queens of the stone age - villains

Megérkezett a Queens of the Stone Age új lemeze! Nem mondom, hogy szédült áhítattal vártam volna a megjelenést, de mindig szívesen hallgatom Josh Homme munkáit. Legalábbis ez volt mindeddig a véleményem, ami most cseppet változott. Hogy miért? Hamarosan bővebben kifejtem.

Előrebocsájtom, kurvára nem tetszik a Villains címre keresztelt felvétel. Kicsapongó, összeszedetlen, ezer irányba mutat, és néhol totálisan Eagles of Death Metal hangulatot áraszt. Véleményem szerint ez nagy baj, úgy ahogy a „csoda producer” Mark Ronson leigazolása szintén ártott a csapatnak.

gone is gone - gone is gone

Amikor a Mastodon és a Queens Of The Stone Age egy mondatban szerepel, az számomra érdekes. Pláne, ha húzóneveik unalmas idejükben – divatos szóhasználattal - "szupergruppot" alapítanak, és nekilátnak felforgatni az amúgy telített zenei világot újabb ötleteikkel. Ilyen lett a Gone Is Gone.

Kiváló zenészek sora ült össze, hogy megalkossa ezt az elsőre EP méretű anyagot, melynek folytatása egy idei nagylemez is lehet. De nézzük sorra a srácokat, Troy Sanders - bőgő (Mastodon, Killer Be Killed), Troy Van Leeuwen – gitár (QOTSA, Eagels of Death Metal), Tony Hajjar - dob (At the Drive), és Mike Zarin – billentyű.

black stone cherry - magic mountain

Kifejezetten nagy ívet futnak manapság Európa szerte az amerikai piacra generált, rádió-rock bandák. A minap futottam bele, a Black Stone Cherry elnevezésű cowboy brigádba. (Kösz Tomi!) Majd szépen lassan elkezdtem hallgatni a lemezt, tetszett. Aztán elkezdtem kicsit után olvasgatni a dolgoknak, találtam még egy piros pontot érő nevet. Joe Barresi személye tovább növelte a country-rock banda fényét. (Aki nem tudná ez a fickó keverte a Tool, Chevelle, Queens of the Stone Age jobban sikerült lemezeit) 

De ahogy tovább mélyedtem a történetben, találtam több hasonszőrű csapatot is. (Nickelback, Anti-Mortem, az előbbit rühellem, a másodikról hamarosan lesz szó itt a blogon) Ami arra enged következtetni, hogy a tengerentúlon most igencsak népszerű lett ez a déli akcentussal nyomatott, marhapásztor rock’n’roll. Ezzel semmi gond nincs, viszont több hallgatás után igencsak zavaró pár apróság számomra. Nézzük!