan csodával határos módon fűzik a dallamokat egymásba, amire kevés példa van.