A blog történetének egyik legmegosztóbb posztja lesz ez. Nem
vitás. Hiszen amellett, hogy Kalapács Józsi az ország egyik legértékesebb férfi
énekhangja, munkássága mára sokak szemében kevésbé elismert. Hogy ennek mi az
oka, nem fejtegetném. Viszont számomra egyértelműen a gyermekkorom útkeresésének
oszlopos tagja. Amikor édesapám az aktuális Süsü a sárkány kazetta helyett,
véletlenül az akkor friss, Éjszakai Bevetést hozta haza a megboldogult
lemezboltból, anyám arca feledhetetlen volt. De az érzés is, ami akkor engem
megtöltött. Azóta is az egyik kedvenc lemezem ez a Pokolgép őskorából.
Józsi azóta is aktív,
hála istennek. Számolatlan produkcióban jeleskedett már, de talán legerősebben
a saját nevével fémjelzet, évtizedek óta ugyanabban a felállásban nyomuló,
Kalapács együttes ügyét képviseli. Igazán sok figyelmet a nemzeti érzésű
lemezekig voltam hajlandó fordítani az munkásságukra. Viszont ez az új Enigma
elnevezésű anyagon szerencsére teljesen eltűnt. Nincsenek kardok, szittyák,
tegezek, csak ős heavy metal és az az énekhang, amitől a ami napig libabőrős
leszek. Nehéz lesz nem szuperlatívuszokban értékelni a sorlemezt, de megteszek
majd mindent.