2014. október 28., kedd

phil rudd - head job

Phil Rudd az AC/DC lelke, dobosa, a négynegyed talán legprofibb képviselője. Hatvan évesen tudatára ébredt és egy igazán örömteli hírrel rukkolt elő a napokban, szólóanyagot készített. Szép nagy kalandozás ez, nem más. Ne várjon senki rock történeti pillanatokat, világmegváltó dallamokat, csodaszép örömzene ez nem más. Kellemes meglepetés egy dobos embertől.

Persze a gyökerektől ennyi idősen már igen nehéz lehet eltávolodni. Vagy talán a jó öreg Phil nem is akart igazán, csak megmutatni, milyen zenei témák tetszenek neki, amik valamennyire kilógnak az AC/DC klasszikus rock vonalából. Van némi groove, egy kellemes énekhang, és a jól kiszámítható alap ritmus a dobokból. Nyugodt, nyugdíj közeli kalandozás a beígért AC/DC lemez elé. Ragyogó munka.

Nemes egyszerűséggel „szopásnak” keresztelt szólóanyag több irányba is kilép a várt, remélt AC/DC skatulyából. Döngöl, kalapál, ahogyan kell, viszont énektémákban meglepetéseket fogunk tapasztalni. Rudd ’bácsi’ két ismeretlen ausztrál zenésszel rögzítette az anyagot, ének vonalon Allen Badger személyében egy meglehetősen jó dalos pacsirtára talált a legendás dobos. Aki nagy részt vállal a biztonsági zóna elhagyásában.

A Lonley Child talán a lemez csúcspontja, és ebben a dalban lépnek a legtávolabb az örökségtől a fickók. Fátyolba borított grunge ez nem más, nekem a kedvencem. Az egyébként egy jó hosszú számra emlékeztető anyag legvárósabb darabja. Külön köszönet érte, jó sokáig szerepel majd ez a nóta a saját válogatás lemezeimen.

Jeffrey Martin egymaga vállalta a basszus és a szóló gitártémákat. Ezzel a koncepcióval persze koncertképtelen a csapat, de nem is szólnak a hírek bármilyen fellépésről. Egyszerűen bevonultak egy stúdióba, és felvették azokat a nótákat, melyek szépen, egyértelműen elmondják, mennyi szarság zajlik körülött a mai világban. Nem is kell ezt túlbonyolítani.

Összességében túl komolyan nem kell venni ezt a lemezt, örülni kell annak, hogy vannak még ilyen érett muzsikusok, akinek van kedvük kedvenc dolgaik rögzítésére. Érdemes hallgatni, kikapcsol, elrepít egy ma már nem igazán létező meseországba. Ahol fújhatunk egy jót, majd eldönthetjük, maradunk-e még, vagy visszatérünk a mindennapi mókuskerékbe.

Értékelés: 5/4


Infók:

Tracklist:
1. Head Job
2. Sun Goes Down
3. Lonely Child
4. Lost In America
5. Crazy
6. Bad Move
7. No Right
8. The Other Side
9. Forty Days
10. Repo Man
11. When I Get My Hands On You

Műfaj: hard rock
Hossz:
Megjelenés: 2014. szeptember
Kiadó: Universal Music

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése