Joe Bonamassa egy korszakos zseni. Mi sem igazolja ezt jobban, mint a nemrég megjelent, második, csak saját szerzeményeit tartalmazó, Blues Of Desperation címre keresztelt nagylemeze. Bár az előző sorlemez, a
Different Shades Of Blue szintén magával ragadó, agyafúrt és kimagasló volt, az idei korong még arra is rátesz egy jó nagy lapáttal.
Amikor Gary Moore meghalt, hagyott bennem egy komoly űrt. Sokat töprengtem azon, hogy ki lehet majd az a nemzetközi előadó, aki betölti mindezt. Vagy lehet-e egyáltalán ilyen zenészt találni még? Aztán pár hete megkaptam ezt a lemezt és rájöttem, az első számú jelentkező erre a posztra nem más, mint Joe Bonamassa!
