grave pleasures - dreamcrash

Volt 2013 végén egy lemez, ami sok szinten tarolt mindent. Emlékeztek még a Beastmilk – Climax című anyagára? Ha bármennyire is érdekelt valaha a dark-wave, vagy a post-punk, akkor imádtad azt a lemezt, ahogy én szintén nagyon pozitívan emlékeztem meg róluk itt. Szépen csorgott az idő, a finn banda fuzionált, némileg alakot és nevet váltott, majd a minap előjött az új felvételével.

Grave Pleasures névre keresztelt új csapat első lemezének címe Dreamcrash. De ez az egész dolog nyugodtan tekinthető a Beastmilk folytatásának. Dobos, gitáros balra el, új, nagyobb kiadó érdeklődés, majd itt a lemez. Sajnos az északiak is emberek és nyilván hatással volt rájuk első/előző lemezük sikere, mert ez a mostani messze elmarad attól a katarzistól, amit a Climax akkor, azon a ködös tavaszon okozott nekem.

beastmilk - climax

Nem is tudom pontosan, hogy olvastam először a Beastmilk elnevezésű formációról. Arra viszont tisztán emlékszem, hogy a „sötét post-punk” –nak titulált társaság első olvasatra megragadott, egyből elkezdtem vadászni az új lemezt, valami fenomenális csodát remélve. Kicsit nagyobb munka volt fellelni a srácok Climax című, 2013-s év végi anyagát, de amikor meglett gyorsan falni kezdtem. 

Na de mit találtam a hanghordozón? Egy modern, jól átgondolt, lebegős mégis mélységesen sötét, letisztult, sablonmentes önkifejezést. Bár jól körvonalazódik a fiúk zenei ízlése, mégis bátran túl mernek ezen lépni, mind zeneileg merészebb a Joy Divison, Cure, stb., 70’s évek végi újhullámos punk lemezektől, mind szövegvilágában erősen magával ragadó produkció ez.