Az amerikai srácok nem sokat tökölnek, letépik az arcod. Persze a maguk módján, sátáni énekkel, vagány dobbal. Bár a hangzás a 80’s éveket idézi, nyilván direkt, valahogy mégis az összkép az, ami magával ragad. Nehezen térek magamhoz, hosszú ideig azt sem tudtam volna eldönteni, hogy tetszik-e, amit hallok a csapat harmadik nagylemezén. Most pedig itt van, beelőzi az asztalomon roskadó kritikákat.