deep purple - infinite

Hogy közelítsen az ember egy Deep Purple nevezetű óriáshoz? Pláne, ha az In Rock egyik korszakos kedvence az egyszeri írónak. Persze Blackmore, vagy Lord nélkül kár is hasonlítgatni bármihez az új, InFinite címre keresztelt korongot. Ráadásképp, számomra a Now What?! sem okozott túl nagy örömöt, bizonyos részeit egész egyszerűen méltatlannak találtam Gillanék munkásságához, de ez saját vélemény.

Így vártam, és ízlelgetem már hetek óta a 2017-s anyagot. Két előre bemutatott „kislemez” kapcsán élénk érdeklődés fogott el, bíztam egy rövid, velős, XXI. századi hard rock lemezben, a műfaj talán legnagyobb, élő királyitól. Ezt sajnos nem kaptam meg, sőt…

baroness - purple

2015-s év egyik legjobban várt lemeze van a kezemben. A Baroness negyedik, ismét egy színről elkeresztelt anyaga lassan egy hónapja elérhető, hallgatom is cefetül. Ami talán az elején leszögezendő, elsőre nagyon nem tetszett, viszont folyamatosan lopakodik vissza a lejátszómba, és a hallgatások számának növekedésével egyre közelebb kerültem a felvételhez. Ezt mindannyian tudjuk, mit jelent nagyjából!

Mindenképpen megosztó a lemez, komoly meglepetések fognak érni. Főleg annak fényében, hogy a teljes metal sajtó ezt a hanghordozót várta. Maga James Hetfield is feltette az elmúlt naptári év legjobb dolgai közé. Aztán tessék, itt egy végig dallamos, zongora/orgona szőnyeggel operáló, számolatlan digitális eszközt felvonultató, kifejezetten eredeti kortárs rock lemez.