oozing wound - whatever forever

Ritkán történik olyan az emberrel, hogy rábukkan egy zenekarra, és olyat hall tőlük, amitől megrökönyödik. Azt gondolnád, a zenei palettán lassan minden puskaport ellőttek, elfogyni látszanak a bátran kísérletezgető bandák, nincs nyoma újnak, merésznek. Aztán jön egy zenekar, történetesen az Oozing Wound és átértékeled mindezt.

Az amerikai srácok nem sokat tökölnek, letépik az arcod. Persze a maguk módján, sátáni énekkel, vagány dobbal. Bár a hangzás a 80’s éveket idézi, nyilván direkt, valahogy mégis az összkép az, ami magával ragad. Nehezen térek magamhoz, hosszú ideig azt sem tudtam volna eldönteni, hogy tetszik-e, amit hallok a csapat harmadik nagylemezén. Most pedig itt van, beelőzi az asztalomon roskadó kritikákat.

big business - battlefields forever

A Big Business egy amerikai banda, pontosabban seattlei. Jó kis stonert nyomatnak, megalkuvás nélkülit, hárman, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Csörög-csattog az egész, de az önkifejezés világos. Negyedik nagylemezük (2007-től aktívak) a Battlefields Forever stonernek egyre kevésbé nevezhető, összeszedett. Doomnak gyerekes, punknak lassú. Megfogalmazni nehéz, mit is játszanak a fiúk, hallgatni érdemesebb. 

Ez a kilenc számos alkotás több, tengerentúli portálon tarolt. Számomra azért érdekes, hiszen amellett hogy igen egyedi a dolog, túl sok „szépséget”, vagy egyáltalán bármi okot nem vélek felfedezni századik hallgatás után sem. Viszont meghallgattam már legalább százszor, szóval valami mégiscsak elbújt ezen a korongon.