2014. május 20., kedd

black stone cherry - magic mountain



Kifejezetten nagy ívet futnak manapság Európa szerte az amerikai piacra generált, rádió-rock bandák. A minap futottam bele, a Black Stone Cherry elnevezésű cowboy brigádba. (Kösz Tomi!) Majd szépen lassan elkezdtem hallgatni a lemezt, tetszett. Aztán elkezdtem kicsit után olvasgatni a dolgoknak, találtam még egy piros pontot érő nevet. Joe Barresi személye tovább növelte a country-rock banda fényét. (Aki nem tudná ez a fickó keverte a Tool, Chevelle, Queens of the Stone Age jobban sikerült lemezeit) 

De ahogy tovább mélyedtem a történetben, találtam több hasonszőrű csapatot is. (Nickelback, Anti-Mortem, az előbbit rühellem, a másodikról hamarosan lesz szó itt a blogon) Ami arra enged következtetni, hogy a tengerentúlon most igencsak népszerű lett ez a déli akcentussal nyomatott, marhapásztor rock’n’roll. Ezzel semmi gond nincs, viszont több hallgatás után igencsak zavaró pár apróság számomra. Nézzük! 

Mindenképpen pozitív, ahogy a gitárok előre vannak tolva. Szeretem, ha ilyen markáns a gitárhangzás. Valahogy a nyolcvanas évek őszinte, örömzenélése jut róla eszembe. Erről nem tehetek, beidegződés. Ezután jöjjenek a dallamos refrének, amik nagyon jók, ettől lesz rádióbarát a téma. Ettől válik a déli pásztorok kedvenc muzsikájává, hiszen a platós Fordok hangszóróiból egyszerűen kell, hogy csengjen a dolog. Nincs ezzel gond, de valahogy az európai fül némileg összetettebb hangzást is képes feldolgozni. 

Van jó sok rock slágernek álcázott szerzemény, szarrá-szét könnyezett country ballada, minden, ami a tengerentúlon nyerő. Lenyomják ezt amúgy az európaiak torkán is, ahogy a kólát, vagy a hamburgereiket. Akármennyire próbálok ellenállni, jómagam is fogyasztom, az ételeket, a zenéket, mindent. Elbírna egy kis őszinteséget, talán kevesebb púdert szórnék rá, na de ki vagyok én, hogy ezeket megmondjam? 

Nyugodtan hallgasd meg a lemezt, jól fog esni. Nagyon meglepődni senki nem fog, még a kocsiban melletted ülő nő sem. Reklamálni végképp nem fog, szóval ilyesmire nagyon jó muzsika ez. Kocsikázni, horgászni, háttérnek. Soha nem fogom előtérbe nyomni, ahhoz primitív, degradáló és pláne nem nekem szól. De ettől ez még egy jó lemez. Negyedik sorlemeznek szintén oké, hiszen a fejlődés egyértelműen nyomon követhető. Bár gondolom ebben a fent említett hangmérnök úrnak is van valamennyi szerepe. 

A Novarock egyik kiemelt fellépői lesznek Ausztriában, akit esetleg érdekel a dolog. És van egy igen érdekes videójuk is, itt lesz lent. :)

Értékelés: 5/3

 
Infók:
Tracklist:
1. Holding On... To Letting Go
2. Peace Pipe
3. Bad Luck & Hard Love
4. Me and Mary Jane
5. Runaway
6. Magic Mountain
7. Never Surrender
8. Blow My Mind 
9. Sometimes
10. Fiesta Del Fuego
11. Dance Girl
12. Hollywood In Kentucky
13. Remember Me



Műfaj: hard rock
Hossz: 47:28

Megjelenés: 2014. május 5.
Kiadó: Roadrunner


1 megjegyzés: