2014. október 30., csütörtök

kreyskull - tower witch

Kreyskull, mond nektek ez a név valamit? Nem. Hogy miért? Mert egy vadiúj finn rock-metal együttesről van szó. Sokat megélt, underground szupergrupp ez az ezer tó országából, finn kiadóval, és telis-tele ötletekkel. Hogy mi is ez pontosan? Egy kiváló doom formáció egy profi blues gitárossal. Na ehhez mit szóltok? Már vagy negyvenszer körbejárta a lejátszót a lemez és nem igazán tudom/akarom cserélni. Meglepő, velős, izgalmas és valami teljesen újszerű folydogál ki a hangfalakból.

A srácok saját magukat heavy doomnak definiálják. Szarul hangzik, viszont amit a lemezen találsz majd, az nem. Valami olyasmit képzelj el, mintha a Jethro Tullt, Black Sabbathot, Led Zeppelint kevernéd össze, és az egész valami megdöbbentően dögös hangzásban szólalna meg. Ez igen, csettintettem a nemzetközi kritikákat olvasgatva.

wall of sleep - no quarter given

A Wall Of Sleep a Mood másik öröksége a Magma Rise mellett. Pontosabban először lett a WOS, majd jó pár év közös zenélés után Holdampf Gábor elköszönt régi tettestársától Füleki Sanyitól és megalapította Magyarország mára legsikeresebb doom bandáját a Magma Riset. Hogy miért ezzel kezdem ezt a posztot? Hamarosan megtudjátok.

Rövid válaszom annyi, hogy a szeptemberben megjelent Wall Of Sleep lemez, melynek címe No Quarter Given már nem doom. Legalábbis nem ortodox doom az biztos. Erős kalandozás a Trouble vonaltól egészen a DIO által fémjelzett Sabbathig. Jó sok hard rock elemmel, és számolatlan Hammond orgonával. Bizony, a lemez meglehetősen érdekes felvétel, de már nem az a klasszikus értelembe vett, morajló doom. Hozzá kell szokni.

2014. október 29., szerda

the haunted - exit wounds

A The Haunted számomra kellemes meglepetést okozott 2011-ben, az Unseen megjelenésével. Később, amikor napvilágot látott a zenekaron belüli feszültségtenger már kevésbé értettem, tudtam elfogadni ezt a radikális változást a svéd death fenegyerekeitől. Értem ezt úgy, ha merőben mást kívánsz megvalósítani zenei térem, mint amit eddig tettél, miért kell szétverned egy jól működő bandát, ahelyett hogy szólóban, vagy más néven, más csapattal tennéd mindezt? Nem értem Jensen Úr!

De ez a poszt szóljon inkább az új lemezről, mintsem a múlt sérelmeiről. Az idei év októberében érkezett, Exit Wounds címre keresztelt anyag más lett, mint az utolsó sorlemez. Valami olyasmi, ami a kétezres évek első felében igen vagány lett volna. Ismerve a csapat előbb említett belső feszüléseit, így inkább egy gyönge visszakanyarodásként hat. Persze mindenki döntse el maga, mennyire maradt őszinte számára a The Haunted.

2014. október 28., kedd

phil rudd - head job

Phil Rudd az AC/DC lelke, dobosa, a négynegyed talán legprofibb képviselője. Hatvan évesen tudatára ébredt és egy igazán örömteli hírrel rukkolt elő a napokban, szólóanyagot készített. Szép nagy kalandozás ez, nem más. Ne várjon senki rock történeti pillanatokat, világmegváltó dallamokat, csodaszép örömzene ez nem más. Kellemes meglepetés egy dobos embertől.

Persze a gyökerektől ennyi idősen már igen nehéz lehet eltávolodni. Vagy talán a jó öreg Phil nem is akart igazán, csak megmutatni, milyen zenei témák tetszenek neki, amik valamennyire kilógnak az AC/DC klasszikus rock vonalából. Van némi groove, egy kellemes énekhang, és a jól kiszámítható alap ritmus a dobokból. Nyugodt, nyugdíj közeli kalandozás a beígért AC/DC lemez elé. Ragyogó munka.