A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hell. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hell. Összes bejegyzés megjelenítése

grand mexican warlock - hell sweet hell


Új lemezük megjelenése miatt fókuszáltam a Grand Mexican Warlock elnevezésű, magyar formációra. Magam se tudtam, mit is várok valójában. Meglehetősen érdekes dallamvilágról, Faith No More –tól az egészen elvont pszichedelikus poszt rockig jelölték az egyre gyakoribb kritikák. Rendben, gondoltam egy mindössze öt éves magyar banda, minimum egy hallgatást megérdemel. 

Debütáló lemezük, az Aeons sok gyerekbetegséget tartalmazott. Annak ellenére is, hogy jegyzett, rutinos zenészek alkotják a GMW-t. Viszont új korongjuk egy csapásra kinőtte ezeket az „első lemezes” problémákat. Itt már szó sincs arculatkeresésről, hosszúra nyújtott, itt-ott felesleges részekről, az új lemez már egy igazán profi, tudatos és kifejezetten élvezetes anyag lett. Fontos az ilyen élmény. Vannak még élő, születő magyar próbálkozások, aminek igenis helye van itthon, és Közép-Európában.   

supersuckers - get the hell



A Supersuckers kifejezés angolul röviden és nyomdafestéket tűrően annyit tesz: Teljesen balekok. (mondjuk, ezt persze lehetne a végtelenségig fokozni) Milyen lehet az a banda, aki ezt a kifejezést választja magának, mint név? Ráadásul ezt büszkén, lassan 25 éve magán hordozza? Aki ismeri a munkásságát ennek a punk / rock ’n roll brigádnak attól külön elnézést kérek! Legalább annyira gyenge ez a név, véleméynem szerint, mint mondjuk ez a felvezető. 

Lemmy röviden annyit mondott a zenekarról hogy, aki nem szereti a Supersuckerst, az nem is tud semmit a rock ’n roll-ról. Vagy fogalmazott úgy még az Öreg, egész egyszerűen ez az Ö egyik kedvenc bandája. Itt már kezdet világossá válni számomra, mindenképpen feltérképezem az amerikai srácokat. Zenéjüket meghallva elsőre úgy gondoltam Lemmy viccelt, mi lehet jó egy ilyen divat punk, primitív moslékban? De ahogy egyre többet olvastam a csapatról, megnézegettem fotókat, videókat, hogy is mondjam. Primitívnek primitív, de az életérzés igencsak megbújt a sorok között. Ezek a palik keményen az ötvenes éveikben járnak, úgy néznek ki, mint akik éppen a sittről szabadultak és emellett teli torokból, fiatalokat megszégyenítő lendülettel nyomatják ezt a punk-rockot. Hajrá!