2016. február 16., kedd

striker - stand in the fire

A kanadai rockerek új albuma február 5-én látott napvilágot és én alig vártam, hogy meghallgathassam végre! Igazából nem is csalódtam. Kiváló heavy metal album lett. A Primal Fear (előző írásban elemezve) és a Brainstorm társaságában február 21-én adnak estet a Barba Negrában. (De jó lenne elmenni! Valaki?)

Ízes, nagyon jó szólók, ritmusok és igazi ének jellemzi a lemez egészét. A Phoenix Lights a kezdő szám. Szeretem vagy nem szeretem a vékony énekhangot, itt erre van szükség és kiváló! Nagyon komoly gitárszólók és kórus mindenhol. Lendületes, magával ragadó az egész (album). Ütnek a két lábdobos témák, a riffek.

2016. február 12., péntek

primal fear - rulebreaker

A zenekart a Gamma Ray-ből ismert Ralf Scheepers alapította a Sinnerből jött Mat Sinnerrel. Gondolom meg is van a vonal ugye? Az urak klasszikus germán-metálban nyomulnak. Kiváló zenészekről beszélünk, leszögezném az elején. Kicsit utánuk jártam, semmi baj nincsen velük. Itt az ember pontosan azt kapja, amit vár. Feltéve, ha nem a nagy és barom újításokra fáj a foga.

Ha te is ezt gondolod és csíped Rob Halford metálisten hangját vagy Udo-ét, akkor Scheeperst is bírni fogod. Igazi odabaszós, tökös metálzenéről van itt szó, szép és technikás szólókkal, fülbemászó refrénekkel, ritmusokkal, témákkal és énekkel.

2016. február 9., kedd

savages - adore life

Már nagyon régen akartam foglalkozni a Savages – Abore Life című, új albumával. Karácsony környékén került hozzám a lány-post-punk csapat második felvétele. Nagyon kíváncsivá tett, hogy az egyik legerősebbre taksált brit koncertzenekar mivel rukkol elő, az első, tetszetős hanghordozója után. Nem akarok senkit elkeseríteni, de messze elmaradtak a várakozásomtól. Nem mondom előre, hogy gyenge lett a lemez, de ami várható volt az erős kezdés, és az azóta feljegyzett tapasztalatok alapján ez igencsak harmatos.

A brit-pop gyökereken alapuló, punk, post-rock nem esik távol tőlem, egyrészt a kint töltött hosszabb idő, másrészt a Granáriumban, Kis Gábor mellett lehúzott időszak belém táplálta ennek az érdekes műfajnak a szépségeit. A mai napig találok jó, vagy akár erős lemezeket, amivel igencsak borzolom társaságom kedélyét, de magam szívesen hallgatom. Jó példa erre a legutolsó The Dead Weather lemez.

2016. február 5., péntek

annihilator - suicide society

Elég régen írtam, mert eddig ki tudtam magam élni abban, hogy barátom Jani írásaira fröcsögök valamit vagy éppen elfogadhatónak találom véleményét. Ez a dolgom, úgy érzem. Most viszont kénytelen vagyok, mert hiába javasoltam, erről nem írt. Pedig ezt sajnos szóvá kell tennie valakinek, akkor is, ha senki nem olvassa majd el. Ugyanis hónapok óta fortyog bennem a csalódás az új Annihilatorral kapcsolatosan.

Remélem engem is betámad valaki (úgy mint én Janit az új Anthrax albummal kapcsolatosan, amiben természetesen nekem van igazam és kurva jó album). Na viccet félretéve várom, hogy valaki ellentmondjon nekem, mert ezen az albumon az első szám és egy másik szám kivételével (ami sem tökéletes) szerintem az éhes hallgató madáreleségen kívül többet nem talál. Azt is úgy kell majd kifosztani az etetőből, ami elég magasan van elhelyezve, mivel óriási zenészekről van itt szó... és nem kisebb múltról. Ezért is írok róla, mert ez így nem megfelelő, ez nem egy állapot.

2016. február 1., hétfő

megadeth - dystopia

Dave Mustaine neve mindenki számára ismert, úgy ahogy a Megadeth is. Kár lenne betűt pazarolni a zenekarvezető/dalszerző bemutatására, ellenben csapata újra kicserélődött. Nem először, és vélhetően nem is utoljára. Hogy ennek mi lehet az oka, az egy másik posztba tartozik, mi nem teszünk mást, mintsem megemlítjük, hogy Kiko Loureiro (gitárhős) és Chris Adler (dobos) csatlakozott Ellefson és Mustaine mellé.

Hogy a vörös énekes kattant-e, azt nem tudjuk, de butának semmiképpen nem nevezném. Két igazán profi muzsikust szemelt ki új, Dystopia címmel ellátott lemeze megírásához. Előző felvételüket régi kollégám, itt elemezgeti. Számomra kicsit idegen, a Megadeth-től távoli volt a Super Collider. A mostani friss anyagról viszont egyből az jutott eszembe, hogy Dave mester visszanövesztette a tökeit, és próbál vadabb muzsikákkal előállni.